Vigyázzunk gyermekeink lábára!

Különösen a még fejlődésben lévő gyermeklábon okozhat maradandó károsodást a kényelmi szempontokat figyelmen kívül hagyva kiválasztott cipő. Nagyon fontos ezért: a gyermekcipő feleljen meg a láb méretének.

Szerencsére ritkák a veleszületett lábbántalmak, a lábpanaszokat rendszerint a – méretben, fazonban – nem megfelelő cipőviselet okozza.

„Néha úgy érzem, hogy a cipővásárlásnak sohasem lesz vége“ – mondta egy anyuka, és azután sorolta, hogy 2, 4 és 6 éves gyermekének mennyi cipőt kell(ene) egy év alatt vennie. Tavasszal félcipőre, nyáron szandálra, ősszel újabb félcipőre, télen meleg csizmára van szüksége a gyermekeknek – és mindezt három-három példányban. Arra csak sóhajtva tud gondolni, hogy ideális lenne, ha mindegyikből váltás céljából második párat is vehetne. Mindezekhez jó lenne még egy-egy pár gumicsizma az esős napokra, valamint házicipő otthonra, illetve az óvodába, no meg papucs. Néha összerándul a gyomra, ha eszébe jut, hogy egy-két év múlva tornacipő kell majd az iskolában, esetleg valamelyik gyermeke futballcipőt vagy valamilyen más speciális edzőcipőt, netalán balettcipőt szeretne magának. Nem csoda, ha leginkább azon jár az anyuka esze, hogy hol lehetne itt spórolni.

Az ortopéd és a gyermekorvosok egységesen nagyon határozottan óvnak attól, hogy gyermekeink cipőjét felületesen próbálva vegyük meg. Aki gyorsan felpróbálva, vagy pláne próba nélkül, esetleg az ujjával megnyomogatva akarja a megfelelő méretű és formájú cipőt kiválasztani, könnyen melléfoghat. Ezt igazolják az ismételten elvégzett méretellenőrzések. Ezek során újra meg újra az derül ki, hogy a gyermekek több mint a fele nem megfelelő, rendszerint kisebb cipőt visel. A gyermekek nem szokták észrevenni, ha nyomja a cipő a lábukat, mert az (még) érzéketlen a fájdalomra. Azonban a kis cipőbe szorított lábuk ujjai állandóan össze vannak szorítva, és helytelen állásba kényszerülnek. Az orvosok tudják, hogy a láb így kialakuló deformálódása az ember egész mozgásszervének működését korlátozhatja és súlyos következményekkel járó bántalmakhoz vezethet.

Ami leghamarabb feltűnik a szülőknek, az, ha a gyermeküknek „lúdtalpa“ van. Az orvosok azonban a legtöbb esetben megnyugtathatják őket, hogy ez az állapot 7 éves korig rendszerint magától elmúlik. Az újabb orvosi felfogás szerint ebben az életkorban a talpbetét használatának nem sok az értelme. Ellenkezőleg: valószínűleg többet árt, mint amennyit használ. Legjobb, ha a láb izomzatát gyakori láb-tréninggel erősíttetjük. A célzott, játékos lábgyakorlatokat általában nagy örömmel végzik a gyerekek. Próbáljuk meg, hogy a gyermekek pl. a lábujjaikkal tépjenek szét papírt, vagy a talajról apró tárgyakat a lábujjaikkal szedjenek össze, vagy akár képletesen, akár a valóságban a lábujjaik közé fogott ceruzával, illetve ecsettel rajzoljanak vagy fessenek.

A mezítláb járás is kitűnően fejleszti a gyermeki láb izomzatát. Hiszen a mezítláb járó primitív népeknek nincsenek lábproblémáik. Engedjük ezért, hogy gyermekeink legalább a lakásban cipő nélkül járkáljanak. Hideg padló esetén elcsúszásmentes harisnyával/zoknival gondoskodjunk a megfelelő melegről.

Mivel a gyermekek a nap jelentős részét mégis a lábukon cipővel töltik, ügyeljünk arra, hogy a cipő a lehető legtökéletesebben megfeleljen a láb méretének és alakjának. Minden cipővásárlásnál a gyermek mindkét lábára próbáljuk föl a cipőt, mert az ember két lába nem tökéletesen egyforma méretű.

A lábra illő cipőnek a lábnál néhány milliméterrel nagyobbnak kell lennie, hogy a lábujjaknak legyen elég helyük a járás közben nélkülözhetetlen mozgásukhoz. Nagyon fontos a cipő megfelelő szélessége is, mert csak így biztosítja a lábujjpárnáknak a kellő tartást és így a láb nem csúszik a cipőben állandóan előre. Mi szülők gyakran lebecsüljük, hogy milyen gyorsan nő a gyermekeink lába. Különösen a második és a harmadik év között meglepő ez a sebesség.