Kimerült a jó döntések tárháza?

A pozsonyi INEKO független gazdaságkutató intézet felkérésére hatvan hazai gazdasági szakember és újságíró negyedévente értékeli a kormánynak és egyéb közigazgatási intézményeknek a gazdaságfejlesztés érdekében tett cselekedeteit. A szimpátiaindex minden besorolt eseménynél plusz és mínusz 300 pont között alakulhat, majd a húsz leggyakrabban említett lépés alapján számolják ki az ún. HESO-indexet. Az idei harmadik negyedév érdekessége, hogy az 1998-ban hatalomra került első Dzurinda-kormány utolsó intézkedéseiről alakult ki a legrosszabb vélemény.

A lista élén 122 ponttal a kommunista titkosszolgálat archívumainak megnyitásáról szóló törvény végzett. Ezzel Szlovákia ezen a téren végre behozta a szomszédaival szembeni lemaradását, és lehetőséget kap az erkölcsi megtisztulásra. A második helyre gazdasági jellegű intézkedés, a villamosenergia-piac részleges liberalizációja került 105 ponttal. Ez azonban csak a legnagyobb fogyasztók számára érvényes, az elemzők arra figyelmeztettek, hogy az igazi versenyhelyzet majd csak akkor alakul ki, ha már a háztartások is megválaszthatják, kitől is vásárolják az áramot. Jó visszhangot váltott ki az ún. veszteségadó eltörlése is. Ez kötelező adózást vezetett volna be az évekig veszteséges cégek számára. Az értékelők ezt piacellenes intézkedésnek tekintették. Az ezen a területen kétségkívül létező visszaélések ellen inkább a bejegyzésre és a működésre vonatkozó jogszabályok megváltoztatásával, valamint hatékonyabb adóellenőrzésekkel harcolnának. A pozitív intézkedések sorát a külföldi befektetők számára érvényes adókedvezmények eltörlése folytatta. Ez ugyan az EU nyomására történt, de egyébként is sokan gondolták, hogy a hazai befektetők semmivel sem rosszabbak, mint a külföldiek. Bár ezzel a lépéssel nehezedett a külföldi tőke beáramlása, de többen is figyelmeztettek arra, hogy az adókedvezményen kívül sok minden más is befolyásolja a döntéseket. Mégpedig olyan tényezők, mint a vállalkozói környezet javítása, a jogbiztonság, a korrupció visszaszorítása, a megfelelő infrastruktúra mind-mind a központi szinten befolyásolható tényezők közé tartozik. Az élvonalba került ezenkívül az egészségügyi intézmények privatizációja is. Ezt a valódi egészségügyi reform fontos részeként értékelték, mivel a magántulajdonosok várhatóan racionálisan kezelik majd a rendelkezésükre álló forrásokat. A lépés hátránya, hogy működésképtelen és a reformokra csak váró környezetben kerül rá sor. Ugyanis nehéz olyan viszonyok közt vállalkozni, amikor az alkalmazottak bérét az állam vagy az egészségbiztosítók befolyásolják. Végezetül az élbolyba bekerült a gazdasági minisztérium nyugdíjbiztosítással kapcsolatos javaslata, mely szerint minden biztosított maga választja meg a nyugdíjbiztosítóját. A javaslat furcsasága, hogy a minisztériumnak lényegében semmi köze a témához, de ismerve a szociálisügyi minisztérium ezzel kapcsolatos förmedvényét, mindenki nagyon örült, hogy végre más javaslat is akadt. A világ azóta nagyot változott, és az új viszonyok között feltételezhető, hogy a nyugdíjreform intézkedései egy ideig a HESO-listák élén szerepelnek majd.

A negatív csúcs arra is utal, hogy az előző kormány utolsó hónapjaiban egy sor előnytelen intézkedés született. Ezek közé tartozik az a döntés, hogy az állami szolgálatról szóló törvény értelmében az ún. csúcsszakértők az előírt szakmai vizsga nélkül is állandó munkaviszonyt szerezhetnek. Ezzel az intézkedéssel az elemzők szerint nemhogy javulna az államigazgatás szakmai színvonala, hanem egyenesen bebetonoznák a jelenlegi pártalapon funkcióba jutott tisztségviselőket. Amint az az előbbiek alapján várható volt, nagy elégedetlenség fogadta a szociálisügyi minisztérium javaslatát, amely szerint az új nyugdíjrendszerben az egyéni számlákra kerülő pénz gazdájáról ne a tulajdonos, hanem a Szociális Biztosító mellett működő befektetési bizottság döntsön. Ezt az eddigi adminisztratív irányítás továbbéléseként értékelték, amely teret engedne a bürokráciának, a korrupciónak és a politikai, illetve csoportérdekek keresztülvitelének. Az elítélés azért nem volt egyértelmű, mivel egyesek szerint amennyiben az állam kötelezi az egyéneket a nyugdíjbiztosítás fizetésére, akkor vállaljon is garanciát a nyugdíjak kifizetésére. Az értékelők szerint felettébb félresikerült a jövő évi közszolgálati kollektív szerződés is. Ez ugyanis nagy végkielégítést, egyhetes többletszabadságot és különleges munkahelyi védettséget biztosít egy olyan időszakban, amikor a közszféra hatékonyságának növelése érdekében nagyon komoly szervezeti változásokra lesz szükség. Ráadásul egy távozóban lévő kormánynak egy ilyen témát illik az utódra hagyni. A rossz útra tévedtek között végül a gazdasági tárcát is megtaláljuk, mégpedig a Szlovák Kockázati Tőkealapra vonatkozó javaslatával. Ez a vállalati szerkezetátalakításhoz adna pénzt, viszont a gazdasági szakértők szerint az ilyen jellegű állami szerepvállalás sem külföldön, sem pedig belföldön nem hozta meg a várt sikereket.