Kevésbé segítőkész a kialvatlan ember

Az már régóta ismeretes volt, hogy a kevés alvás egyebek mellett a szív- és érrendszeri betegségek, a magas vérnyomás, a cukorbetegség, a szexuális zavarok és a depresszió kialakulásának fokozottabb kockázatával jár. Igazából egyetlen súlyos lelkiállapotot sem ismer a tudomány, amikor az alvás normális.

A három kutatás eredményeit összefoglaló tanulmányból megismerhető új eredmények ezt a sort egészítik ki azzal, hogy a kevés alvás a társas viselkedésre is rossz hatással van. Ez a hétköznapok szüntelen forgatagában abban mutatkozik meg, hogy a kialvatlan ember kevésbé hajlandó segíteni másokon. Az agyi vizsgálatok igazolták, hogy a kialvatlan emberek agyában az empátia központja kevésbé aktiválódik. Tudni kell, az agy eme területének módfelett fontos szerepe van: úgymond bekapcsol, amikor más emberekkel beszélünk, másokra gondolunk, és lehetővé teszi számunkra, hogy megértsük, mire gondol, mi a gondja-baja, mire lehet szüksége, mire vágyik? A vizsgálatok azonban azt mutatták, hogy a kialvatlan embereknél ez az agyterület kevésbé volt tevékeny.

Azon túl, hogy károsodhat az egyén egészsége, valamint romolhat az emberek közötti kapcsolatok minősége, a kialvatlanok tömege magára az emberi társadalom szerkezetére, összképére is rossz hatással lehet. Az, hogy miként vagyunk képesek együttműködni társadalmi létformában élő fajként, nagyban függ attól, hogy rendesen kialusszuk-e magunkat. Itt is érvényes, hogy valahol minden mindennel összefügg: a kialvatlan egyének rossz hatással lehetnek a környezetükre, ismerőseikre és idegenekre egyaránt – márpedig ez fontos tényező, hiszen mi mindannyian az emberi társadalom egészének részei vagyunk. A rossz alvóknál akár a magány érzése is felerősödhet, elszigetelődhetnek, társaságkerülővé válhatnak. Ha meg ilyen állapotban mégis kimennek emberek közé, az is megeshet, hogy másokra is átragasztják a magányosságérzetüket. Az Amerikai Egyesült Államokra vonatkozóan pedig azt is kimutatták, hogy a nyári időszámítás kezdetével 10%- kal még az adományozásra való hajlandóság is csökken.

Matthew P. Walker, az idegtudomány és a pszichológia professzora, kutató a következőket mondja: „Ha az ember egy órával kevesebbet alszik a kelleténél, az egyértelműen csökkenti vele született kedvességét és a motivációját, hogy segítsen a rászorulókon.” Egy másik szerző, Eti Ben Simon így magyarázza a kutatás eredményeit: „Ahelyett, hogy megszégyenítenék az embereket azért, mert eleget alszanak, támogatni kellene, hogy minél többet aludjanak, mert ez segítheti társadalmi kapcsolataink kialakítását.”

Ideje lenne arra törekedni, hogy minden éjjel kellően hosszú ideig aludjunk! Akkor talán nem lenne annyi gyakran a kialvatlanságtól fáradt és emiatt ingerült ember. Mennyivel kellemesebben telnének napjaink mind a munkahelyen, mind a bevásárláskor vagy a közúti közlekedésben, ha kipihent, kedves emberekkel kerülnénk kapcsolatba.