Mit hozott a 2012-es év Szlovákia gazdaságának?

A gazdasági visszaesés és a munkanélküliség idén néhány országban ugyan hatalmas méreteket ölt, és ebből kifolyólag magasra csapnak a társadalmi elégedetlenség hullámai, a 30-as évek középosztályt is elérő nyomora azonban nem ismétlődött meg. A mostani helyzet inkább a 70-es évekre hasonlít, amelyeket végigkísért a gazdasági stagnálás, a magas munkanélküliség és az áremelkedés, azzal a jelentős különbséggel, hogy az inflációnak most egyelőre csak a réme fenyeget. A nagy gond az, hogy a gazdaságélénkítő intézkedések sorra kudarcot vallanak. A 30-as években az országok a gazdasági bajokra, a maihoz hasonlóan, állami beavatkozásokkal válaszoltak, ami aztán rövid időn belül a fegyvergyártás felfuttatásába torkollott. A 70-es évek végén és a 80-as években viszont az állam háttérbe vonult, és a vállalatok vették át a prímet, megalapozva a technológiai forradalmat.

Noha a válság lassan fél évtizede tart, nem látszik az alagút végén a fény. Három évvel ezelőtt még arról szólt a vita, hogy „V” vagy „W” alakú lesz a válság lefolyása. Úgy tűnik, hogy a korábban kevésbé valószínűnek tűnő variáns, az „L” alakú válság valósul meg, azaz hosszabb ideig tartó stagnálást élünk át. Ilyen időszakban sokkal nehezebb a tisztességes megélhetés biztosítása, és bizony nem könnyű tudomásul venni, hogy az események ilyen alakulása tulajdonképpen a piacgazdaságban teljesen szokványos, és hasonlókat más korszakokban is átéltek.

Elhibázott gazdaságpolitika

Nem csoda, hogy Szlovákia gazdasága is komolyan megérzi a válságot, miközben Robert Fico kormánya sem talált megfelelő ellenszert a gondokra. Azt azonban be kell vallani, hogy ügyesebben is lavírozhatna az európai gazdaság viharos vizein. Igazuk volt azoknak, akik szerint a Smer nem rendelkezik elegendő intellektuális potenciállal. 2006 és 2010 között még elég volt meglovagolni a konjunktúrát, és hagyni, hogy az előző két jobboldali kormány reformintézkedései kiteljesedjenek. Most azonban eljött a tettek ideje. A kormány aktuális intézkedéseit, mindenekelőtt a jövő évi költségvetést nézve viszont kevés előremutató intézkedést látunk. Ilyen esetben valamennyi ország arra törekszik, hogy megszorítson, de ahol lehet, azért engedje a gazdaságot szabadon. Bizonyos adóemelések elkerülhetetlenek, ellenben például a munkatörvénykönyv munkaadókat érintő szigorítása, vagy akár a magán-egészség-biztosítók kisajátítása rontja a vállalkozói környezetet.

Ugyanakkor tény, hogy a szlovák gazdaságra leselkedő veszélyek nagyrészt az Európai Unióból származnak. A hazai ipar teljesítményének a csökkenése mögött a külső kereslet visszaesése húzódik meg. Tíz évvel ezelőtt, amikor meghonosították a személygépkocsik és a szórakoztató elektronikai cikkek gyártását, nagy lökést adtak a szlovák gazdaságnak. Mindennek azonban az a nagy hátránya, hogy mindkét szektor erősen ciklikus, azaz jó időben gyorsan felfut a termelés, nehéz időkben viszont jelentős a visszaesés. A válság kitörése előtt nem használtuk ki az időt, hogy új iparágakat is meghonosítsunk, így a jelenlegi, meglehetősen egyoldalú termelési szerkezet miatt a gazdaság nagy veszélyeknek van kitéve. Ez, illetve az említett gyenge kormányzati tevékenység miatt, továbbá hogy kívülről bármikor előre nem látható veszélyek érkezhetnek, teszi igazán sebezhetővé az ország gazdaságát 2013-ban. A nemrég még húzóágazatnak számító építőipar még jó ideig nem indul be újra.

Bizonytalan jövő

Ilyen bizonytalan környezetben sokkal nehezebb megfelelő gazdasági előrejelzést készíteni. Sokatmondó tény, hogy az utóbbi hónapokban folyamatosan csökken a 2013-ra vonatkozó GDP-növekedési ráta. Ősszel még 2,5% körüli értéket szoktak megadni, ma már 1,5–2% között járunk, de jóval valószínűbb az alsó érték. Ilyen, stagnáláshoz közeli szint esetében nem várható, hogy csökkenjen a munkanélküliség. A negatív forgatókönyv megvalósulását mi sem mutatja jobban, hogy már most egyre több az állástalan. Ehhez szorosan kapcsolódik, hogy reálbér-emelkedésre sem lehet számítani. Annál is inkább, mivel a kiterjedt adó- és járulékemelések kisebb-nagyobb mértékben, de mindenkit érintenek. Jobb fizetésekre legfeljebb egy-egy hiányszakmában lehet számítani. Az esetleg előfordulhat, hogy bizonyos állami szektorokban, mint az oktatásügyben vagy az egészségügyben időlegesen magasabb béreket harcolnak ki, de hogy az elkövetkező évek folyamán ezeket már nem lehet a kívánt mértékben növelni, az biztos. A rossz hangulatot mutatja, hogy a lakossági fogyasztás is csökken.

A fontosabb makrogazdasági mutatókból talán csak az infláció lehet alacsony. A recessziós időszakra jellemzően csökken az olaj világpiaci ára, márpedig ez az a tétel, amely leginkább hatással van az árszint növekedésére. Az előző nyár árfelhajtó időjárása legfeljebb csak jövő ősszel drágíthatja ismét a mezőgazdasági termékeket. Másrészről viszont az adó- és járulékemelések miatt ez első félévben mégis inkább magasan tartják a pénzromlás ütemét.

Nem nagy vigasz, hogy több jelentős nyugat-európai nemzetgazdaság még a szlováknál is nagyobb bajban van, ami alapjaiban rengeti meg az eurózónát. Annak ellenére, hogy egy-egy válsághullám idején felröppen a hír az eurózóna felbomlásáról, a közös pénz léte nem kerül veszélybe. Görögország helyzete azonban továbbra is bizonytalan. Mivel mi is részt veszünk a stabilitási mechanizmusban, elemi érdekünk, hogy abba ne kelljen többet fizetnünk.