Változott a gyerekek tévézésének megítélése

Az élet első három évében jobb, ha a gyerek egyáltalán nem néz televíziót – így összegezhető az amerikai gyermekgyógyászok akadémiájának (AAP) ajánlása.

A televízió az elmúlt harminc évben az ipari országokban a mindennapi élet fontos részévé vált, a gyerekek a képernyő közelében, még inkább előtte nőnek fel. Az öt évnél fiatalabbak is egyre több időt töltenek ezzel a tevékenységgel – átlagosan 2 órát naponta – ami több, mint amennyit a szabadban vannak. A gyermekek tévézésének megítélése sokat változott az utóbbi időben.

A három évnél fiatalabbak esetében nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a kisgyermekek fejlődése hihetetlenül intenzív, és nagymértékben összefügg a szülő-gyerek kapcsolattal, és kettőjük közös tevékenységeivel, azaz interakciójával. A kisbaba az első években akkor fedezi fel a leggyorsabban a környezetet, ha a háttérben valamelyik szülőt mindig biztos támaszként tudja. Minél kisebb egy gyerek, annál szorosabb az összefüggés aközött, amit csinál, és aközött, amilyen következményekkel ez jár. Pontosabban ezt az összefüggést csak akkor látja át a gyerek, ha a hatás és az eredmény között nagyon kevés idő telik el – csecsemők esetében fél-egy másodperc. A kisbaba megüti a csörgőt, és várja a hangot, de ha ez csak másodpercek múlva jönne, akkor egymástól függetlenül észlelné a két dolgot. Ezért van a kisgyermekkorban rendkívüli jelentősége az állandó szülő-gyermekdialógusnak. Ez történhet játék, séta, mesélés közben vagy akár bevásárlás, házimunka végzése során.

Ideális esetben a kisgyereket olyan környezet veszi körül, amelyben legalább az egyik szülőnek elegendő ideje és türelme van ahhoz, hogy mindig a megfelelő partner legyen a gyorsan fejlődő gyermeki személyiség számára. A 2–3 éves gyereknek elképesztő mennyiségű ingerre van szüksége a külvilágból: különféle anyagokat akar megtapogatni, a víz tulajdonságait a pocsolyákba való beleugrálással szeretné megismerni, fontosak számára a szagok, zajok, az emberi magatartások, a közeledés összefüggései stb. A valódi hétköznapi tapasztalatoknak a sokszínűségét semmi sem tudja pótolni. Csakhogy a szülők általában nem ideális emberek, és azok a körülmények, amelyek között élnek, gyakran nagyon messze vannak az ideálistól.

A család anyagi gondjai gyakran kényszerítik egyik vagy mindkét szülőt, hogy a kisgyermek által igényelt együttlét helyett pénzkereséssel töltse csaknem az egész napját. És nem szabad elhallgatni, hogy sok családban a munkanélküliség, az alkohol-, gyógyszer- vagy drogfüggőség, a szülők krónikus betegsége miatt a gyerekeket kisebb-nagyobb mértékben elhanyagolják. Ha ezekben a nem ideális, de nagyon is elterjedt mindennapi élethelyzetekben a kisgyerekek órákon át a képernyő előtt kuksolnak, mondhatnánk úgy is, odamenekülnek, valószínűleg a legkisebbik rossz történik velük.

(Forrás: HáziPatika.com)