Itthon csak éhbérért dolgozunk

Ha a béreket, az aktuális árfolyamok alapján, mechanikusan átszámítjuk, akkor a német átlagbérek a cseh bérek nyolcszorosát teszik ki. Ha figyelembe vesszük a vásárlóértéket, vagyis azt a mutatót, amely tekintetbe veszi azt is, hogy a fizetésükért mi mindent engedhetnek meg maguknak az alkalmazottak, a német bérek már csak háromszorosan haladják meg a csehekét.

Szlovákia azonban a környező országokhoz képest is lemarad. A vásárlóértéket tekintve a magyar dolgozók 1,2, a szlovákok 1,4-szer kevesebbet engedhetnek meg maguknak a bérükből, mint a cseh kollégáik. Szlovákiában a bruttó átlagbér 12,5 ezer korona körül mozog. Csehországban ez 18 ezer, Magyarországon 19,5 ezer, Lengyelországban pedig 25 ezer koronának felel meg. A szlovákiai alkalmazottak így nemcsak a nyugati, hanem a szomszédos országok alkalmazottaihoz képest is lemaradnak. Nominális átlagbéreink az elmúlt időszakban csak enyhén emelkedtek. 1998-ban ez 10 ezer korona volt, tavaly pedig a már említett 12,5 ezer korona. Előrejelzések szerint idén a szlovák átlagbér mintegy ezer koronával fog nőni. Sokan persze ennek a bérnek is örülnének, míg ugyanis a fizetések nálunk a legalacsonyabbak, a munkanélküliség a legmagasabb. Csehországban és Magyarországon 9, Lengyelországban 15 százalék körüli munkanélküliséget mérnek. Nálunk ez csaknem 20 százalékos.

Természetesen az egyes foglalkozási ágakon és országokon belül is jelentős különbségek tapasztalhatók, az általános trendek azonban hasonlítanak egymásra. Szlovákiában és Csehországban egyaránt nőtt az egyes foglalkozási ágak megbecsülése közötti különbség. Nyugati szomszédunknál a foglalkozási ágak közötti bérkülönbségek például nagyobbak voltak, mint a hagyományosan nagy különbségeket kimutató Belgiumban. Ez a trend azonban térségünkben az elkövetkező években is folytatódni fog. Szakemberek szerint az optimális különbségnek az nevezhető, ha a magasan képzett szakemberek négyszer, ötször többet keresnek, mint az alacsony végzettségű, kétkezi munkások. Szlovákiában azonban ettől még nagyon messze vagyunk. Hogy nálunk mennyire becsülik meg a tudást, arra a legjobb példát a tanárnők és a segédmunkások bére közötti különbség szolgáltatja. Míg az egyetemet végzett tanárnők átlagbére 8624 korona, az általános iskolát végzett segédmunkásoké 8967 korona. Emellett nem árt figyelembe venni regionális különbségeket sem. Pozsonyban például 16 ezer korona körül mozog az átlagbér, míg egyes kelet-szlovákiai járásokban a 9000 koronát is alig éri el. A fővárosi fizetéseknek köszönhetően az országos átlagbér olyan magas, hogy azt Szlovákia fennmaradó hét kerületének egyikében sem érik el.

Szakemberek azonban arra figyelmeztetnek, hogy az európai uniós csatlakozásunk még nem hozza magával automatikusan a bérszint emelkedését. A közszférában dolgozó szlovák alkalmazottak a bérüket tekintve ugyan koldusnak számítanak a német kollégáikhoz képest, ez azonban nagyrészt arra vezethető vissza, hogy Szlovákiában az ország nagyságához képest összehasonlíthatatlanul többen dolgoznak az állam szolgálatában, mint Németországban. Ha ugyanazt a pénzösszeget egy kisebb, ám hatékonyabb állami apparátus között osztanának szét, akkor az állami alkalmazottak bére is magasabb lenne. Más a helyzet az orvosok esetében. Nálunk ugyanis jelentős részük még mindig az állami kórházakban dolgozik, míg Németországban a bérszínvonalat a magánpraxist folytató orvosok emelik. (mi)