Hét rossz b abaszokás

A gyermek fejlődése során gyakran vesz fel „rossz szokásokat". Ennek kiváltó oka lehet, hogy valamiért nem érzi jól magát. A rossz szokások tulajdonképpen üzenetek a szülőnek. Érdemes tehát odafigyelni rájuk. Megszüntetésükben a türelem, a szeretet segíthet a legtöbbet. No meg az idő múlása

1. Kiságyhoz ütögeti a fejét

Igen meglepő, de gyakori jelenség. A csecsemők 20 százalékánál láthatjuk. Jellemző, hogy 6 hónapos korban kezdődik, és 2-4 éves kor közt végződik. Furcsán hangzik, de megnyugtatásképpen ütögetik fejüket a kiságy rácsaiba. A bólogatás a fájdalomra is enyhítő hatással van. Gyakran megfigyelhetjük fogzásnál vagy fülfájás esetén.

Ne szidjuk, ne büntessük meg érte! Még kicsi ahhoz, hogy a szokásain változtasson. Védjük meg a sérüléstől. Párnázzuk körbe a kiságyat, mert nekünk is jobb érzés, ha biztonságban tudjuk a kicsit. Időnként ellenőrizzük, hogy a kiságy rácsai nem lazultak-e ki!

2. Körömrágás

Ha a kisgyerek rágja a körmét, akkor legtöbbször fél valamitől. De más okok miatt is rághatja a körmét. Kíváncsiságból vagy unalomból, hogy levezesse a feszültséget, vagy egyszerűen rossz szokásból. Foglaljuk le a kezét. Adjunk neki gyűszűbábot, sípoló labdát, formálható játékot, hogy azzal foglalkozzon. Vágjuk mindig rövidre a körmét, hogy ne essen kísértésbe.

Figyeljük meg, mert néha a körömrágás, különösen, ha más rossz szokásokkal társul, feszültség jele lehet.

3. Orrtúrás

Miért alakul ki? Mert kéznél van... Gyakori allergiás, orrfolyós gyerekeknél is, mert állandóan az az érzésük, hogy tele van az orruk. Ha a szobában száraz a levegő, kiszárad az orrnyálkahártya, ez is az orrpiszkálásra késztetheti. Tanítsuk meg, hogyan kell orrot fújni a zsebkendőbe. Általában maguktól is leszoknak róla.

4. Ujjszopás

Megnyugtatóan hat a csecsemőkre, már a méhben gyakorolta és tökéletesítette. Az ujját veszi igénybe, ha fáradt, beteg, unatkozik vagy nagy akadályokkal kell megküzdenie (bölcsőde, óvoda). Ezt használja elalváskor is. Ne aggódjunk, bár az eszünkbe jut, mi lesz a kicsi fogaival, állkapcsával, beszédével. A legutóbbi vizsgálatok szerint 5 éves korig biztonsággal szophatják ujjukat. Ez az a kor, amikor kezdenek előbújni a maradó fogaik. Szakemberek szerint a szopás intenzitása és a nyelv ereje befolyásolja a fogak állását, és teszi szükségessé a fogszabályzó viselését.

5. Fogcsikorgatás

Érdekes szokás, vannak, akik sose csikorgatnak, vannak, akik csak egy ideig – fogváltáskor, ha a kétféle fogtípus nem illeszkedik össze –, másokat egész életükben végigkísér. Felnőtteknél általában a stressz váltja ki, a kisgyerekeknél úgy tűnik, inkább hozzá akarnak szokni az új szenzációhoz, hogy kinőttek a fogaik. Nem kezelik a fogorvosok a gyerekkori fogcsikorgatást, mert a tejfogak úgyis hamar kihullanak. A fogcsikorgás elmúlik, amikor a gyerek hozzászokik az újonnan kinőtt fogakhoz.

6. Cumizás

Babakorban a cumizás természetes dolog. Megnyugtatja a kicsiket, biztonságérzést ad egészen a kisgyermekkor végéig. A cumi tehát átmeneti tárgy, amely átsegíti a csecsemőt az új, szokatlan helyzeteken. Ne vegyünk róla tudomást! Ahogy nő a baba, a szopási reflexek egyre renyhébbek lesznek, egyre kevésbé igényli a dudlit vagy az ujjait, és magától leszokik róluk. Amint megtanul hatásosabban együttműködni vagy kommunikálni velünk (kb. 3 éves korra), elhagyja a cumit is. Tartsuk be a higiénés szabályokat. Tanítsuk meg, ha leejti a cumit, meg kell mosni, hogy nem szabad kölcsönadni másoknak. Néha ellenőrizzük, nem sérült-e a cumi, mert a leszakadt darabkák a torkán akadhatnak. Tereljük el a figyelmét, ugyanis a kisgyerek már csak unalomból és rossz szokásból cumizik.

7. Dadogás

A kisgyerek tele van kérdésekkel. Ahogy megtanulja, hogyan öntheti a gondolatait szavakba, eleinte sok hibát ejt, tele lehet a beszéde szünetekkel, nyögésekkel. Gyakrabban fordul elő, ha fáradt, izgatott vagy szomorú. Ez teljesen normális jelenség és hamarosan ki is növi. A valódi dadogás a kisgyerekek 5 százalékát érinti csak. Ilyenkor az első hangot hosszan mondja: például: sikerül vagy ismételgeti. Lehet, hogy beszédre nyitja a száját, de elakad, mielőtt bármilyen hangot is kiejtett volna. Ezzel egyidejűleg látjuk az arcán és állkapcsán a feszültséget, szemével is hirtelen félrenéz. A dadogásnak az értelmi képességekhez semmi köze, és nem feltétlenül pszichológiai probléma áll a háttérben.

Várjunk. Akkor dadognak a kisgyerekek, de a felnőttek is, ha izgatottak, mérgesek, rosszul érzik magukat vagy kimerültek. Ha a kicsi csak ilyen esetekben dadog, s csak enyhén, ne aggódjunk, mert kinövi, ahogy belejön a beszédbe. Súlyosabb esetekben viszont mielőbb kezdjük el a beszédterápiát. (b-b-t)