Rabságba ejthet az okostelefon

ÖSSZEFOGLALÓ

Az állandó készenlétből fakadó siker mámorító érzése megszámlálhatatlanul sok önként vállalt, észrevétlen túlórával jár. A csak „lecsekkolom” kényszerével, amely észrevétlenül rabolja el a szabadidőt és írja át a legbensőségesebbnek indult programot is. Friss kutatási eredményekből az derül ki, hogy azok a munkavállalók, akik a munkaidejük után is a benti feladatokkal foglalkoznak (csekkolnak, ügyintéznek, befejeznek és számon kérnek), sikeresebbek a társaiknál, ám a túlzott internet- és mobilhasználat veszélybe sodorja a mentális egészségüket. Az Egyesült Királyság két üzleti iskolája is arra mutatott rá, hogy a cégek meglehetősen felelőtlenül, figyelmen kívül hagyják az alkalmazottak munkával kapcsolatos megszállottságát, például az éjszakai e-mail ellenőrzést vagy a számítógép közelségének hiánya miatt érzett szorongást.

A technológia rabjai

„Azok, akik arra használják a technológiát, hogy a munkaidejükön kívül is dolgozzanak, nagyon sikeresek a hivatásukban, de nagyobb egészségügyi kockázatnak vannak kitéve” – nyilatkozta Cristina Quinones-Garcia, a Northampton Üzleti Iskola munkatársa.

A kutatás másik vezető szakembere, Nada Kakabadse professzor hozzátette, hogy a munkamániások átlépnek egy láthatatlan határt, ami az internethasználat egészséges mértékére vonatkozik. Ez azt jelenti, hogy alapvetően átírja életmódjukat a technológia, például táplálkozási és alvási szokásaik is megváltoznak, amely fokozott feszültséget és elvonási tüneteket is okozhat. „Egyre több időt töltenek online, és éjjel akár háromszor is fölkelnek ellenőrizni az e-mailjeiket. Így azonban egy idő után elveszítik egészséges ítélőképességüket, és a teljesítményük romlani kezd” – ismertette a folyamatot Kakabadse.

Online mami

Kriszta 32 éves. Középvezető egy sikeres online marketingcégnél. Beszámolójából kiderül, hogy kifejezetten sikeres a munkájában, ám ennek ára volt. Két kisiskolás lánya például alig látta az anyukáját, de ha látszólag együtt volt a család, az sem volt valódi együttlét. „Ma már objektívebben látom az elmúlt két évet, de amíg benne pörögtem, egyszerűen nem tűnt fel, hogy baj van. Annyira nem, hogy kifejezetten ingerült voltam és dühös a páromra, aki százféle módon is a tudomásomra akarta hozni, hogy elvetettem a sulykot a munkavállalásban. Egy éve dolgoztam még csak a cégnél, gyedről mentem vissza a munkába, és meglepett a bizalom, amivel az új főnököm fogadott. Egy olyan részleg vezetését bízta rám, ami húzóerő volt a cégnél. Egyszerre éreztem örömet, elégedettséget a bizalom miatt és félelmet amiatt, hogy nem válok be, valamit elrontok. Attól féltem, hogy elveszítem a munkám, holott sikeres voltam, ráadásul az addigi keresetemhez képest extra magas fizetést kaptam. Azonban amikor rábólintottam a dologra, fogalmam sem volt arról, hogy milyen érzések lesznek majd úrrá rajtam. Észre sem vettem, mikor csúszott ki a kezemből az irányítás, és vette át életem felett a munka a hatalmat. Mi történt? Semmi különös, csak állandóan online voltam. Én voltam az a vezető csaj a cégnél, akit bármikor fel lehetett hívni, aki tuti, hogy tízpercenként ránézett az e-mailjeire, sőt külön alkalmazást eszközöltem a mobilomra, ami jelzett, ha aktivitást tapasztalt. De otthon sem engedtem el a munkát. Online mami vált belőlem. Egy mesét sem tudtam úgy végigolvasni a lányoknak, hogy ne jelzett volna be a mobilom. A kezemben vagy a zsebemben volt a telefon, ha a családdal sétáltam, moziba mentem vagy fürdettem a gyerekeimet. A legádázabb gyerekzsivaj közepette, a rendteremtés közben is az e-mailjeimet, üzeneteimet ellenőriztem. Szex közben is meghallottam, ha üzenet jött, a csipogás után már képtelen voltam a páromra, az együttlétre koncentrálni. A munkában azonban sikeres voltam. A párom volt az, aki a végén tényleg megelégelte a dolgot. Egy ádáz balhé kellős közepén ugyanis egyszerűen elvette a telefonomat. Azt hiszem, azon a napon lett tele az a bizonyos pohár nála. Kikapta a kezemből a telefonomat, és azt mondta, nem adja vissza egész hétvégén. Kiabált, hogy nézzem meg a lányaimat. Észrevettem egyáltalán, hogy a nagyobbiknak kiesett a foga? Mikor néztem meg igazán a kisebbik gyerek rajzait? Nézzem már meg, mert a picike családrajzain vagy nem vagyok rajta, vagy ha igen, akkor fülemen a telefonnal, hátat fordítok a lányoknak. Sírtam, ellenálltam, de ő azt mondta, ha nem nézek szembe a dologgal, akkor elmegy. A párom segítségével kerestünk egy jó pszichológust, aki tudott segíteni. Ma is a cégnél dolgozom, vezető beosztásban, de a héten öt napból kettőt otthon dolgozom. Kevesebb a pénz, kevesebb a felelősség, de ma már nem ragad a tenyeremhez a telefon.” (KE, life.hu)