Hasznos héjasok

héjas termésű gyümölcsök többsége, mint a dió, a mandula, a mogyoró, a kesudió, a pisztácia stb. Ázsiából, vagy Dél-Amerikából került Európába, s vált kedvelt csemegévé. A héjas termésű gyümölcsök összetétele eltér a többi lédús gyümölcsökétől. Ezek a finom csemegék azonban igen nagy energiaértékű élelmiszerek, így fogyasztásuk mindazoknak, akik súlyfelesleggel küszködnek, csak mérsékelt menynyiségben ajánlható. Energiájukat elsősorban nagy, átlagban 40 százalék feletti olajtartalmuknak köszönhetik. Az is igaz viszont, hogy zsírsavösszetételük kedvező, több mint 85 százalékban telítetlen zsírsavakat tartalmaznak, és pl. a dió jelentős esszenciális zsírsavforrás. Nagyon sok egyéb értékes tápanyag is található bennük, pl.: kalcium, foszfor, magnézium, vas, réz, cink, szelén , B1-, B6-, E- és A-vitamin, béta-karotin, folsav. Fogyasztásukkal számos kulcsfontosságú ásványi anyaghoz, makro- és mikrotápanyaghoz jut a szervezetünk.

Fehérjetartalmuk is számottevő, általában vetekszik a húsokban és a hüvelyesekben található fehérjemennyiséggel. Többségük szénhidrátokban is gazdag. A szénhidrát mennyisége átlag 20 százalék körül mozog. Magas rosttartalma hozzájárulhat étrendünk rosttartalmának emeléséhez. Sok egyéb, nem tápláló természetű fitokemikáliák is kimutathatók bennük, melyek antioxidáns hatásuknál fogva szerepet játszhatnak bizonyos krónikus megbetegedések kivédésében.

A kutatók a diófélék fogyasztása és a prosztatarák előfordulása közötti összefüggést vizsgálták 1253 férfi esetében, s úgy találták, hogy a csonthéjasok fogyasztásának növelése védő hatású. Ezt az állítást látszik megerősíteni az a beszámoló is, mely 59 országból származó, 4574 év közötti férfi adatai alapján kimutatta, hogy az olajos magvak fogyasztásának növelése csökkenti a prosztatarák miatt bekövetkezett elhalálozások számát.