Gyermekeink és a drog

Bármelyik gyerek kísértésbe eshet, hogy kipróbálja a drogokat, függetlenül attól, milyen a családi háttere, milyen iskolába jár vagy éppen mennyire intelligens.

Nem lehetünk mindig mellettük, így rendkívül fontos, hogy amikor együtt vagyunk, beszélgessünk velük. Ha érzik azt, hogy érdekel bennünket az ő véleményük és problémájuk, könnyebben bizalmukba fogadnak. Ekkor lehet esélyünk arra, hogy befolyásolni tudjuk őket, akár kipróbálták már a kábítószereket, akár nem, vagy ha már rendszeresen használják, segítséget nyújthassunk nekik, hogy leszokhassanak róla. És legfőképp tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy tájékozottá váljanak.

Bármennyire ódzkodunk is a témától, sokkal jobb beszélgetni róla a gyerekeinkkel, mint hallgatni.

4 Kérdezzük meg, miként vélekednek a kábítószerekről.

Kérjük meg őket, hogy gondolkozzanak el azon, hogyan tudják visszautasítani a drogot, ha valaki megkínálja őket.

Hallgassuk meg és tekintsük gyermekeinket egyenrangú partnereinknek. Fordítsunk időt véleményük és érzéseik megértésére, de ne vitatkozzunk akkor sem, ha történetesen nem értünk egyet velük.

Legyünk határozottak, de ne agresszívek. Mondjuk el véleményünket, és várjuk el ezek tiszteletben tartását.

Mutassunk nekik példát. A mi alkohol-, cigaretta- és gyógyszerfogyasztásunk minta gyermekeink számára. A drogokhoz való hozzáállásunkat jellemzi és minősíti.

Nem árt tudnunk, kikkel barátkoznak gyermekeink. Ismerkedjünk meg velük, még ha nem is azok, akiket mi választanánk számukra. Hívjuk meg őket, és biztosítsunk számukra egy olyan helyet, ahol együtt lehetnek. Ily módon lehet valamennyi beleszólásunk cselekedeteikbe.

Mutassuk ki, hogy ők fontosak nekünk. A gyerekeknek szükségük van az elismerésre, a törődésre. Mutassuk ezt ki akkor is, ha valami általunk elítélendőt cselekedtek: „Nem helyeslem, amit tettél, de ettől még szeretlek” – ezt az üzenetet kell eljuttatnunk hozzájuk és megértetnünk velük.

Ne legyünk erőszakosak!

Ne oktassuk ki őket - mi sem szerettük, ha kioktattak bennünket!

Ne prédikáljunk! Az „Én már sok mindent megértem” nem segít.

Ne szörnyű történetekkel akarjuk elrémiszteni őket. Ez nem visz előbbre, és aki már kipróbálta a drogokat és megtapasztalta hatásukat, az úgysem hinné el nekünk.

Életbe vágóan fontos tudnunk, hogy miként nyújthatunk segítséget akár a legrosszabb esetben is, ha valakit például eszméletlenül találunk. Megmenthetjük az életét. Semmilyen körülmények között ne essünk pánikba!

Először is ellenőrizzük a légzését, és ha szükséges, tegyük szabaddá a légutakat. Ezután fektessük stabil oldalfekvésbe. Ha lehet, ne hagyjuk magára, mert ha roszszul lesz, megfulladhat a saját hányadékától.

Értesítsük a mentőket. Gyűjtsünk össze mindent, amit a drogos fiatal beadhatott magának, és amikor a mentő megérkezik, adjuk oda az orvosnak. H. P.