MIT TANÁCSOL AZ ORVOS?

Jelige: É-né. „Több hónapja fáj az állkapocsízületem. Pozsonyban is voltam kivizsgáláson, gyógyszert is kaptam, még sincs javulás, sőt, a helyzet egyre rosszabb. Puha ennivaló fogyasztásakor is fájdalmaim vannak.”

Mivel meglehetősen gyakori tünetegyüttesről van szó, beszéljünk kissé bővebben a témáról. Az állkapocsízületi fájdalom tünetegyüttes egyes adatok szerint a felnőtt lakosság 30–40%-át érinti. Nőknél gyakoribb. A kórokok között fontos szerepe lehet a lelki, továbbá a traumás tényezőknek és a kényszerharapásnak. A kórokok közül talán a legfontosabb a stressz. Ennek következtében parafunkciós, tehát rendellenes állkapocsmozgások jöhetnek létre, alakulhatnak ki, amelyek fájdalmas izomgörcsöket okoznak. Ezzel a fájdalommal gyakran együtt jár a hátfájdalom és fejfájás is. Egyes adatok szerint a fejfájásban szenvedők 80–90%-ánál van jelen ez az izomgörcsös állapot, mint az egyik vagy az egyetlen kórok.

Parafunkció alatt azt értjük, hogy a rágóapparátus nyugalmi helyzetében (tehát amikor se nem eszünk, se nem beszélünk) azok az izmok, amelyek az állkapcsot, a nyelvet, az arcot és az ajkakat mozgatják, valamiféle aktív működésben vannak. Pl. az ember csikorgatja a fogait, rágja az ajkát, a nyelvével simogatja-piszkálja a fogait, stb. Ezek a rossz szokások később tudatalattivá, automatikusakká válnak. A háttérben keresni kell a feszültség, az idegesség okát. Az ilyen parafunkciók ugyanis annyira túlterhelhetik az állkapocsízületet és a rágóizomzatot, hogy az nem képes regenerálódni, és kialakul a már említett kórkép.

A másik fő ok a fogsor rossz érintkezése, a kóros rágási viszonyok. Ennek oka lehet egyrészt a kóros fogkopás, de sokkal gyakrabban az, hogy a beteg elveszíti a hátsó fogait, s aztán az elülső fogaival kénytelen rágni. Ha pedig az elülső fogainkkal rágunk, teljesen más módon terheljük az állkapocsízületet és a rágóizmokat.

Az ízületi fejecs kényszerpályát ír le, kényszerhelyzetbe kerül, s fájdalommal, hátfájással, fejfájással tiltakozik a helytelen terhelés ellen.

Most beszéljünk arról, hogyan lehet ezeken a bajokon segíteni. Elsősorban a stresszhelyzeteket kell mindjárt a kezdet kezdetén feloldani. Ha nem sikerül idejében, esetenként szükség lehet pszichológus, vagy pszichiáter segítségére is. A fogorvosnak ellenőriznie kell a páciens harapását, nincsenek-e egymásba ékelődve a szemben lévő fogak csücskei-felületei. Ha igen, ez könnyen orvosolható.

A fogpárok fájdalommentes becsiszolása segít. Ezt követően harapásemelő sínnel ki kell mozdítani az állkapocs fejecsét a beékelt rossz helyzetéből. A harapásemelő sínt a fogorvos készítteti el a fogtechnikussal. Patikában ilyet nem lehet kapni, kedves olvasónk ott hiába kereste. A sínt az elején állandóan kell viselni, tehát éjjel-nappal, a későbbiekben csak éjjel. Ezzel párhuzamosan gyógyszeres kezelésre is szükség lehet.

Izomgörcsoldókat, fájdalomcsillapító, illetve gyulladáscsökkentő hatású szereket kell szedni. Közben fizikoterápiára is kell járni, ahol jontoforézist, elektrokezelést, ultrahangterápiát kap a beteg. Végül a fogorvos pótolja majd a hiányzó fogakat, tehát rehabilitálja a harapást, s megtanítja a pácienst, hogyan alakítsa ki a helyes rágási szokásokat. Az állka-pocsízületi fájdalom diszfunk-ció tünetegyüttes komplex konzervatív gyógyításának ez a módja. Az esetek túlnyomó többségében ez a kezelés sikeres. Esetleges sebészi beavatkozásra, műtétre csak nagyon ritkán lehet szükség.

Csak akkor, ha az ízületi tokban lévő krónikus vagy heveny elváltozások olyan méretet öltött, hogy a fent leírt módszerrel a visszafordíthatatlan kóros állapot már semmiképpen nem rendezhető.

Dr. Gyurász István fogorvos