Legyen kisebb a károsodás!

Amint már jeleztük, agyérkatasztrófát két dolog okozhat: vérrög, amely lehetetlenné teszi az agy tökéletes vérellátását (szélütés, stroke) vagy érpattanás, aminek végeredményben ugyanaz a következménye. Ez az agyvérzés. Mindkét esetben kisebb-nagyobb sebességgel megindul az agy elhalása. A vérrög általi érelzáródás, az ún. ischémiás agyérkatasztrófa a legveszélyesebb forma. Annak, akit már ért ilyen baj, tudnia kell, őt nagyobb veszély fenyegeti.

Oxigén és tápanyagok nélkül az agy idegsejtjei nagyon gyorsan elhalnak. Ha ez folyamat elindul, az érintett idegsejtek által ellenőrzött testrész működésében zavarok keletkeznek, amelyek lehetnek akár egész életre szólóak. Ezért fontos, hogy baj esetén minél gyorsabban cselekedjünk, hogy minimalizáljuk a testi és szellemi károkat.

Az agyérkatasztrófa néhány kockázati tényezőjét – beleértve a kort és a családi halmozódást – nem lehet befolyásolni, ám sok tényező gyökeres életmódváltással enyhíthető. Néhány páciens esetében azonban még ez sem elég ahhoz, hogy teljesen elkerülje a veszélyt. Ilyen esetben nemcsak a gyors segítségnyújtás, hanem a hosszú távú terápia is fontos. A sztatinok és a vérnyomáscsökkentő gyógyszerek mellett gyakran alkalmaznak véralvadást csökkentő gyógyszereket is.

1989-ben nemzetközi társaság jött létre az agyérkatasztrófa megelőzésére. Egyértelműen kimondta, hogy ez a betegség a közegészségügy globális problémája. A társaság legfőbb célja, hogy minden érintett megkapja a megfelelő kezelést. Feladatának tekinti továbbá a kutatás támogatását és a tájékoztatás javítását.

Mit javasol?

Hagyjuk abba a dohányzást;

50 év felett rendszeresen ellenőrizzük a vérnyomásunkat;

fogyasszunk sok gyümölcsöt és zöldséget, rostos tápanyagot, kevés sót, a zsírt;

hetente legalább ötször mozogjunk 30 percet;

őrizzük meg optimális testsúlyunkat;

kerüljük a mértéktelen alkoholfogyasztást;

rendszeresen szedjük az orvos által felírt gyógyszereket. A legfrissebb felmérés azt mutatja, hogy a nagy veszélynek kitett emberek jelentős része nem kapja meg a veszély csökkentését szolgáló megfelelő kezelést. Például nem kap mindenki sztatin hatóanyagú gyógyszert a véralvadás csökkentésére. Hasonló a helyzet a vérlemezképződés elleni terápiával is. Ez hivatott megakadályozni a véralvadást. A tanulmány rámutatott a magas vérnyomás kezelésének hiányosságaira is.

A felmérésben részt vett, agyérkatasztrófán átesett 19 ezer beteg 40 százaléknak egyéb érproblémái is voltak, pl. a szívet és a végtagokat ellátó ereket illetően. Ez az állapot szintén kockázati tényezőt jelent, ugyanis a test bármely részén jelentkező bármely érprobléma növeli az agyérkatasztrófa kialakulásának veszélyét.

Fontos, hogy minél gyorsabban felismerjük az agyérkatasztrófa jeleit, hogy azonnal segítséget tudjunk hívni. Nagyon sok függ a gyors segítségtől. A túlélés és a gyors felépülés esélye annál nagyobb, minél előbb felismerjük a tüneteket, és hívunk orvosi segítséget. Csak így minimalizálhatjuk az agy károsodását. (ki)

Tünetek

Az agyvérzés tünetei megegyeznek a szélütés tüneteivel – rendszerint féloldali bénulás, féloldali érzészavar-érzéskiesés, beszédzavar-beszédképtelenség, látáskárosodás –, azonban jellegük és súlyosságuk attól függ, milyen kiterjedésű a vérzés, és milyen területet érintett. Koponyasérülést követő rosszabbodó tudatállapot és tizenöt percnél tovább tartó eszméletlenség mindig felveti a koponyaűri vérzés gyanúját. Előrehaladott állapotban a pupillák teljesen kitágulnak, fénymerevvé válnak. (G)

Az agyvérzés gyógyítása

Agyvérzés esetén a vérzés elhelyezkedését és kiterjedését komputertomográfiás vizsgálat tisztázza. Ezzel a vizsgálattal a vérzések és a vizenyők elkülöníthetők. A kezeletlen agyvérzés és agyvizenyő legtöbbször halálhoz vezet. Ugyanakkor megfelelő orvosi kezelés esetén is károsodások maradhatnak vissza. Ezek jellege, erőssége a vérzés és a vizenyő kiterjedésétől függ. A koponyaűri vérgyülemet – minél gyorsabban – műtétileg kell eltávolítani. Az agyvizenyőt vízhajtószerek infúziójával és kortizonhormon-készítménnyel kezelik. Szélütéskor a beteget először belgyógyászati és ideggyógyászati kezelésnek vetik alá, majd ultrahang és rétegfelvételek segítségével megkísérlik megtudni, hogy vérátáramlási zavarról vagy a meglehetősen ritka vérzésről van-e szó. A korai fázisban rendkívül fontos, hogy az életfontosságú funkciókat, mint a légzést, a keringést, a vérnyomást, a szívműködést, a folyadékegyensúlyt és a vércukorszintet, főleg a tünetek fellépését követő 2-6 óra során szorosan ellenőrizzék. Szélütés esetén a kórházi kezelést igen gyakran rehabilitációs gondozás követi. Ennek során az elveszített funkciókat gyakorolják gyógytorna, fizioterápia, foglalkoztatási terápia, beszédgyakorlatok és egyensúlytréning keretében.