Európai Unió – távol Amerikától

Az 1990-es éves második felében az Amerikai Egyesült Államok gazdasága szédületes iramban fejlődött. A bruttó hazai termék (GDP) 3% feletti tempóban nőtt évente, a munkahelyek száma az 1991 és 2001 között eltelt tíz évben több mint 15%-kal gyarapodott, és a munkanélküliség 2000-re történelmi mélypontra, 4%-ra csökkent. Történt ez mindannak ellenére, hogy 1997-ben az ázsiai fejlődő piacokat súlyos gazdasági válság rázta meg, amit követett 1998 augusztusában Oroszország pénzügyi összeomlása, majd a krízis továbbterjedt Latin-Amerikára is. Eközben a világ második gazdasági hatalma, Japán legjobb esetben is csak egy helyben topogott, míg az Európai Unió erejéből csak szerényebb, 3% alatti növekedésre futotta. Az USA ilyen környezetben is képes volt arra, hogy az emelkedő hazai lakossági fogyasztásra támaszkodva magas növekedést produkáljon. Az óriási amerikai felvevőpiac révén, amelyen a külföldről behozott áruk iránt is nőtt a kereslet, az USA lehetőséget adott a bajban lévő országoknak arra, hogy növelhessék az amerikai piacra induló kivitelüket, és kimásszanak a csávából. ĺgy vált az USA a világgazdaság motorjává. 2001-ben aztán a minden rekordot megdöntő, több mint egy évtizedes gazdasági expanzió után a motor ki-kihagyott. Szeptember 11-én Oszama bin Láden terroristái a New York-i World Trade Center iker-felhőkarcolóival együtt végleg romba döntötték az amerikai gazdaság növekedési esélyeit is. A termelés visszaesett, a munkanélküliség görbéje felfelé kúszott.

Minden szem Európára szegeződött. Vajon képes lesz-e az Európai Unió arra, hogy átvegye Amerikától a stafétabotot, és a világgazdaság motorjává váljon? Mára a válasz nyilvánvaló: Nem! Az USA magával rántotta a recesszióba az öreg kontinens nagy gazdaságait, Németországot, Franciaországot és Olaszországot. Mivel e három állam adja az eurózóna (az eurót használó 12 ország) gazdasági teljesítményének több mint 70%-át, ezért nem meglepő, hogy az euróövezet összesített GDP-je 2001 utolsó negyedévében 0,8%-kal csökkent. Ráadásul Európában a munkanélküliség is mindvégig meghaladta az amerikai szintet, az említett három államban az utóbbi években 8-12% körül mozgott, az eurózóna jelenlegi átlaga 8,4%. A közös pénzt bevezető 12 uniós tagországban az 1991 - 2001 közti időszakban 6% körül volt a munkahelyek számának növekedése (szemben az amerikai 15%-kal). Az „euroszklerózis“ mintapéldájává Németország vált, amely az újraegyesítés óta képtelen magához térni. A tavalyi siralmasan gyenge, 0,6%-os német növekedés azt sugallja, hogy Németország aligha lesz az Unió motorja, az Unió pedig a világgazdaságot húzó mozdony. Az elemzők Európa kontinentális gazdaságainak mozdulatlanságát a túlságosan magas adókra és a túlszabályozott termék- és munkaerőpiacra vezetik vissza. Jórészt ennek a következménye a tartósan magas munkanélküliség is. (A túladóztatás és túlszabályozás alól az Unión belül kivételnek számít ĺrország, Nagy-Britannia és Hollandia, részben Dánia. Ezen országok mindegyikében jóval alacsonyabb a munkanélküliségi ráta, 2-5% körül mozog.) Az öreg kontinens két vezető országában, Németországban és Franciaországban, valamint uniós szinten is számos lépés történt a gazdasági rendszerek megreformálására. A társasági és személyi jövedelemadó fokozatos csökkentése Németországban, a Berlin által tervezett kedvezőbb bevándorlás-politika a magasan képzett munkaerő esetében, a francia adócsökkentések és a Párizs által bevezetett 35 órás munkahét, valamint az Európai Unió egységes piacán a szolgáltatási ágazatok (villanyáram, posta) fokozatos liberalizálása mind-mind azt hivatott elérni (különböző módszerekkel), hogy nőjön a piaci verseny, a gazdasági aktivitás és a foglalkoztatottság. Ezen intézkedéseket azonban csak 2003-ig vagy 2005-ig hajtják végre, ráadásul számos szakértő már most szkeptikus hatásukat illetően, és további lépéseket tartana szükségesnek. ĺgy nem marad más, mint újra az amerikai növekedés beindulására várni, és alkalmas pillanatban belekapaszkodni az amerikai mozdonyba.

Optimizmusra ad okot, hogy az Egyesült Államokban ez év februárjában (tavaly március óta először) nőtt a foglalkoztatottság, a munkanélküliek aránya a januári 5,6%-ról 5,5%-ra csökkent. Enyhén növekszik a kiskereskedelmi forgalom, és a tőzsdei árfolyamok is elindultak felfelé. Az előrejelzések máris azzal számolnak, hogy az USA gazdasági növekedése 2002-ben újra meghaladja az Unióét. Bárhogy is alakul a helyzet, már túl késő lesz az európai politikusok számára. A növekedés ugyanis most kellene, mint az égi manna. Az Unió 15 tagországából hatban 2002-ben választásokat tartanak (illetve Portugáliában március 17-én már tartottak). A választási maratonnak része a francia elnök- és parlamenti választás is, és a sorozatot a német parlamenti választások zárják 2002. szeptember 22-én. Nem nehéz megjósolni, hogy az ellenzéki kampányok fő témája a gazdaság bukdácsolása lesz.