Ismerős az érzés: eluralkodik rajtunk a rosszkedv, minden balul üt ki a munkahelyünkön, semmi sem sikerül a magánéletünkben, úgy tűnik, összeesküdött ellenünk a világ, már semmi sem működik… Egy dolog azonban biztosan kivétel – és ez a memória.
Ismerős az érzés: eluralkodik rajtunk a rosszkedv, minden balul üt ki a munkahelyünkön, semmi sem sikerül a magánéletünkben, úgy tűnik, összeesküdött ellenünk a világ, már semmi sem működik… Egy dolog azonban biztosan kivétel – és ez a memória. Amerikai kutatók szerint ugyanis minél rosszabb kedvű valaki, annál „jobban vág az esze”. A kutatók a tesztszemélyekkel Mozart Kis éji zenéjét hallgattatták meg, így lendítve őket pozitív hangulatba, míg a kontrollcsoportot Gustav Mahler „segítségével” tették borúlátóvá. Mindeközben egy adott lista alapján különféle meghatározásokat kellett a teszt-személyeknek megjegyezniük – olyan szavakat, melyek egy magasabb szinten összefüggésbe hozhatóak egymással – például az ágy, párna, álom kifejezések -, ám a felsőbb kategória - ez esetben az alvás – nem szerepelt a listán. Az eredmény: a rosszkedvű tesztszemélyek pontosabban emlékeztek a listán szereplő szavakra, a pozitív hangulatban gondolkodók ugyanakkor az egyes meghatározásokhoz köthető asszociáció segítségével próbálták felidézni az olvasottakat. Azáltal pedig, hogy nem magukra a szavakra, hanem a magasabb kategóriákra emlékeztek, gyakrabban hibáztak. Ezen eredmények az úgynevezett fuzzy trace theory-ra vezethetőek vissza, miszerint az információkat párhuzamosan tároljuk egyszerre két információs nyomvonalon. Az egyik közvetlenül a szót tárolja, a másik a megfogalmazások jelentésére vonatkozik összességében. A Psychological Science című szaklapban megjelentek szerint tehát az, hogy melyik nyomvonalon tárolódik az információ, nagyban függ az adott személy hangulatától is.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.