Fonálférgek zöldségtermesztésben

A gyökérgubacs-fonálférgek a zöldséghajtatás és olykor a szántóföldi növénytermesztés jelentős kártevői. Fejlődésük ütemét a hőmérséklet és a tápnövény határozza meg. Kártételük különösen a téli időszakban is fűtött hajtató létesítményekben termesztett növényeken gyakori.

A Meloydigine genus fajai közül a hazánkban szabadföldi körülmények között is áttelelő szabadföldi fonálféreg (M. hapla), valamint a melegigényes, hazai teleinket csak növényházakban átvészelő kertészeti gubacsfonálféreg (M. incognita), a növényházi gubacsfonálféreg (M. arenaria) és a melegövi gubacsfonálféreg (M. javanica) egyaránt károsít. Sok tápnövényűek, a legtöbb gondot a melegigényes hajtatott zöldségfélék közül az uborkán, a paradicsomon és a paprikán okozzák. A dísznövények közül leggyakrabban a szegfűn, gerberán okoznak károkat.

Az egyes gyökérgubacs-fonálféreg fajok életmódja többnyire hasonló. A védekezés szempontjából azonban említésre méltó, hogy a felsorolt fajok közül, kizárólag a M. hapla tud áttelelni szabadföldi körülmények között. A zöldséghajtatásban legtöbb gondot okozó M. incognita az átfagyott talajban elpusztul. Az utóbb említett faj szabadföldi kártétele csak abban az esetben következik be, ha a palánta már a palántanevelés során fertőzött volt. Tekintettel a gubacsfonálférgek mikroszkopikus méretére, jelenlétükre az általuk a gyökéren okozott tünet hívja fel a figyelmet. A kártételt okozó gubacsfonálférgek egyedi belső élősködők, a gyökér szöveteiben élnek, táplálkoznak, és a tápanyag felvétel következtében gubacsok kialakulását idézik elő. A növény gyökerén kezdetben apró, 1–2 mm nagyságú, majd egyre nagyobb, akár 1–2 cm nagyságú gubacsokat is találunk. A fonálférgek szívogatása során képződött gubacsok gátolják a víz- és tápanyagforgalmat, melynek következtében a károsított növények vontatottan fejlődnek, lankadnak, hervadnak. Esetenként a növények levelén tápanyaghiányra utaló elszíneződések jelentkeznek. A fonálféreggel fertőzött talajban nevelt palánták gyökerén már a palántanevelés végére megjelennek a gyökérgubacsok, de ekkor még nem jelentkezik a fertőzött növények növekedésbeli lemaradása, hanem csak a kiültetést követően. A kártétel különösen a terméskötődést követő időszakban válik szembetűnővé. A nagy lombfelülettel rendelkező növények az elpárologtatott vizet a károsított gyökereik révén nem tudják felvenni, így a délutáni órákban a fonálféreggel fertőzött növények levelei lankadnak. A károsított növények a fejlődésben visszamaradnak, ami a kisebb fotószintetizáló felület miatt a terméshozam csökkenését eredményezi. A gubacsfonálféreg fertőzése leggyakrabban a talajban, nyugalmi állapotban lévő tojásokból indul ki. A károsított gubacsos gyökerekben a tojások még a gyökerek elkorhadása után is életképesek maradnak. Ha másik tápnövény kerül a fonálféregtojásokat tartalmazó talajba, a tojásokból kikelő lárvák hamarosan fertőzik. A fertőzött talajon nevelt palántákkal a gyökérgubacs-fonálféreg a korábban e kártevőktől mentes talajra is átvihető.

A gyökérgubacs-fonálférgek elleni védekezés alapja, hogy a zöldségfélék szaporítása, palántanevelése, illetve termesztése fonálféregtől mentes talajon történjen. A védekezés másik módszere a fonálférgek elpusztítása, egyedszámuk csökkentése biológiai, fizikai és kémiai talajkezelési módszerek segítségével. A biológiai módszerek közül a hurokvető gombák gyökérgubacs elleni felhasználása jelenleg kísérleti stádiumban van. A fizikai talajfertőtlenítési módszerek közül a talajgőzölés egyike a leghatásosabb védekezési módoknak, azonban mivel speciális berendezést igényel, költséges eljárás, így a zöldséghajtatásban alig terjedt el. A fizikai védekezési módszerek közé sorolható az az eljárás, amikor a fonálféreggel fertőzött területen a téli időszakban szüneteltetik a termesztést, a talaj átfagy, és a legtöbb gondot okozó gyökérgubacs-fonálférgek elpusztulnak. Ezzel magyarázható, hogy a kizárólag hideghajtatással foglalkozók – ha egészséges palántát ültetnek – alig ismerik a gubacsfonálférgek kártételét.

A fonálférgekkel fertőzött talajok fertőtlenítésére általánosan elterjedtek a kémiai módszerek. A kémiai talajfertőtlenítés történhet a talaj metil-bromidos gázosításával, folyékony talajfertőtlenítők talajba injektálásával, valamint talajfertőtlenítő granulátum kiszórásával, és talajba dolgozásával. A kémiai védekezést kizárólag tenyészidőn kívül szabad elvégezni, mivel a szerek fitotoxikus hatásúak. A talajfertőtlenítő készítmények lebomlásához, dózistól és talajhőmérséklettől függően több (3-5) hétre van szükség. A kémiai talajfertőtlenítést 5 C feletti hőmérsékletű talajon végezzük.

A szerző agrármérnök

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa az ujszo.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?