Mi állhat az izlandi-orosz hitelalku hátterében?

A Moszkovszkij Komszomolec című lap úgy értesült, hogy a hitelből nem lesz semmi, a már megkezdett tárgyalások következő fordulóját ki sem tűzték. Más lapok orosz kormányforrásokra hivatkozva azt írták, hogy Moszkvában az első tárgyalásai forduló után az Izland által az ottani válság megoldására előterjesztett terveket tanulmányozzák. Korábban Alekszej Kudrin pénzügyminiszter, sőt Vlagyimir Putyin miniszterelnök is jelezte, hogy Moszkva teljesíteni szándékozik az izlandi kérést. A hírek szerint a Nemzetközi Valutaalap és a skandináv államok központi bankja esetleg Izland rendelkezésére bocsátanak 6 milliárd dollárt, de Izland ezt nem az orosz hitel helyett, hanem amellett kérte.

Geopolitikai helyzet

Moszkvában a hatalmas, Izlandnak nyújtandó orosz hitellel kapcsolatos hírek nagy port kavartak fel október közepén, és a legkülönfélébb elemzések, találgatások láttak napvilágot. Megfigyelők szerint kiderülhet, hogy Moszkva számára fontos geopolitikai akvizíciót jelent, ha a válság okozta zűrzavarnak köszönhetően „megveszi” Izlandot. Először is a 300 ezer lakosú kis ország 1949 óta a NATO tagja, s mint ilyen, vétóval bír a szervezetben. Nemsokára terítékre kerül például Grúzia és Ukrajna csatlakozása az észak-atlanti szervezet tagsági akciótervéhez (MAP), amely gyakorlatilag a NATO-tagság előszobájának számít, és Moszkva ezt rendkívül hevesen ellenzi. Medvegyev elnök nyíltan kimondta: a Kreml mindkét országot a saját befolyási övezetének tekinti, s felszólította Brüsszelt, hogy ezt tartsa tiszteletben.

Stratégiai előnyök

Másrészt esetleg támaszkodni lehet Izlandra az északi-sarki kontinentális talapzatra támasztott orosz területi igények kérdésében. Izland emellett tagja a skandináv országokat, valamint Dániát és Grönlandot tömörítő Északi Tanácsnak, ahol Svédország különösen gyanakvóan szemléli a térségbeli orosz politikát, és Stockholmmal szemben Finnország és a baráti Izland ellensúly lehet.

Mindezen túl Izland óriási katonai-stratégiai jelentőséggel bír: felségvizein amerikai akusztikus tengeralattjáró-elhárító rendszer működik, amely akadályozza az orosz Északi Flotta nukleáris meghajtású tengeralattjáróinak akadálytalan kijutását az Atlanti-óceánra. Nem is szólva arról, hogy az orosz stratégiai bombázóknak is hasznukra lehetne Izland – leszállóhelyként. Izlandi politikusok ugyan már cáfolták, hogy bővítenék a katonai együttműködést Oroszországgal, és hangsúlyozták, hogy az ország a NATO tagja marad, de az orosz lapok rámutattak: ki tudja, mi lesz, ha például az adósság átütemezését kell majd kérni?

Végül a sajtó arra is felhívta a figyelmet, hogy Izland északi-sarki kontinentális talapzatán hatalmas kőolajtartalékok vannak, amelyeket bizonyosan nem vet meg a Gazprom és a többi orosz cég, Reykjavík pedig maga kínálja a kitermelési koncessziókat.

Egyszerűen pénzmentés?

Más elemzők inkább összeesküvés-elméleteket kovácsoltak, amelyek valóságtartalmát aligha lehet ellenőrizni. A bennfentesek arra gyanakodtak, hogy Moszkva ezzel Aliser Uszmanov pénzét menti. Az oligarcha a Forbes Magazin idei adatai szerint a világ 91. leggazdagabb embere, fémipari konszernek és újabban távközlési és médiacégek – köztük a Kommerszant című tekintélyes orosz lap és egy tévéállomás – tulajdonosa. Uszmanov szívesen áll az orosz állam rendelkezésre, ha például egy-egy műgyűjteményt kell külföldön megvásárolni néhány millió dollárért és hazahozni. Márpedig Uszmanov igen tekintélyes vagyonának egy részét Izland legnagyobb bankja, az október 9-én államosított Kaupthing kezelte. Utóbb azonban kiderült, hogy a dúsgazdag üzletember közvetlenül az államosítás után kivonta pénzét. Mindazonáltal aligha Uszmanov az egyetlen Izlandban érdekelt orosz oligarcha, és nem kizárt, hogy a többinek nem sikerült idejében máshová helyeznie a pénzét. (mti, ú)

A teljes cikk hétfői nyomtatott kiadásunkban olvasható.