Egyszerűbb ügyintézést hozhat

Az állam decentralizációja, a regionális önkormányzatiság, azaz a döntéshozatal helyi szinten való lebonyolítása és a közpénzek helyben való elosztása ugyan nem garanciája, de mindenképpen elengedhetetlen előfeltétele a gazdasági fejlődésnek. Egyszerűen fogalmazva a decentralizáció által megteremtőd(het)nek a helyi gazdasági fellendülés feltételei. A feltételes mód valószínűleg itt helyénvalóbb, ugyanis majd csak a gyakorlat mutatja meg, milyenre is sikeredett ez a reform és hogy mennyire képesek majd az önkormányzati szervek és a helyi vállalkozók élni a decentralizációs folyamat által kínált lehetőségekkel.

Elméletben, a decentralizáció egyszerűbb ügyintézést jelent, kevesebb korrupciót, átláthatóbb és számonkérhető döntéseket. Mindez a helyi vállalkozást és külföldi tőke beáramlását hivatott elősegíteni. A külföldi tőketulajdonos mindig a vállalkozói környezet átláthatóságát tekinti a legfontosabbnak, amikor arról dönt, mely ország vagy régió területén fektet be. Nem az adókedvezmény és különböző állam által mézesmadzagként felmutatott intézkedések a mérvadóak, hanem a jogbiztonság, korrupciómentes és egyszerű ügyintézés és a működő pénzintézeti rendszer. Az utóbbi feltétel már adott, az első és a második feltétel kialakításánál kulcsfontosságú szerepet játszhatnak a regionális szervek. A hazai tőke szempontjából fontos lehet a régiók közötti, határokat átívelő együttműködés által kínált lehetőségek és különböző uniós programokban való részvétel. Azonban, mivel a reform beindításakor még a helyi állami szervek is fennmaradnak, kérdéses, hogy nem alakul-e ki káosz a jogköröket illetően.

Aggodalomra ad okot az a feltevés is, hogy a jogkörökkel együtt nem decentralizáljuk-e egyben a korrupciót is, és hogy az állami bürokráciát nem váltja-e majd fel az önkormányzati bürokrácia. Az önkormányzati testületek pártpolitikai összetétele – amely sok helyen nem úgy alakult, ahogy azt sokan várták – regionális szinten hosszútávon nem olyan lényeges, mivel a döntések helyi jellegűek és a képviselők választottak, tehát visszahívhatók. ĺgy politikai meztől függetlenül, mindenki elsősorban a saját választókerülete érdekeit fogja képviselni. Érdekes lesz azonban megfigyelni a kialakított, nem természetes régiókon belüli együttműködést és érdekérvényesítést.

Ne várjunk tehát azonnali látható javulást a mikrogazdasági szférában, a vállalkozói kedv látványos növekedését, vagy milliárdos tőkebeáramlást. Mindenesetre az irány jó, lehet, sőt biztos, hogy korrekciókra is szükség lesz, de a folyamat, ha az EU tagságot komolyan gondoljuk, szükséges és biztos, hogy majd meghozza gyümölcsét.

A választások politikai vonatkozásai nyugtalanítóak lehetnek, mind belföldi, mind külföldi szemmel nézve. Noha mindenki tudatosítja, hogy nem lehet egyenes párhuzamot vonni a megyei és a parlamenti választások között, azért az alacsony részvétel és a HZDS-SMER kettős látványos egymásratalálása figyelemreméltó és aggodalomra ad okot. Az előbbi a közügyek iránt uralkodó általános apátiáról vall, az utóbbi pedig az ebből eredő populizmus előretöréséről. Ez nem kívánatos jelenség a külföldi befektetők szempontjából. Ezért a hazai politikai fejlemények továbbra is kockázati tényezőként lépnek fel a külfödi helyzetelemzésekben. A jelenlegi hatalomnak mindenesetre válaszolni kell az elért sikertelenségre. Az MKP-t és a KDH-t kivéve ugyanis az összes kormányon lévő politikai erő leszerepelt, noha az alacsony részvétel az egész koalíciónak a veresége.

A parlamenti választásokhoz közeledve várhatóan a kormánypártok rétorikája és tettei is populistább jelleget fognak ölteni. Félő, hogy emiatt áldozatul esnek a fontos magánosítási projektumok (pl. a gázművek privatizációja) és a jövő évi költségvetés, amelyről éppen a megyei választások második köre előtt kíván szavazni a parlament. A beterjesztett kormányjavaslat már önmagában tartalmaz néhány választási útmutatóul szolgáló elemet (pl. látványos béremeléseket a közszférában, nyugdíjemelés stb.) és nemrég a kormány már döntött az állam által szabályozott árak további deregulációjának az elhalasztásáról is. A beterjesztett büdzsé hiánya már enyhén túllépi a Nemzetközi Valutaalappal megegyezett szintet és a módosító javaslatok többsége, még kormánypárti (általában baloldali) részről is, további terheket róna a költségvetésre anélkül, hogy megnevezné a kiadások bevételi fedezetét. Pedig éppen most, az annyit emlegetett rekord értékű külkereskedelmi hiány idején, lenne a legnagyobb szükség egy visszafogott kiadási oldalú költségvetésre. Egy túlságosan költekező költségvetés ronthatná a kormány gazdaságpolitikai eredményeinek külföldi megítélését, tovább ronthatná a külső fizetési mérleg hiányát, magasabb kamatokon keresztül megnehezíthetné a hazai vállalkozók életét. Ezért az egyszerűbb út – a populizmus – helyett, inkább a még befejezhető reformokra kellene összpontosítania a kormánynak, így kellene visszanyerni a választók elvesztett bizalmát.A szerző a holland ING Bank elemzője