A VÚB Kupón fájó fogyókúrája

Az Általános Hitelbank központi székháza. A hitelbank (VÚB) nevével fémjelzett VÚB Kupón befektetési alap 531 ezer kisbefektető bizalmát megszerezve a legnagyobb alappá vált. Somogyi Tibor felvételeNagy bank, nagy biztonság – vélekedtek sokan 1991-ben, a vagyonjegyes privatizáció első hullámának kampányában. Az akkor egyeduralkodó Általános Hitelbank (VÚB) nevével fémjelzett VÚB Kupón befektetési alap így 531 ezer kisbefektető bizalmát megszerezve a legnagyobb alappá vált. Az sem volt mindegy, hogy az ismeretlenségből hatalmas kampánnyal feltörő Harvard Befektetési Alapokra rálicitálva 12 ezer koronát ígértek az ezer pont után. A hatás nem is maradt el, a VÚB Kupón a megszerzett 500 millió pontját kamatoztatva alaptőkéjét 10 milliárd koronára emelve 10 millió saját részvényt oszthatott ki a tulajdonosainak. Ez vagyonjegykönyvenként 20 részvényt jelentett.

A névadó VÚB 1993-ban az eredeti ígéretnek megfelelően fel is ajánlotta, hogy ezeket 12 ezer koronáért megvásárolja. Az ajánlattal a részvényesek egyharmada élt, a többiek a kivárás mellett döntöttek, mondván, a nagy bank remélhetőleg jól kamatoztatja majd a vagyonukat. Ebben azonban elszámították magukat. A VÚB a felvásárolt VÚB Kupón részvényeket szinte azonnal eladta a japán Nomura International befektetési társaságnak. Ez pedig 1995-ben egy elegáns húzással kilépett az alapból, természetesen a ráeső egyharmadnyi vagyonnal. A gyakorlatban ez azt jelentette, hogy a Nomura az alap birtokában lévő minden egyes vállalati részvénycsomag egyharmadát elvitte, így a szakértők szerint ezzel a megmaradó részvényeseket nem érte kár.

Ma már azonban tudjuk, hogy ekkor kezdődött egy olyan folyamat, amely miatt a VÚB Kupón napjainkban a nagy kudarcok kategóriájába tartozik. Az első csapás még 1995-ben a pénzügyminisztériumból érkezett, amely akkoriban átfogó hadjáratot folytatott a vagyonjegyes alapok ellen. Esetünkben a Nomura lépése volt az indok arra, hogy a VÚB Kupón kereskedését közel egy évre felfüggesszék. Miután 1996 februárjától újra visszatérhettek a részvénypiacra, egy ideig úgy tűnt, hogy az események nem viselték meg az alapot – részvényei hatalmas forgalmat bonyolítottak le, az év végéig mindegyik átlagosan másfélszer gazdát cserélt. Hamar kiderült azonban, hogy ez már az alap feletti hatalom megszerzésének az időszaka volt.

Az alapban 15 százalékos tulajdonosként megjelent az azóta híressé vált, sőt a Szlovák Biztosító privatizációjával kapcsolatos szerepe miatt valószínűleg napjainkban a karrierje csúcsára érő Penta Brokers. Ők második nekifutásra, 1997 júliusában, akkor már a részvények 48 százalékát ellenőrizve át is vették az irányítást. Az alap nevét VÚB Kupónról Stratégia Investre változtatták, az alapszabályt pedig úgy módosították, hogy a nagyszámú kisrészvényes gyakorlatilag statisztává vált. Az egykoron legnagyobb befektetési alap ezután rendkívüli részvényes közgyűlések sorozatát élte meg. Elsőként – egy hónap múlva – felszámolták a befektetési társaságot: a Stratégia Investet az egyszerű részvénytársaságként működő Interfin Groupba olvasztva. Ez sem volt azonban hosszú életű, októberben meg is szűnt, két céget hagyva maga után Intermark és Istrofin néven. Az elsőben az ügyeket addig is uraló intézményi befektetők, a másodikban pedig a 160 ezer kisbefektető kapott helyet, a vagyont 55 és 45 százalékban osztva (3,8 és 3,1 milliárd korona értékben). A kisrészvényeseket ekkor azzal vigasztalták, hogy nekik esetleg nem tetszik majd a nagyok által követett agresszív befektetési politika, így az Istrofin a jövőben a biztonságos, bár alacsonyabb hozamú befektetésekre összpontosít. Nos, az Intermark esetében az agresszivitásból annyira futotta, hogy két hónappal később felszámolta önnmagát, a bevételt pedig a részvényeseiként szereplő cégek osztották el.

Az Istrofin pedig végigjárta a befektetési alapoknak a mečiarizmusban szokásos útvesztőjét: magára vette a pénzügyminisztériumból menetrendszerűen érkező pereket, amelyek csak tavaly, az új pénzügyminisztériumi vezetés döntése alapján értek véget. Az új helyzet azonban több más, hasonlóan levegőhöz jutott társasággal ellentétben az Istrofin vezetőségét nem késztette cselekvésre, azóta is csedben lapulnak. Az Investor című lap szerint ezen csak úgy lehetne változtatni, ha valaki beperelné a céget, és így követelné a részvényei bevezetését a nyilvános forgalomba. Mivel az ügy 160 ezer kisrészvényest érint, közöljük az Istrofin elérhetőségét is: a vezetőség Pozsonyban, a Škultéty u. 5-ben székel, telefonszámuk: 02/55410497.