Lili, az Új Szó-bébi egészséges és vidám

„Régóta nem jelentkeztem. Azóta sok minden történt velem! Amikor legutóbb találkoztunk, még inkubátorból néztem a világot. Aztán kikerültem az üvegfalú szobámból, de továbbra is a kórházban laktam, de percről percre erősödtem. Két hónapos koromban jöttem haza, Naszvadra. Sok új arcot láttam: Dávidot, a bátyámat, a nagymamákat, nagypapákat, rokonokat, a keresztszüleimet. Tőlük kaptam ezt a szép fülbevalót. (Még a kórházban kifúrattam a fülemet.)

Az első rólam készült fényképen még csak másfél kiló voltam, de amióta nem találkoztunk, megnőttem és főleg meghíztam négy és fél hónapos koromban hat és fél kiló a súlyom. Talán már vissza is kellene magam fogni az evésben. De igen jó az étvágyam.

Azt mondják, hogy erős vagyok és kövér, minden hónapban meglátogatom a doktor bácsit. Nem is tudom, miért aggódnak értem anyukámék, hiszen a doktor bácsik és nénik minden alkalommal megnyugtatják a szüleimet, hogy velem minden rendben van, ne aggódjanak. Olyan nehéz vagyok, mint a sós zsák... Ez meg is látszik rajtam. Folyton ennék. Éjjel-nappal.

Napközben nem szeretek aludni. Mivel tölteném az éjszakákat, ha végigaludnám a nappalt? Mulatságosabb dolog ringattatni magamat anyuval, apuval, Dáviddal, a mamával... Sokszor este is megtréfálom a családot: alvás helyett teljes erőmből bömbölök. Anyukám azt mondja, raplizok, pedig én csak azt akarom, hogy mindig velem foglalkozzanak. Éjjel, nappal. Egyszer éjfélig zokogtam, de akkor fájt a hasam. És akkor dajkáltak. Úgy megszoktam, hogy később már tizenegyig is sírtam, kikényszerítettem, hogy a karjukba vegyenek...

Néha megesik a szívem anyuékon. Fürdetés után, fél nyolckor letesznek aludni, és reggelig nyugodtan átalszom az éjszakát, nem zavarom a családot.

Ha aputól megkérdezik, örül-e a lányának, mármint nekem, csak annyit mond: hajaj! Boldog, ha etethet, éjjel is megmelegíti a kosztomat, ha enni kérek. A pisis pelenkámat is kicseréli, de a nagyobb dolgot anyura hagyja.

A napi programom változatos. Mindennap fürdök, tornászom, eszem és fogyasztom a pelenkákat. Öt-tíz percél többet nem alszom egyhuzomban. Anyuval játszunk, belesimulok a karjába és nézzük a tévét, de a legjobban azt szeretem, ha énekel nekem.

Behoztam a súlyomat, nevetgélek egész nap. Naponta másik ruhába öltözöm. Néha kétszer is váltok ruhát. A rokonságban én vagyok a legkisebb baba, minden szép ruha nekem jut. A kedvencem az a rugdalózó, amely még az apukámé volt, és anyu szerint, az a legjobb minőségű.

A kosztom többe kerül, mint a családé. A tejpor egy hétre négyszáz korona, egy hónapra ezerhatszáz korona, de amellett kell még gyerektápszer is... De már megkóstoltam a húslevest is. ĺzlett. A pelenkafogyasztásban is jeleskedem – minimum egy ezresbe kerül, amit egy hónap alatt elfogyasztok, ha nagyon vigyázok. De a szüleim nem sajnálják tőlem, azt mondják, én minden pénzt megérek.

Én vagyok a faluban az első Lili, az egyetlen Csernyánszky Lili. Erőlködnöm kell, egészen belevörösödtem. Elnézést kérek, baj történt. Anyu, pelenkacsere lesz!” (kopasz)