Ha négy vizsgálat közül kettő kóros, terhességi mérgezésre kell gondolni

Az Rh-összeférhetetlenség a hetvenes évek közepéig évente sok száz terhesség sikertelenségét okozta. A hetvenes években azonban bevezették az anti-D kezelést (pontos neve: anti-D-gamma-globulin). Az Rh-negatív vércsoportú terheseknek mindenfajta szülészeti esemény: szülés, művi vagy spontán vetélés, sőt méhen kívüli terhesség és magzatvízvétel után 72 órán belül meg kell kapnia ezt az anyagot injekció formájában. Az anti-D ellenanyagok ugyanis elpusztítják az anya szervezetébe kerülő Rh-negatív magzati vörösvértesteket, és ezáltal megakadályozzák, hogy a későbbi terhességeknél ellenanyagok képződjenek.

Az anti-D kezelésnek köszönhetően ma már nincs Rh-összeférhetetlenség, de ennek érdekében tisztázni kell minden terhes nő Rh-vércsoportját, és az anti-D injekciót feltétlenül alkalmazni kell az Rh-negatív vércsoportú terhesek valamennyi szülészeti eseményét követően.

A terhesgondozás során az anya AB0 vércsoportjának meghatározása is szükséges. Ha az állapotos asszony 0 vércsoportú, akkor az apa vércsoportját is meg kell állapítani. Ha ugyanis az apa A vagy B vércsoportba tartozik, akkor gyakorta a magzat is A vagy B vércsoportú lesz, s ez a második vagy további terhességekből születő újszülöttekben ugyancsak sárgaságot idézhet elő. Az ilyen jellegű összeférhetetlenség azonban jobb indulatú, és általában csak a születést követően okoz átmenetileg problémát.

Nagyon fontos a terhesgondozás során a vérnyomás, a vizelet, a lábszár és a testsúly folyamatos ellenőrzése. Ha e négy vizsgálat közül kettő kóros (vagyis a vérnyomás emelkedett, a vizeletben fehérje mutatható ki, a lábszár vizenyős, vagyis megtartja az ujjbegy benyomatát, a testsúlygyarapodás pedig meghaladja a megengedettet), terhességi mérgezésre (úgynevezett toxikózisra) kell gondolni, mely feltétlenül kezelésre szorul, mert a magzat elhalásához vagy az anya egészségének károsodásához vezethet.

Bármelyik említett vizsgálat kóros eredménye önmagában is odafigyelést igényel. A terhesség alatti magas vérnyomás ritka, de ha fennáll, feltétlenül kezelni kell. A vizeletvizsgálat a veseműködés érzékeny jelzője. A terhesség alatt gyakorta jelentkező hólyaghurut és vesemedence-gyulladás megfelelő gyógyítása szintén nagyon fontos, mert ezeknek a betegségeknek a kórokozói a méhlepényre hatva a magzat elhalását vagy koraszületését okozhatják. A testsúly túlzott növekedése szülési komplikációkhoz vezethet. A terhesség alatti helyes táplálkozásról később külön is szó lesz.

A terhesgondozás során történő vizsgálatokat érdemes a várandós asszony folyamatos önellenőrzésével kiegészíteni.

A magzati jólét ellenőrzése

ĺgy feltétlenül ajánlatos a „magzati jólét“ ellenőrzése a terhesség harmincadik hetétől. Esténként, a lefekvés után közel azonos időpontban a leendő anya helyezze mindkét kezét hasfalának a méhet (tehát a magzatot) borító részére, nézze meg a pontos időt, és kezdje el számolni a magzat mozgását. A tizedik mozgás észlelésekor újra meg kell nézni az időt, vagyis azt, hogy a tíz mozgás hány perc alatt történt. Negyed-fél óra múlva helyes megismételni ezt a műveletet. ĺgy megállapítható a magzat tíz mozgásához szükséges átlagos időtartam. A magzat este a legmozgékonyabb, és a terhes ilyenkor talál jobban időt, alkalmat a számolásra. A magzatmozgást hetente legalább háromszor helyes mérni, optimálisnak azonban a naponkénti ellenőrzés tekinthető. A magzati mozgás lényegében két tevékenységre vezethető viszsza. A finomabb a légzésre, a durvább a fej, a törzs, de főleg a végtagok mozgására, az úgynevezett rúgásokra. A terhesek többsége csak az utóbbit érzékeli.

Elég jelentősek azonban az egyéni eltérések, és ezért kell minden leendő anyának meghatároznia a rúgások egyéni és napi átlagos számát. Ez az egyszerű és fontos vizsgálat hozzásegíthet, hogy a magzat esetleg kialakuló fejlődési zavarát időben érzékeljék, mivel ez csaknem mindig a mozgásszám csökkenésével jár együtt.

Ilyenkor a tíz mozgás jóval hosszabb időt igényel a korábbi napi átlagnál. A tapasztalat szerint, ha a magzat mozgása olyan mértékben lelassul, hogy a szokásos napi időtartam megduplázódik, orvoshoz kell fordulni. Ha egy óra alatt három vagy ennél kevesebb mozgást éreznek, ez is figyelmeztető.

A szakemberek ilyenkor további vizsgálatokkal (ultrahanggal vagy úgynevezett oxitocin-próbával) döntik el, hogy valóban van-e valamiféle baj a magzat fejlődésében, vagy csupán az érzékelés volt pontatlan. A tapasztalat szerint olyan nem fordul elő, hogy nincs mozgás, és a terhes mégis érzi. A fordítottja gyakoribb. Ilyenkor az orvosi felülvizsgálat segít. Ha a magzat valóban nincs jól, akkor sürgős beavatkozással még csaknem mindig megmenthető az élete. Helyes, ha a terhes önellenőrzése kiterjed testsúlyának folyamatos mérésére is.

Részletek Dr. Czeizel Endre Az egészséges utódokért című munkájából