Gyógyít az úszás

Se szeri, se száma azoknak a bajoknak, amelyek esetén a rendszeres úszás csodát tud tenni. Az úszás az egyetlen olyan sport, amely megkímél bennünket testsúlyunk cipelésétől; jelentős javulást érhetünk el vele ízületi panaszok, asztma, pszichológiai problémák, illetve egyes szívbetegségek esetén is.

Az úszás az egyetlen sport, mely megkímél bennünket egy jelentős teher, nevezetesen testünk cipelésétől, egy fizikai jelenség, a felhajtóerő segítségével. Mint tudjuk, a vízben az emberi test könnyebb; ezáltal a mozgásokat úgy tudjuk végrehajtani, hogy a beteg ízületre nem nehezedik a test szokásos súlya. Szárazföldön nem tudnánk véghezvinni olyan mozdulatokat, amelyekre a vízben minden további nélkül képesek vagyunk.

Például komolyabb térdsérülés után a bemozgatás, a gyógytorna szárazon szinte lehetetlen, mert folyton hordanunk, cipelnünk kell az összes súlyunkat. Annyira fáj, terhelődik a beteg ízület, hogy örülünk, ha elbírjuk, nemhogy még „sportoltassuk” is. Pedig szükség lenne arra, hogy mozogjon a megviselt ízület, mert különben mind jobban és jobban elmerevedik, csak egyre rosszabb lesz. Ilyenkor tesz hát csodát az úszás: úgy tudunk mozogni, hogy hála a felhajtóerőnek („minden vízbe mártott test, a súlyából annyit veszt…”), nem kell a súlyunkkal küszködni. Ezért számos mozgásszervi betegség, bántalom esetén, valamint sérülések után igazi áldás az úszás.

Ezenkívül kitűnő kardiológiai (szívgyógyászati) edzési módszer is. Rendszeresen és komolyan úszva rengeteg kalóriát égetünk el, ezért fogyáshoz is ideális. Edzi a szívet, az ereket, a tüdőt, s ez segít számos más betegséget is megelőzni.

Az úszás nagy előnye, hogy – ellentétben más sporttal, például a focival – a sportbalesetek esélye minimális, vagyis vízben nagyon nehéz durván megsérülni. A gyermekkorban gyakoribb balesetek sem jellemzők felnőttkorban. Ilyenkor jelentkezik viszont a túlterheléses sérülések túlnyomó többsége.

A túlterhelés miatt kialakuló bajok hasonlók közé sorolható pl. „teniszkönyök”. Az ilyen jellegű sérülések lényege, hogy egy bizonyos ízületet nagyon gyakran használunk maximális terheléssel, jobban igénybe vesszük, mint más ízületeinket. Az úszásnál jellemzően a váll ízületének inai szoktak így járni: annyira megterhelődnek, hogy komolyan károsodnak. A szervezet steril gyulladással válaszol az ártalomra, ami miatt fájni kezd a váll, de csak meghatározott mozdulatokra.

Itt a „kutyaharapást szőrivel” elve csak árt. A megoldás nehéz, és hosszú út vezet a teljes gyógyulásig. Pihentetés, jegelés, borogatás, nyugtatás, amíg a fájdalom tart, esetleg gyulladáscsökkentő gyógyszerek is. Aztán óvatos bemozgatás, gyógytorna, izomerősítés, hogy jobban bírja az ízület a megpróbáltatásokat. Ezt követően fontos a helyes mozgás elsajátítása, mert sokszor amiatt van túlterhelve az ízület, hogy rosszul végzünk valamilyen mozdulatsort. ĺgy óvatosan vissza tudunk térni hasznos és kellemes sportunkhoz.

Hogy kinek mennyit kell úsznia, egyéni megítélés kérdése: fizikai állapot-, kor-, kitartás-, de még kedvfüggő is.

A lényeg: kezdjék el minél előbb. Megéri!