Nadálybirodalom: az élő patika

Az első találkozás gyermekkorom emléke, amikor csíkászni indultunk nagyapámmal a sárréti lápvilágba. Nekem derekamig ért a nádas vize. Egyszer csak csípő fájdalmat éreztem a lábam szárán és sírva felkiáltottam. Nagyapám egykedvűen odatotyogott hozzám, levett valami undorító puhányságot a fájdalom helyéről, mire megszűnt a kínzó érzés is. „Nadály” – mondta. Mifelénk ez a pióca népies neve. Régebben a falusiak úgy szereztek kiegészítő jövedelmet, hogy piócát gyűjtöttek: belegázoltak a természetes vizekbe és leszedték a lábukra tapadt állatokat. A csípős élményt, amennyire lehetett, igyekeztem elfelejteni. Majd csak akkor rémlett fel újra, amikor a 90-es években ezeket olvastam egy külföldi lapban: „Szombat éjszakánként egy kis rögbicsapat állít be egy dél-walesi farmra. Ezek a rettenthetetlen sportemberek megacélozták akaratukat, hogy kipróbáljanak egy ősi gyógymódot. Idegesen adják át a pénzt és veszik át az ellenértékét, egy fekete, nyálkás, gilisztaszerű jószágot. Ezen a farmon nincsenek juhok, lovak, tehenek – csak piócák. A piócák a földigiliszta közeli rokonai, de élősködő életmódra váltottak – állatok vérével táplálkoznak. Ez vonzza ide a rögbi játékosokat is, akik valamilyen sportsérülésben szenvednek: betört az orruk vagy feldagadt a fülük. Itt tanulták meg, hogy még a 20. század végén is legjobb piócát használni a zúzódásos sérülésekben felgyülemlett vér lecsapolására.

Piócafarm

Több mint húsz éve annak, hogy dr. Roy Sawyer, a piócák szerelmese piócafarmot létesített Hendyben, Swansea közelében, miután rájött, hogy kedvenceit kihalás fenyegeti. Nadálybirodalma azóta Biopharm UK márkanévvel a világ egyetlen piócafarmja, ahol évente nyolcvanezer állatot tenyésztenek. Közülük, talán meglepő, több mint 30 ezret a sebészetben használnak fel, főként a plasztikai sebészek. A sebészeknek eladott piócákon kívül évente körülbelül 20 ezer darabot tenyésztenek a kutatásokhoz, a létfontosságú anyagok kivonására. Dr. Sawyer szavaival élve, „ennyi állatot tenyészteni olyan, mint melegházi orchideákat nevelni”. A piócák nagyon érzékenyek a hőmérsékletre, bizonyos fény- és hőmérsékleti viszonyok szükségesek ahhoz, hogy fejlődjenek és szaporodjanak. A Biopharm orvosi piócáinak egy részét hideg vizes tankokban 11 fokon tartják, amíg vagy eladják valamelyik kórháznak, vagy átteszik melegebb környezetbe szaporítás céljából. A piócák életük első 12 hetében naponta háromszor kapnak táplálékot, testméretük minden ilyen alkalommal a négyötszörösére gyarapszik. Az eladásra szánt példányokat a növekedési szakasz után nem táplálják tovább, hogy legyen étvágyuk - a betegekre. Ez fölöttébb étvágygerjesztő kilátás számukra, viszont, érthetően, kevés beteget lelkesít. Pedig a vérlecsapolás vagy köpölyözés a fájdalom azonnali csökkenésével jár. A farm bátor személyzete tudja csak, milyen az, amikor a sebészeti célokra előkészítendő piócákat befogják, kezüket a vízbe mártva.

„Ha feléd úsznak és a kezedre tapadnak, akkor tudni lehet, hogy kiéhezettek – magyarázza egy fiatal alkalmazott. – Egy perced van, hogy leválaszd őket, mielőtt áttörnek a bőrön.„ Az ecsetelt szituáció ellenére a farm segéderői imádják a munkájukat, különösen az óriás amazon piócáért rajonganak, amelynek, állítólag, „jelleme van”. Néhányan a dolgozók közül még otthon, háziállatként is tartják…

Vegyi üzem

Az utálatos küllemű pióca csodálatos – mert valóságos kis vegyi üzemként üzemelő – teste elősegíti a vérkeringés helyreállítását a sérült szövetekben, és felgyorsítja a visszavarrt kéz- és lábujjak gyógyulását. Ez jutott eszembe a minap, amikor fát hasogattam hegyvidéki házam kandallójába, és a félrecsúszott fejszével majdnem lecsaptam a hüvelykujjamat. Mondanom sem kell, már egyáltalán nem találom olyan antipatikusnak a gyűrűs férgek e közeli rokonait, legyen akár pióca a nevük, akár nadály. És készséggel elhiszem dr. Sawyernek, hogy a pióca élő patika!

„Csak most kezdjük pontosan megérteni, mire is képes. A legfrissebb eredmények valószínűsítik, hogy a pióca nyálából kivont vegyületek életmentésre is alkalmasak: feloldják a vérrögöket a szívbetegek szervezetében.”

Oldja a trombust

A piócák évmilliók alatt olyan vegyületkeveréket fejlesztettek ki, amely lehetővé teszi, hogy kiszívják az emlősök vérét alvadás nélkül. A nyálkamirigyek egy sor biológiailag aktív anyagot választanak ki: érzéstelenítőt, hogy az áldozat ne érezzen fájdalmat és ne próbálja eltávolítani a piócát; értágítókat, amelyek a harapás környékén kitágítják az ereket, így a földigiliszta közeli rokona több vérhez jut; alvadásgátlókat, amelyek megelőzik a vér rögösödését; végül antibiotikumokat, hogy a vér ne romoljon meg a pióca gyomrában az emésztési szakaszban, amely akár hat hónapig is tarthat. A szakértők szerint a pióca által kiválasztott anyagok ugyanolyan fontosak lehetnek az orvostudománynak – különösképp a már járványos méreteket öltő szívbetegségek gyógyításában –, mint amilyen annak idején a penicillin felfedezése volt a fertőzések kezelésében.

A tudósok, akik az elmúlt évtizedekig jószerivel csak három fajtára összpontosították a figyelmüket, már tucatnyinál is több olyan anyagot tudnak elkülöníteni, amelyek használhatók lennének gyógyszerként. A gond nem a klinikai kísérletekről folyó tárgyalások kimenetele és a betegeken való kipróbálás, sokkal inkább az, hogyan állítsák elő ezeket az anyagokat a megfelelő tiszta állapotban, amikor egyetlen kezeléshez több ezer piócából kell kivonni a szükséges komponenseket. Géntechnológiai eljárásokkal – melyekkel már állítottak elő bonyolultabb molekulákat is, mint amilyeneket a piócákban találtak – lehet fokozni a termelést. A kívánt anyag termeléséért felelős piócagéneket baktériumok DNS-ébe ültetik át. A gének ezután a baktériumok sejtmechanizmusát használják.

Életben maradó szövetek

Később egy színes fényképfelvételt látok valahol. Sebészek mikroszkóp alatt varrnak vissza egy levágott ujjat. A vastag falú artériákat viszonylag könnyű összekötni, de már sokkal nehezebb dolguk van az 1 mm-nél is vékonyabb falú vénáknál. Ha az összeillesztés nem sikerül, a vér nem tud visszatérni a keringési rendszerbe, és ez vértoluláshoz vagy pangáshoz vezet. Mivel a vénák nem távolítják el a vért, az ujj ellilul és üszkösödni kezd, amint a szövetek elhalnak az oxigénhiány miatt. Hanem amikor egy piócát ráhelyeznek a sérült ujjra, az éhes állat szívja a vért tíz perc és két óra közötti ideig, majd jóllakva lepottyan. A seb azonban tovább vérzik vagy tíz órán át, odaszíva a vért az összekapcsolt artériákból. Mindez a pióca nyálában lévő véralvadásgátló anyagnak köszönhető. A vérfolyás mesterséges keringést idéz elő és kivezeti a vért az ujjból. Ez életben tartja a szöveteket, amíg a szervezet helyre nem állítja a keringést 3-5 nap alatt. Az eredmény szinte azonnal érzékelhető. „Amint elhelyezzük a piócát, a szövetek felfrissülnek és visszatér az egészséges rószaszín” – kommentálja a látottakat a beavatkozást végző dr. Lisa Searle. Hogy elkerüljék a vérrel terjedő fertőzések – mint az AIDS vagy a hepatitis B – továbbadását, a piócát úgy kezelik, mint egy fecskendőt: használat után azonnal elpusztítják.

Érdekesség

„De nem foly a vére, mert nincs olyan bőven; Száz nadály, száz köppöly se szína belőle” – írja Arany János. A szepesi szász eredetű szó (köppel), a gyógyfürdőikért gyakran látogatott szepességi szász városok nyelvéből vándorolhatott a régi orvos-, fürdő- és borbélymesterség szókincsébe.

Adatok a hasznos állatkáról

Ez az állat a magyar édesvizek egyik legközönségesebb lakója. Ha hosszanti metszéssel felnyitjuk a száját, akkor a garat elején ott látjuk a három félkör alakú redőt. Ezek a pióca állkapcsai, melyek szívós izomtömegből állnak. Ezzel az eszközzel vágja azt a jellegzetes háromsugarú sebet, melyet a vérszívás nyomán megtalálhatunk. A piócák mirigyeiből kivonatot, úgynevezett hirudint, vagy hirudinint készítenek, mely igen fontos gyógyszerül szolgál. Ha egyszer vérhez jut az állat, akkor eredeti térfogatát háromszor, sőt négyszer túlszárnyaló vízmennyiséget is magába szív.

Az orvosi piócák az olyan sekélyvizű tavakban szaporodnak el nagyszámban, amelyeknek agyag- vagy palafeneke van. A vizeknek nyugodtaknak kell lenniük, s növényzetnek kell borítania a vizet. A vízen kívül nem élnek hosszasan, noha tavasszal a vízszegély közelébe, a nedves mohák közé kimásznak sütkérezni. Ha azonban testfelületük kiszárad, amint azt a száraz szobában, a tartóedényükből kiszabadult piócákon tapasztalhatjuk, elpusztulnak. A szárazra került állatok jó időn keresztül bőséges váladékuk segítségével védik magukat a kiszáradás ellen.

Az állatok tavasszal az alig felmelegedő vízben már korán kijönnek a partra. Nyáron azonban nagyon érzékenyek az időjárással szemben. Borús, szeles időben a vizek mélyére vonulnak, és ilyenkor a közelükben járó állatra vagy emberre nem is hederítenek. Napsütéses, meleg időben azonban kijönnek a part sekély, meleg vizébe, ahol a vízbe lépő állatra vagy emberre rontanak. A piócás ember a piócát úgy szedi, hogy belép a víz szélébe, botjával erőteljesen megkeveri a vizet, s a tovaterjedő hullám irányából seregestül gyűlnek a piócák. Táplálékát kizárólag gerinces állatok vére, nagyritkán gerinctelenek testnedvei képezik. Az olyan tavakban, melyeket csorda szokott megjárni, bőven találnak táplálékot. Orvosi célokra csak 3 éves korukban érettek és rendes nagyságukat csak az ötödik évben érik el. Azt mondják, hogy egy-egy orvosi pióca 20 évig is elél.