„Hannának tetszik, ha a lépcsőt járjuk”

„Köszönjük, a baba és a mama is jól van – fogadta a hívást az MTV népszerű sportriportere, aki május óta nincs a képernyőn. Persze, csak átmenetileg, három hónapja szült. – Az első két-három hét félelmetesnek tűnt, pedig a kórházban még úgy éreztem, hogy teljesen ura vagyok a helyzetnek. Aztán amikor hazajöttünk, rádöbbentem, hogy ez egy új helyzet. Bár a férjem sokat segített, a nagyszülőktől mindig kaptunk ebédet, így is volt probléma.”

Hanna baba -– ahogy a mama nevezi – megszületése után férjével együtt sokkal jobban vigyáznak magukra. „Bárhová megyünk, azonnal telefonálunk egymásnak. Ha két etetés közben leszaladok vásárolni, a férjem már hív, hogy hol vagyok. Az aggódás sokkal nagyobb, mint korábban.”

Az életmódot tekintve meg pláne nagy lett a változás a házaspár életében. „Azelőtt rengeteget jártunk társaságba, moziba, ez most nincs,. Nemrég a férjem bátyjának a legidősebb lánya ment férjhez, s míg mi esküvőn voltunk, a szüleim vigyáztak a babára. Közben egyfolytában néztem a telefont, hogy nem hívnak-e.”

Ildikó éveken át aktív sportoló volt, kosarazott, testnevelési főiskolát végzett, majd a Duna, később a Magyar Televízió sportrovatában dolgozott – a híreken kívül főleg a klasszikus női sportágak közvetítését bízták rá. Sportos hölgy lévén a terhesség alatt sem nyugodott bele, hogy teljesen kivonja magát a forgalomból. Egyébként férjével ebben is összeillenek, ő is sportbolond, imád vitorlázni, onnan az ismeretség is. Futni jártak, görkorcsolyáztak, aztán túráztak, úsztak. „Sokat mozogtam terhesen is. Hetente többször is jártam kismamatornára, sokat sétáltam, az egykori Margit-szigeti futásokat szigeti séták váltották fel. A vége felé egy magánedzőhöz is eljártam, mert a keresztcsontom nagyon fájt. S bár eleinte mondogattam magamnak, mi a túrónak megyek én erre a terhestornára, mindegyikről úgy jöttem el, hogy nem éreztem fájdalmat.”

A baba érkezte után a magával való törődés sokkal bonyolultabb lett. „Az első hetekben az is gondot jelentett, hogy mikor zuhanyozzak. Sokszor még este is pizsamában vagyok. Sok mindent el kell végeznem: a babának lefejni a tejet, mindent fertőtleníteni. Később aztán egy picit lazábban veszi az ember... Az első hat hét során nem is javasolják a mozgást, az edzést, kivéve a sétát, mi pedig rendszeresen járunk sétálni a babával. Ő pedig olyan, mint az apukája: szeretné, ha a mama formás lenne, s akkor nyugszik meg, ha föl-le járok vele a lépcsőn.”

Ildikó is áttanulmányozott egy halom könyvet Hanna érkezése előtt. Úgy érzi, nem visz semmit túlzásba. „A barátnőm talált egy cikket, amely pontosan megmondja, mit igen, és mit nem, s persze a nagyszülők is adnak tanácsot. Az elején egyszer-kétszer fájt a hasa Hannának, s elkezdtünk gondolkodni, hogy mit ettünk. Rájöttünk, hogy egy-két dolog tényleg nem tett jót neki. A súlyt illeti, mindenki mondja, hogy szoptatás alatt vigyázni kell. Bár nem vagyok szerencsés alkat, mindig volt egy kis küzdelmem a súlyommal, most szépen olvadnak le a kilók...”