Weinstein asszisztense feltárta a titoktartási szerződések hátterét

Perkins hangsúlyozta, az ügyvédek azt tanácsolták neki, hogy nincs más lehetősége, mint a szerződés megkötése a közötte és Weinstein között lévő nagy vagyoni és hatalmi különbség miatt.

Zelda Perkins 1995 és 1998 között dolgozott a londoni Miramax-irodákban és felmondott, amikor egy kollegája elmondta neki, hogy a filmproducer megpróbálta megerőszakolni őt egy találkozójukon a velencei filmfesztiválon.

Harvey Weinsteint több mint 70 nő vádolta meg tavaly október óta szexuális zaklatással és nem erőszakkal, az egykori filmmogul tagadja a vádakat.

Perkins a brit parlament azon bizottsága előtt tanúskodott, amely a munkahelyi szexuális zaklatások ügyét vizsgálja. A nő, aki 24 éves volt, amikor kilépett a cégtől, elmondta, hogy kényszerűségből írta alá a titoktartási megállapodást, amelyet erkölcstelennek nevezett.

Közölte, neki és kollégájának is azt mondták, ha a rendőrséghez fordulnak, azt kockáztatják, hogy életüket és jóhírnevüket tönkre teszik. Az ügyvédekkel megtartott hosszas találkozókról feltárta, hogy azokon "egyfajta ostrom mentalitás uralkodott, egy csatában voltál".

Amikor végre aláírta a megállapodást, annak egyetlen példányát sem tarthatta meg. Utána nem dolgozhatott a filmiparban, ahol olyan híresztelések terjengtek, hogy kiesett Weinstein kegyeiből, és rosszul jár az, aki alkalmazza őt. El is hagyta öt évre Nagy-Britanniát, hogy új életet kezdhessen.

Perkins elmondta, a megállapodás értelmében senkivel nem beszélhetett, sem orvossal, sem pszichiáterrel arról, mi történt. A rá nehezedő intenzív nyomás miatt azt hitte, hogy büntetőeljárás alá vonhatják, ha megsérti azt. "Azt hittem, hogy börtönbe kerülhetek" - hangoztatta.

Perkins és kollégája fejenként 125 ezer fontot kapott a szerződés részeként, amelyben megfogalmazták azt is, hogy Weinsteinnek terápiára kell járnia és a Miramaxnál létre kell hozni egy új emberi erőforrás rendszert a panaszok kezelésére. 

"Nyilvánvaló volt azonban, hogy a fizetség hallgatási pénz volt, a Miramax a szerződésben foglaltakat szándékosan figyelmen kívül hagyta, nem tartotta magára nézve kötelezőnek" - írta írásban is előterjesztett vallomásában Perkins.