Méhnyakrák terhesség során – Mit lehet tenni?

Vajon miként befolyásolja a diagnózis a terhességet, és mi mindent lehet ekkor tenni? A méhnyakrák ritka, de a megelőző állapotai (preblastoma) sokkal gyakoribbak, egyre fiatalabb életkorban fordul elő, így megesik, amikor egy fogamzókorú nőnél diagnosztizálják a betegséget. Szerencsére a gyógyulási esélyek igen jók, ám ehhez korai diagnózis szükséges – ehhez pedig elengedhetetlen a szűrés. Amennyiben valaki várandós, ez ugyanúgy elvégezhető, nem árt a magzatnak, így ha időszerű, érdemes terhesség alatt is elvégeztetni a vizsgálatot. Sajnos előfordulhat, hogy a várandósság során elvégzett méhnyakrákszűrés eredménye aggodalomra ad okot. Természetes, hogy ilyenkor megrémül a kismama, hiszen lehet, hogy a babája és az ő élete is veszélybe kerül. Szerencsére ma már olyan korszerű műtéti megoldások vannak, melyeknek segítségével általában a terhesség tovább viselhető és egészséges baba születhet. Ez mindig nagyon nehéz kérdés, több szakma bevonásával közösen segítünk a döntéshozatalban.

Azt, hogy pontosan mi a teendő ilyenkor, sok minden befolyásolja: mi a citológiai és szövettani eredmény, milyen súlyos a kismama állapota, hányadik terhességi hétben van, a daganat stádiuma, vannak-e áttétek, mi az anyuka kívánsága stb.

Amennyiben enyhe elváltozással van dolgunk (ASCUS, LSIL, AGC-NOS), úgy a szülés utáni regeneráció után (szülés utáni 6 hét) ismételt citológiai és kolposzkópos vizsgálat javasolt, de a várandósság zavartalanul folytatódhat tovább (természetesen szorosabb követéssel). Súlyosabb esetben (HSIL) már bonyolultabb a megfelelő terápia meghatározása, ám a cél (az invázió kizárása) ekkor is a terhesség kihordása, a komolyabb beavatkozások szülés utánra való időzítése.

Kóros citológiai lelet birtokában terhesség esetén is szükségessé válhat az ún. konizáció, mely a méhnyakból egy kúp alakú kimetszést jelent. Ennek során nemcsak pontosabb képet lehet kapni a páciens állapotáról, de sokszor terápiás jellegű is egyben, hiszen gyakori, amikor a beavatkozással eltávolításra kerül a kóros képlet egésze. A műtétre indokolt esetben várandósság során is sor kerülhet – ilyenkor általában cerclage (méhnyakzáró műtét) is történik, továbbá trachelektómia (a méhnyak radikális eltávolítása) és nyirokcsomó sampling, amelyek a terhesség továbbviselését célozzák. A császármetszés a 32. héten javasolt, neonatológusokkal egyeztetve. A kemoterápia a 14. terhességi héttől mérlegelendő, a magzati toxikus hatás függvényében. Másik opció a radikális méheltávolítás vagy kemoradioterapia, de ekkor a terhesség sajnos másodlagos, nem törekszünk a megtartására. A terhességet nem direkt szakítják meg.

A fő nehézség a terhesség megtartásának jogos vágya és az onkológiai kockázat, ami ezzel jár. Mielőbb kezelést kellene kezdeni, a legtöbb megoldás ezért kompromisszumos. Minden esetben a várandós dönt. Fontos tudni, hogy korai terhességben a kezelés a magzat elvesztését okozza. Ha invazív méhnyakrákot diagnosztizálunk, és a terhesség korai szakaszban van, a kezelést mielőbb meg kell kezdeni: ez magában foglalja a radikális műtétet, a nyirokcsomók eltávolítását, az esetleges kemoterápiás kezelést. Fontos a terhességi kor, a betöltött 24. hét után komoly dilemma az időzítés, amit neonatológusokkal és a várandóssal meg kell beszélni – a cél a 32. hét elérése. A szakember szerint súlyos esetekben a terhesség alatt is meg kell kezdeni a kemoterápiás és sugárkezelést.

(napidoktor)