Ha csontot üt a csont

Hány előadást játszott le ilyen állapotban?

Harmincat biztosan. De az is lehet, hogy harmincötöt. Szeptemberben kezdődtek a problémák, én mégis csak decemberben fordultam orvoshoz. Kicsit megkésve.

Miközben egyre nagyobb fájdalmai voltak.

A duzzanat elmúlt, de a térdem ugyanúgy fájt. Ott tudtam csak felmenni a lépcsőn, ahol korlát volt. Ezek már komoly jelek voltak. Kényszerhelyzetbe kerültem. MR-vizsgálatra küldött az orvos. Kiderült, hogy egy nagy darab porc levált a térdemben. A törmelékek kidörzsölték a csontfejet, erős kopás alakult ki, a műtét elkerülhetetlen volt.

Jól viselte?

Vígan. Egynapos beavatkozás volt, este már otthon pihentem. Semmi komplikáció, még fájdalmat sem éreztem. Később aztán, a kötés alatt egy-két hétig érzékenyebb volt a térdem. Nem vagyok következetes. Kihagytam párszor a rehabilitációt. A műtét előtt persze figyelmeztettek, hogy ne várjak csodát, nem lesz ugyanolyan a térdem, mint volt.

Tévedtek?

Sajnos nem. Ennek következményeként jelentkezett egy újabb probléma. Mivel fél évig rossz testtartással jártam, erős gerincsérvre utaló jeleket találtak a vizsgálaton. Műteni egyelőre nem kell. Abban bízom, hogy majd a jóga és mindenféle más gyakorlatok segíteni fognak. Nem szeretnék kés alá feküdni. Elég sokat úszom és tornázom, hogy erősödjön a gerincoszlopom.

Gondolom, ez is ilyen-olyan kínokkal jár.

A fájdalom annyi volt, hogy nem tudtam felemelni a karomat. Aztán kiderült: az ötödik csigolya környékén van valami kinövés, elcsúszás, az kisugárzott, ideggyulladást váltott ki.

Hogyan viselkedik most a térde a színpadon? Jelez néha?

Többször is. Meg kellett tanulnom, hogy mi az a mozdulat, amire képes vagyok, és mire nem. Kialakult bennem egy önvédelmi rendszer. Bizonyos dolgokat már nem várhatok el magamtól. Például nem tudok hirtelen felpattanni, aztán gyorsan leülni. Kerülnöm kell a rossz mozdulatokat. Állandóan kontrollálnom kell magamat.

Mi az, amire már egyáltalán nem képes?

Futni nem tudok. Ha kergetnének, akkor sem. Legfeljebb kézen állva. Minden erős mozgás megerőltető lett számomra. A bicikliről szerencsére nem kellett le­mondanom. Szépen, lassan, szolidan pedálozom. Úszás közben is vigyáznom kell. Azt is csak mértékkel engedhetem meg magamnak. Ebbe bele kell törőd­nöm. Meg kell tanulnom ezzel élni. Egy gyors fordulatnál vagy egy hosszabb gyaloglás után, fő­leg, ha meredek az út, rögtön jelez a térdem. Cipekedni sem na­gyon tudok. Húsz kiló felett semmit nem emelgetek. Szeretem, ha korlát van a lépcső mel­lett. A negyedik emeletre inkább lifttel megyek fel. Az izmok megerősödésében reménykedem. Ételkiegészítőket szedek, amelyek segítik a porcképződést a térdemben. Kollagéntartalmú porokat. Tanácsolták a gumicu korkát is, de azt nem nagyon szeretem. Képtelen vagyok zacskószámra tömni magamba. Kaptam olyan tanácsot is, hogy süteményzselével borogassam a térdemet. Éjszakára abba kellene becsomagolni, reggelre állítólag felszívódik az anyag, és oda kerül, ahová kell. Ebben nem nagyon hiszek, még nem próbáltam ki.

Táncolni fog még a színpadon?

Az argentin tangó biztos, hogy kimarad az életemből, de még a sztepp is, pedig azt nagyon szeretem. Marad a bécsi keringő. Az talán nem gyötör meg. Korcsolyázni és síelni sem fogok már soha.

Nyeregbe szállni?

Egy órával ezelőtt még lóháton ültem. A Farsang című, készülő szlovák filmben lovagolnom kell és bricskát hajtani. A forgatást megelőző hetekben rendszeresen jártam lovagolni, de csak tíz perceket töltöttem nyeregben. Szóltam is a rendezőnek, hogy tisztán lássa, mire vagyok képes. Ismerem a terhelési szintemet. Tudom, hogy mit és mennyit vállalhatok. Nem kockáztatom sem a saját egészségi állapotomat, sem a forgatás menetét. Ha leállítana a térdem, azzal a stábnak is gondot okoznék.

A lovával is közölte, hogy aztán óvatosan…?

Nyugodt, képzett, felkészült állat. Tudja a dolgát.

Figyeltem a járását, ahogy közeledett felém. Egyáltalán nem bicegett.

De estére bedagad egy kicsit a térdem. A lovaglást minden alkalommal visszajelzi. Pedig kímélem, ahogy csak tudom.