Ragaszkodunk a készpénzhez

Tavaly a tranzakciók majdnem 79 százalékában készpénzzel fizettek az euróövezetben. Az euróövezet más nagy nyugati országokhoz képest a leglassúbbak közé tartozik a készpénz feladásában, olyan országok mögött lemaradva, mint az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Ausztrália és Kanada.

A legnagyobb euróövezeti gazdaságban, Németországban 80 százalékon állt tavaly a készpénzfizetéses arány, ami érthetővé teszi, hogy a németek miért fogadták rosszallással az Európai Központi Bank azon döntését, hogy kivonja a legnagyobb címletű, 500 eurós bankjegyet a forgalomból. Az EKB ezen döntését széles körben úgy értelmezték, mint a készpénz feladása felé vezető első lépést. 

A pusztító világháborúkat és hiperinflációt túlélő, gazdaságilag konzervatív nézeteket valló németek erősen bíznak a készpénzben, és még banki ügyeikben is előnyben részesítik az egyszerű megtakarítási termékeket, különösen a bankbetéteket.

Az euróövezetben a hollandok és az észtek a leginkább készpénzkímélő népek: e két országban a tranzakciók kevesebb mint felében használtak bankjegyeket fizikai valóságukban. 

A készpénz fontosságát jól tükrözi, hogy egy átlagos euróövezeti fogyasztó 65 eurót tart pénztárcájában, ezen belül is a németek többet mint eddig bármikor, nagyjából 100 eurót. 

A helyzetet azonban megváltoztathatja, hogy az érintés nélküli fizetések gyorsan növelhetik az elektronikus tranzakciókat. Az ilyen fizetések esetében a fogyasztók kártyájukkal vagy mobiltelefonjukkal csak megérintik a fizetési terminált, és kis összeg esetén gyakran PIN-kód megadása nélkül is gyorsan lezárul a tranzakció.

Az a sebesség, amellyel egyes országokban elterjedtek az érintés nélküli fizetések, azt sugallják, hogy jelentősen emelkedhetnek az elektronikus tranzakciók, ha a POS terminálok és kártyák szélesebb köre lesz alkalmas érintés nélküli fizetésre. Mindazonáltal az érintős kártyákkal végrehajtott fizetések aránya még csak 1 százalékot tett ki tavaly a tranzakciókban, ami azt jelzi, hogy a változások időt vesznek igénybe.