Táplál és véd télen, nyáron

Savanyú káposztából készül pl. a korhelyleves, melyet a legtöbb háznál az év utolsó napján, éjfél után kínál a háziasszony a mulatozóknak. Csokonai Vitéz Mihály is úgy tartotta, hogy „a megterhelt és heves gyomrunknak új erőt ad a korhelyleves”.

Karácsonykor vagy újévkor sokan főznek töltött káposztát, hiszen azt előre el lehet készíteni, és sokáig tárolható. Egy régi mondás szerint akkor a legjobb ez az étel, amikor kétszer „megitatták”. A töltött káposztának szinte minden családnál megvan a maga készítési módja: a közös csak annyi, hogy savanyú káposztából készül, sertés-, esetleg pulykahús felhasználásával. Sokan füstölt oldalast, kolbászt vagy csülköt, dagadót, szalonnabőrt is tesznek bele, de így nehéz, zsíros étel lesz belőle. A fűszerezésnek, ízesítésnek számos fortélya van: sokan úgy tartják, hogy a borsikafű, mások szerint a kapor nem hiányozhat belőle. A kolozsvári töltött káposzta régi, népszerű erdélyi étel.

A káposzta sokféle formában felhasználható: egész évben friss saláta készíthető belőle, párolva köretként adhatjuk, a lucskos káposzta vagy a rakott káposzta egytálételnek is megteszi. Fogyasztható főzelék formájában (pl.: paradicsomos káposzta, kelkáposzta), húsos leves után második fogásként adható a káposztás kocka, jó bor- vagy sörkorcsolya lehet a káposztás rétes.

Az utóbbi évtizedekben terjedt el a kínai kel, melyet elsősorban salátaként fogyasztanak.

Káposzta, ha savanyú

Feltehetően a kínaiak dolgozták ki a savanyú káposzta készítésének módját. Annyi bizonyos, hogy a kínai nagy fal építésénél már savanyú káposztát is kaptak a munkások.

Bár csaknem egész évben kapható, a tartósítóipar is felhasználja: készülhet belőle csalamádé, de akár a fehér, akár a vörös káposztával töltött ecetes paprika is kedvelt savanyúság. A savanyú káposzta készítésének külön fortélya van. Savanyításra a nagyfejű, kicsi torzsájú, fehér színű, jó szálminőséget adó fajták a legalkalmasabbak. A tartósítás ennél a formájánál az erjedés során olyan kedvező hatású, savtermelő baktériumok szaporodnak el, amelyek megakadályozzák más, káros mikrobák megtelepedését. A savanyú környezet megőrzi a káposzta C-vitamin-tartalmát: télen a savanyú káposzta lehet az egyik legolcsóbb C-vitamin-forrás. Ennek a jelentősége igen nagy, mert táplálékainkban az ételkészítés során – a hő hatására – a C-vitamin nagy része tönkremegy. Télutón, a C-vitaminban dús savanyú káposzta segíthet ezt a hiányt pótolni.

Fejes káposzta, kelkáposzta, karfiol egész éven át kapható, bár az utóbbi kettőnek a tárolása nehezebb, kelbimbó, brokkoli pedig gyorsfagyasztott eljárással tartósítva szintén egész éven át rendelkezésre áll.

Nem csak táplál, véd is

A káposztafélék a keresztes virágúak családjába tartozó többi zöldséggel együtt (kelkáposzta, kelbimbó, karfiol, brokkoli, karalábé, retek, torma) vitaminokban igen gazdagok. A legtöbb vitamin a külső, sötétebb levelekben található. Sok C-vitamint, K-vitamint, béta-karotint, B1-vitamint, folsavat és E-vitamint tartalmaznak, s kalcium- tartalma is jelentős.

A kelkáposzta vastartalma is számottevő, azonban a vas felszívódása a növényből nem olyan jó, mint pl. a húsokból. Sok élelmi rost van benne, s a magas rosttartalom csökkenti a szív- és érrendszeri megbetegedések, a rosszindulatú daganatok, a felnőttkori cukorbetegség, a székrekedés, a vastagbél-divertikulózis (kiöblösödés) és a székrekedés kialakulásának a kockázatát. Az viszont hátrányos lehet, hogy fokozott bélgázképződést okozhat, s az erre érzékeny egyénekben felfúvódást idézhet elő.

Már évtizedekkel ezelőtt kimutatták, hogy Afrikában, ahol magas az élelmirost-bevitel, a divertikulózis és a vastagbélrák előfordulása igen ritka. Összefüggést mutattak ki a rostbevitel és bizonyos hormonfüggő daganatok, pl. prosztatarák, illetve a mellrák előfordulása között is. Az is igaz persze, hogy amelyik étrend élelmi rostokban gazdag, az egyéb segítő összetevőket is tartalmaz (pl. kalcium, folsav, antioxidánsok stb.), amelyek szintén védő hatásúak.

A káposztáról, de a keresztes virágúak mindegyikéről is azt tartják, hogy olyan, ún. antikarcinogén vegyületeket tartalmaznak, amelyek önmagukban is szerepet játszanak a rosszindulatú daganatok megelőzésében. Elsősorban a gyomor, a bélrendszer, a tüdő, az emlő és a petefészek rosszindulatú daganatos megbetegedéseinek megelőzésében hatékonyak. A rendszeres káposztafogyasztás hatására állítólag a vastagbélpolipok visszafejlődését is kimutatták. A népi gyó-gyászat kiterjedten alkalmazza. Nyersen fogyasztva (kéntartalmú anyagainak köszönhetően) gyomorfekély gyógyítására is alkalmazzák. A káposzta levelét borogatásokra, reumatikus fájdalmak kezelésére is használják.

2500 éve termesztik

A káposztát több mint 2500 éve termesztik a Földközi-tenger vidékén, s ma már az egész világon elterjedt, sok országban a leggyakrabban fogyasztott zöldségfélének számít. A káposztafélék az alapvető élelmiszerek közé tartoznak; egy főre eső évi fogyasztásuk meghaladja a 20 kilót.

A fejes káposzta a kedvező hazai adottságok mellett márciustól novemberig szabadföldön termeszthető.