Mi legyen a régi szabadsággal?

A szabadságok merítéséről és arról, az év közben megspórolt szabadnapokból mennyit lehet átvinni a következő esztendőbe, a főnök dönt. A munka törvénykönyve nagy hatáskört ad a munkaadónak, szükség esetén akár meg is szakíthatják beosztottjaik pihenését.

A hatályos munkajogi normák nem fogalmaznak egyértelműen, ezért a vonatkozó előírásokat többféleképpen lehet értelmezni, ami a gyakorlatban azt eredményezi, hogy de facto mindenről a munkaadó dönt. A törvény csak azt szögezi le, hogy minden alkalmazottnak évente egyszer, legalább két hétig tartó, megszakítás nélküli pihenést kell biztosítani.

Mennyit lehet átvinni?

Alapszabály: a szabadságot mindig az aktuális évben kell kimeríteni. Ha viszont erre nincs lehetőség, a munkáltató köteles az alkalmazott rendelkezésére bocsátani a szabadságát úgy, hogy azt legkésőbb a következő év végéig kimeríthesse. Elméletileg a törvény lehetővé teszi akár 2-3 hét szabadság átvitelét is – ez azonban csak olyan cégeknél fordulhat elő, amelyek év közben elhanyagolják alkalmazottaik szabadságának a megtervezését. A legtöbb munkaadó belső szabályzatban határozza meg, hogy legfeljebb hány napot lehet átcsúsztatni a következő évre – ez általában 5 nap szokott lenni, de az alkalmazottakkal kötött megállapodás alapján lehet több is.

A szabadságok tervezése

A gyakorlatban a szabadság időpontjának meghatározása általában úgy működik, hogy az alkalmazott javasol valamilyen időpontot, és a felettese közös megállapodás alapján ezt jóváhagyja. Sajnos, ez sok helyen nem működik. A Nemzeti Munkaügyi Felügyelőség (NIP) szerint nagyon sok cég elhanyagolja a szabadságok tervezését, és az alkalmazottaik számára nem határoznak meg legalább 4 hét szabadságot, miközben teljesen mellékes, hogy a munkavállaló az előző évekből felhalmozott szabadnapjait veszi-e ki, vagy azt a szabadságát meríti, melyre az aktuális évben szerzett jogosultságot. A lényeg, hogy az alkalmazott legalább 4 hetet pihenhessen évente, s ebből legalább 2 hétig megszakítás nélkül regenerálódhasson. A munkaadók gyakran nem tudatosítják, hogy szabadságolási tervet kell készíteni, melyben egész évre lebontják, ki mikor pihenhet úgy, hogy a cég működése zökkenőmentes legyen. A tervtől persze lehetnek eltérések, főleg ha azok az érintettek kölcsönös megállapodása alapján történnek, olvasható az NIP közleményében.

Tájékoztatás

A cégek gyakran elkövetik azt a hibát, hogy ha létezik is szabadságolási terv, erről elfelejtik tájékoztatni a beosztottjaikat, akiket meglepetésként ér, amikor az elhallgatott tervvel összhangban hirtelen kivetetnek velük pár napot. A hatályos normák szerint a munkaadónak legalább 14 nappal előre tájékoztatnia kellene az alkalmazottakat, hogy szabadságot rendel el számukra. Erről a bejelentési kötelezettségükről sokszor megfeledkeznek – ez főleg azokra a munkaadókra jellemző, akik éppen megszüntetik a munkaviszonyt beosztottjukkal, és a szabadnapok kifizetése helyett inkább azok kimerítését részesítik előnyben, azaz a felmondási idő lejárta előtt gyorsan elküldik őket szabadságra, amiről előre nem értesítik őket.

A gyakorlatban komoly problémát okoz a szabadságok kifizetésének a megtagadása is. Munkajogi szakértők szerint a munkaviszony megszűnése az egyetlen ok a ki nem merített szabadnapok átfizetésére. Vagyis az év végéig felhalmozott szabadnapokat nem lehet kifizetni, igyekezni kell mielőbb kimeríteni.

A tavalyi szabadság

A 2016-ból átcsúsztatott szabadnapok merítéséről a főnöknek legkésőbb 2017. június végéig döntenie kellett, ha ezt elmulasztotta, az alkalmazott akkor vehette/veheti ki, amikor akarja. 2017 végéig azonban a 2016-os szabadságot mindenképpen el kell használni, 2018-ra már nem lehet tovább vinni. Ha nem sikerül kivenni, egyszerűen elveszik. Ez alól csak az anyasági vagy gyermekgondozási szabadságon, valamint a hosszabb ideje betegállományban lévők képeznek kivételt – ők objektív okokból évekig tolhatják maguk előtt régi szabadságukat, s mikor visszatérnek dolgozni, utána merítik ki. 

A SZABADSÁG TÍPUSAI

A munka törvénykönyve háromféle szabadságot különböztet meg: a naptári év vagy annak időarányos része alapján járó szabadságot, a ledolgozott napok után járó szabadnapokat, valamint a kiegészítő szabadságot. Akik nem egész évre szóló munkaszerződést kötöttek, a törvényben garantált 20, illetve 25 szabadnap időarányos részére jogosultak. A szerződés aláírása után legalább 60 napot le kell dolgozni, a szabadságigényt az első két hónapban indoklás nélkül elutasíthatják. Az újonc minden 21 ledolgozott munkanapért az egész évre jóváhagyott szabadnapok tizenkettedére számíthat. A szabadnapért járó fizetés összegét az előző negyedévben elért átlagkereset alapján számolják ki.

Rugalmas munkaidő

Ha valaki rugalmas munkaidőben dolgozik, s rendszertelen munkavégzés esetén, például heti 3-4 munkanappal szeretné érvényesíteni a szabadnapokhoz való jogát, akkor először meg kell határozni, az adott alkalmazott egész évben hány munkanapot dolgozik, s ez alapján kiszámolják az egész naptári évben járó szabadnapok időarányos részét.

Hétvége és ünnep

A szabadságpapírt csak a munkanapokra kell kiírni. Ha az összefüggő szabadságba beleesik munkaszüneti nap (hétvége, államünnep), azokat nem számolják a szabadnapok közé, hiszen akkor egyébként sem kell dolgozni. Minden szabadnap esetében annyi órára fizetnek bérpótlékot, ameddig az adott napon dolgozni kellene. Például annak az alkalmazottnak, aki 11,5 órás műszakban végzi a munkáját, az 1 szabadnapért járó bérpótlékot úgy számolják ki, hogy a 11,5 órát kiszorozzák az illető átlag órabérével.

Kiegészítő szabadság

Vannak olyan foglalkozások, melyek esetében az alkalmazott jogosult kiegészítő szabadságra is, ami legalább 1 hét. Az veheti igénybe, aki például egész évben bányában, alagutak építésénél dolgozik, vagy azok, akik az egészségre ártalmas munkát végeznek – például fertőző betegeket kezelnek. A kiegészítő pihenést nem lehet kifizetni, mindenképpen ki kell meríteni.

Tömeges szabadság

A munkaadó az alkalmazottak képviselőivel folytatott egyeztetés után és a velük kötött megállapodás alapján a szabadságok tömeges merítését is elrendelheti, amennyiben erre műszaki vagy egyéb üzemeltetési okokból szükség van. A tömeges szabadság nem tarthat 2 hétnél hosszabb ideig, kivéve ha komoly működési problémákról van szó, melyekről legkevesebb 6 hónappal előre tájékoztatják az alkalmazottakat. Ilyen esetben lehet 3 hét is. Hivatásos művészcsoportoknál a szabadság nem tarthat 4 hétnél hosszabb ideig. Színházakban elrendelhetik, hogy a teljes szabadságát mindenki egyszerre vegye ki. (sza)