Remény a lisztérzékenyeknek

A lisztérzékenység lényege, hogy a betegnek élete végéig kerülnie kell a sikértartalmú ételeket, de egy részüknél ez a diéta sem hatásos. 

Forradalmi felismerés 

A lisztérzékenység, vagyis a cöliákia az élet végéig tartó autoimmun betegség, aminek alapja, hogy a sikér károsítja a vékonybél nyálkahártyáját, akadályozza a tápanyagok felszívódását, és gyengíti az immunrendszert. Elég gyakran fordul elő, feltételezhetően a népesség 0,5-1 százalékát érinti. Szlovákiában 250 ember közül egy, az Egyesült Államokban pedig 141 ember közül egy lisztérzékeny. Az elmúlt 50 évben Európában és Észak-Amerikában megnégyszereződött a betegek száma. Ennek egyik oka a pontosabb diagnosztika, de nagy szerepet játszik kialakulásában az ételek ös?szetétele, a túlzott antibiotikum-fogyasztás, ami megváltoztatja a bélbaktériumok összetételét. 

A statisztika szerint a diagnózis felállítása 6-10 évig is eltart. A betegek többségének nem jellegzetes tünetei vannak, esetleg „csak” gyengébb az immunrendszerük. Bár közben a vékonybélben krónikus gyulladás alakul ki, és tönkremennek a bélbolyhok, hasmenés, felfúvódás vagy súlyveszteség figyelmeztet arra, hogy valami nincs rendben. Kiderült, hogy ugyanaz a gén felelős kialakulásáért, mint más autoimmun betegségért, például az 1. típusú cukorbetegségért. Ezért nem meglepő, hogy az 1. típusú cukorbetegek körülbelül 10 százaléka lisztérzékeny is. Érdekes, hogy ennek a génnek a cisztás fibrózishoz is köze van, ugyanis e ritka betegségben szenvedők körében háromszor annyi a lisztérzékeny, mint az egészséges népesség körében. 

A génmutáció a felelős 

A cisztás fibrózist az jellemzi, hogy – főleg a tüdőben és az emésztőrendszerben – erős váladékréteg képződik. „Ez vezetett bennünket arra, hogy megvizsgáljuk: molekuláris szinten van-e a két betegség között kapcsolat” – magyarázta Luigi Mauri, a milánói San Raffael Kutatóközpont vezetője. A cisztás fibrózist ugyanis annak a génnek a mutációja okozza, amely egy bizonyos fehérjéért felel. Ha ez a fehérje hibás, a képződő váladék ragadós és sűrű lesz. A génmutáció hat az immunrendszerre, reakciót indít el a tüdőben és a belekben. A nemzetközi tudóscsapat abban a reményben vizsgálta részletesen a molekuláris láncreakciókat, hogy összefüggést talál a két betegség között. A kutatás azt mutatta, hogy a cisztás fibrózisért felelős gén a lisztérzékenység szempontjából is meghatározó jelentőséggel bír. 

A sikér ellen is hasznos 

A kutatásban a milánói, a nápolyi és a párizsi egyetem munkatársai vettek részt, akik új terápiás célt tűztek ki, ami elvezethet a lisztérzékenység hatékony kezeléséhez. Amint kiderült, az eredetileg a cisztás fibrózis kezelésére kifejlesztett hatóanyag képes megvédeni a bélgyulladástól, amit a sikér hatására alakul ki. Feltételezhető, hogy a lisztérzékenység elleni gyógyszer alapjáról van szó. További kutatásoknak kell igazolniuk, hogy a hatóanyaggal elkerülhető-e az a szervezet autoimmun válasza anélkül, hogy megváltoztatnánk az étkezést. 

Amikor a diéta sem segít 

A lisztérzékenységnek van egy ritka formája, amely a betegek 1,5-5 százalékát jelenti. Abban nyilvánul meg, hogy bár a beteg betartja a diétát, a panaszok nem szűnnek meg. „A vékonybél nem képes regenerálódni. E betegek felénél fennáll a limfóma kialakulásának veszélye. Kilátásaik nem túl jók. A diagnózis felállításától számítva csak 50 százalékuk él 5 évnél tovább. Mivel a diéta nem hatásos, a kezelés szteroidokkal vagy kemoterápiával folytatódik – mondta Tatiana Kubišová, a Zriedkavé choroby polgári társulás elnöke, majd hozzátette: – Az autoimmun választ blokkoló új gyógyszer lehet az egyedüli megoldás számukra, ami jelentősen javítaná a többi beteg életminőségét is.” (ki)