Miért sír a csecsemő?

A szülőkben sokféle érzés kavarog: fáradtság, kétségbeesés, bosszúság, bűntudat – nyugtalanságukat pedig akaratlanul átviszik a kicsire, és bezárul az ördögi kör. Azonban néhány egyszerű módszerrel a gyermeket már néhány hét alatt meg lehet nyugtatni.

A sírás az egészséges csecsemő természetes és egészséges jelzése, amellyel nemtetszését fejezi ki. A síró csecsemő senkit nem hagy hidegen: mindenki úgy érzi, valamit tenni kell. A sírás hathetes korban a leghosszabb, ettől kezdve fokozatosan csökken. Sírós gyerekről akkor beszélünk, ha a csecsemő egy héten több mint három napon, napi három óránál hosszabb ideig sír. A nagy sírásnak több oka lehet:

az elhagyatottság érzése,

éhség (intenzívebb növekedési időszakban gyakoribb),

izzadás/fázás,

fogzás,

unalom.

A szülő legtöbb esetben gyorsan felismeri és megszünteti az okot. A széles körben elterjedt véleményekkel szemben csak a sírós gyerekek 10–15%-ánál magyarázható a sírás gyomor és bélrendszeri problémákkal, és közülük is csak néhánynál mutatható ki tehéntej-allergia. A szója- és a kecsketej szintén gyakori allergén, ezért nem tekinthető alternatívának. A sírás közben tapintható feszes has a síráskor megfeszülő hasizmokkal magyarázható. Bömbölés közben a csecsemők akkor is hirtelen felhúzzák a lábaikat, ha nem fáj a hasuk. Tény, hogy az órákig tartó sírás közben a kicsik sok levegőt nyelnek, ami később valóban a has felpuffadását okozhatja. A csecsemőknek meg kell tanulniuk az alvás és ébrenlét ritmusát, a külvilág ingereit érzékelni, és szükség esetén elhárítani. Ez a fejlődés az agy érési folyamatának függvénye, ami a gyermekek kb. 10–20%-ánál némiképp késik. A gyermek nem képes kikapcsolni jelzéseit, és túlérzékenyen reagál a külvilági ingerekre és változásokra. A szimptómák gyakran három hónapos kor után maguktól megszűnnek, ami miatt a korai sírást „három hónapos kólikának” is nevezik, noha valójában nincs nyoma kólikának (a belső szervek görcsös fájdalmának). A harmadik hónap után nagyon kevés gyerek sír hosszabb ideig. Ha mégis így van, a gyereknek sok segítségre van szüksége ahhoz, hogy viselkedését megfelelő mértékben „adagolja”.

Az újszülötteket nem lehet elkényeztetni

Fontos tisztázni egy dolgot: az újszülött életének első hónapjaiban nem azért sír, mert bosszantani akarja a szüleit. Erre nem is képes. A sírással kellemetlenséget fejez ki, és segítséget kér. És még valami: az első 2–3 hónapban nem lehet „elkényeztetni” a gyereket. A gyakori és intenzív testi kontaktus minden esetben jót tesz. Ilyenkor legyen a kicsi minél többet karban, vigyük sétálni a babakocsiban, vagy dúdoljunk neki halkan, közben lassú, egyenletes mozdulatokkal simogassuk! A gyermek segít: megmutatja, mire van szüksége. A has körkörös masszírozása illatos olajjal szintén segíthet. A tápszeres csecsemőknél a tejport víz helyett édeskömény, ánizs és kömény keverékéből készült teával oldhatjuk fel.

Az alvási fázisok megfigyelése

Figyeljük meg gyermekünk alvási fázisait. Általában felébred, iszik, majd rövid időre elbóbiskol, aztán aktívvá és éberré válik, majd ezután hosszabb időre elalszik. Bármennyire is nehéz és fárasztó, igyekezzünk intenzíven foglalkozni vele az éber fázisban. Beszéljünk hozzá, vegyük karba, gügyögjünk, énekeljünk neki, támogassuk abban, ha nem sírással, hanem mimikával és gőgicséléssel akar kapcsolatot teremteni velünk. Vigyázat, figyeljünk oda, amikor a helyzet kezd megváltozni: ha síróssá válik, amikor a sírás előjeleit észleli, forduljon el tőle, ne nézzen rá! Ebben a fázisban könnyebben elalszik, mint később, amikor túlságosan kifárad, és az egyre erősödő, fokozódó sírással az őt körülvevő ingerek ellen próbál védekezni. A gyermek környezete legyen minél nyugodtabb, csendesebb, kapcsoljuk ki a tévét és a rádiót, kapcsoljuk le a lámpát! Ebben a helyzetben a gyereknek biztonságra van szüksége, ezért jó, ha elalvásig karban van. A simogatás (fej vagy kéz simogatása) külvilági inger, ezért ebben a szituációban helytelen. Sok csecsemő igényli, hogy takaró vegye körül (becsavarhatjuk, de ne túl szorosan), és az is hasznos, ha párnákkal vagy egy összecsavart törülközővel vesszük körül, hogy elszigeteljük a külvilágtól.

Kap-e figyelmet a gyermek sírás nélkül?

Igyekezzünk rendszeres napi ritmushoz szoktatni a csecsemőt! Minél rendszeresebb az élete, annál jobb. Ne etessük minden sírásra! A csecsemők gyomra kb. két óra után ürül ki. Ha tehát két órán belül ismét szophat, a gyomra túltelítődik, ami fájdalmassá válik.

Ébresszük fel a gyermeket nappal, ha három óránál hosszabb ideig alszik. Vegyük karba és hozzuk-vigyük magunkkal akkor is, ha nem sír, hogy testkontaktus iránti igényét ne csak síráskor elégíthesse ki. Lehetőleg minden este azonos elalvási szertartás bonyolódjon le, ami ne legyen fél óránál hosszabb. Ha a gyerek tovább sír, halkan szóljunk hozzá, vagy érintsük meg finoman, jelezve, hogy jelen vagyunk, de ne vegyük fel. Néhány perc múlva menjünk ki a szobából, és csak néhány perc múlva jöjjünk vissza, hogy hangunkkal vagy kezünk érintésével megnyugtassuk. Ezt addig ismételjük, míg elalszik! Óvakodjunk az olyan altatási rituáléktól, amelyeket hosszabb ideig nem bírunk biztosítani neki (pl. órákig ringatni vagy itatás közben, karon elaltatni), mert a kicsik hamar hozzászoknak, és amikor abbahagyjuk, hangos sírással fogják kikövetelni maguknak.

Hallgassunk ösztöneinkre és legyünk bizakodóak

Egy ló azonnal megérzi, ha lovasa félni kezd, és idegesen reagál. A csecsemőnek a lónál sokkal érzékenyebb szenzorai vannak hangulatváltozásaink érzékelésére. A szülő bizonytalanságát, nyugtalanságát azonnal megérzik. Ezért előre tervezzük meg, hogy mit fogunk tenni, és nyugodtan cselekedjünk aszerint, méghozzá meggyőződéssel! A gyermeknek szüksége van a szülőre, és maga sem tudja, hogy mi baja, mire van szüksége. A szülőnek pedig kiváló érzéke, ösztöne van arra, hogy megérezze ezeket a szükségleteket.

A gyereket ne vegye körül gyakran más-más felnőtt, ne vigyük állandóan újabbnál újabb helyekre. A sírós csecsemőt ez hihetetlenül irritálja. Lehetőség szerint szoptassunk minden csecsemőt legalább 6 hónapig.

A hétköznapi teendők ellátásában nélkülözhetetlen a segítség: ne szégyelljünk konkrét segítséget kérni a szülőktől, nagyszülőktől, testvérektől, barátoktól, szomszédoktól, legyen az meleg ebéd, vasalás vagy időszakos gyermekfelügyelet, a gyermek sétáltatása, miközben alszunk egy keveset. A háztartás várhat: a szünet és a pihenés fontosabb, mint a takarít? s! Minél jobban érzi magát az édesanya, annál jobban érzi magát a gyermeke is.

Sok szülő kényszert érez, hogy gyermekét „elhallgattassa”, nehogy zavarják a szomszédokat. Ilyenkor nem árt óvatosan megkérdezni a szomszédokat, hallják-e egyáltalán a sírást. Szerencsére a legtöbben megértőnek mutatkoznak.

Fontos, hogy szabadítson fel időt a partnerkapcsolatának, valamint saját magának. A házaspár nem csak szülő, beszéljék meg egymással, hogy érzik magukat, min kellene, lehetne változtatni. Ne várjuk el a másiktól, hogy kitalálja kívánságainkat!

A gyermekorvosnak ki kell zárnia a sírás hátterében esetleg megbúvó betegségeket. Vigyük el hozzá a gyermeket, ha a sírás nem múlik vagy rosszabbodik, és/vagy hányás, hasmenés, esetleg szorulás jelentkezik! Azonban akkor is érdemes felkeresni a rendelőt, ha segítségre van szüksége, illetve kérdései vannak. Azonnal vegye fel a kapcsolatot az orvossal, ha úgy érzi, a sírás jellege megváltozott, és valószínűleg fájdalom áll a hátterében. V. T.