Eltunyult gyermekek

A gyerekek állandó mozgásban vannak: rohannak, ugranak, vetődnek, tombolnak, bolondoznak – vagy mégsem? Vajon ráillik-e a mai kor gyerekére ez a klasszikus, a „mozgalmas” gyerekkort leíró definíció?

„Még szép!” – mondják azok a szülők, akiknek hároméves gyermeke úgy fut, mint a nyúl. A rezignáció a 11–12 éves gyerekek családjában már félreismerhetetlen: a gyerekek által megtett távolság éppen csak a heverőtől a hűtőig terjed.

Riasztó adatok

Már az alapiskolai tanárok is egyre többet panaszkodnak a csemeték növekvő lomhasága, motiválhatatlansága miatt. Mára az elsősök sem szívesen erőltetik meg magukat: játék közben kedvetlenek és dekoncentráltak, ügyetlenül dobják és kapják el a labdát, guruláskor is esetlenek.

A mozgékonyság, a mozgás hiánya azonban már előbbre datálódik. Gyerekorvosok megelőző szűrővizsgálata során derült ki, hogy egyre kevesebb 4–5 éves gyerek tud egy lábon ugrálni, visszafelé/hátrafelé járni, ill. nem tudja a kezével megérinteni a földet nyújtott láb esetén. Néha a mama is jobb a gyakorlatokban. Vajon milyen lesz az egészségi állapota a vizsgált csemetéknek 20–30 év múlva?

A nyugtalanító felismerések ellenére a szakemberek óvnak attól, hogy túl pesszimistán lássuk a helyzetet. Igaz, a mai gyerekek nem tudnak olyan jól labdát dobni és elkapni, mint régen, nem is tudnak mászni, hiszen környezetükben már alig van erre alkalmas fa. Ehelyett kiválóan korcsolyáznak, teniszeznek, és az egykerekű biciklivel vagy a zsonglőrködéssel is megpróbálkoznak. A nem sportoló gyerekek híján vannak a gyors reakciókészségnek és az izomerőnek is. Ügyetlenebbek, ezért könnyebben megsérülnek.

A riasztó fejlődési anomáliák okai után kutatva két, meglehetősen tág fogalomra bukkantak a tudósok. Eszerint a gyermekkorban bekövetkező jelentős változásokért felelőssé tehető:

az „elháziasodás” – otthon ücsörgés

az „elszigetelődés” – az elektronikus játékok, tévézés és a nagy távolságok miatt.

E fogalmak alatt a következőt értjük: ahelyett, hogy a gyerekek – mint régen – 2–3 órát mozgással egybekötött játékkal kint töltenének el a szabadban, alig akarnak a lakásból kimozdulni.

A pszichológusok felmérései szerint a 3 és 13 év közötti gyerekek átlagosan napi 95 percet töltenek a televízió előtt, a 12–19 évesek pedig már 110 percet! A túl sok tévézés pedig bizonyítottan túlsúlyhoz vezet. Ez azonban nem az egyetlen hátránya a dolognak: a gyerekek passzivitást tanulnak a tévé előtt. Állandóan arra várnak, hogy nyújtsanak nekik valamit, s hogy ezért maguknak ne kelljen túl sokat tenniük. ĺgy hiányzik belőlük a felismerés megtapasztalásának az élménye, melyre mozgás közben szert tudnának tenni. Nem használják a kezüket, nem érzékelik az izmaikat, a bőrüket, s hiányzik mindennapjaikból az egyensúlyingerek megélése is.

Mit értünk a „szigetszindrómán”? A gyerekek az életterüket – azt a teret, melynek a lakás a középpontja – gyakran már nem tudják önállóan meghódítani, kiterjeszteni. Sok tevékenységük olyan messze van a lakásuktól, hogy egy felnőttre van szükségük, aki odaszállítja őket.

Fennmaradó szabadidejüket már nem kint töltik el, más gyerekekkel játszva, hanem inkább a lakásban, ahol talán már csak ketten vannak. Vagy éppenséggel teljesen egyedül…

Borús kilátások

A keveset mozgó gyermekek felnőttként fogják csak igazán érzékelni a krónikus mozgáshiány következményeit, s egy sor súlyos ortopédiás, illetve belgyógyászati kórképet produkálnak majd: mindennapossá válik körükben a porckorongsérv, a gyenge keringés és az anyagcserezavar.

Kié a felelősség?

Az iskolai tornaóráktól alig várhatunk segítséget. A sport sok tantervben gyakran csak alibilétet élvez, s igen sokszor egyéb aktivitások áldozatául esik. A mozgásra nevelés tehát a szülői ház feladata marad.

Jó tanács: ne a gyerek 14 éves korában jusson ez eszünkbe, hanem igyekezzünk már a gyermek kicsi korától fogva közös programokat kialakítani! Gyalogoljunk, sétáljunk többet együtt, biciklizzünk, ússzunk, és közben éreztessük gyermekünkkel, hogy a mozgás örömet okoz!

Nagyon fontosak a sportegyesületek is. Mindemellett kevés értelme van annak, hogy gyermekünket autóval sok kilométeren keresztül valamely speciális sportegyesülethez fuvarozzuk. Sokkal hasznosabb lehet az egyszerű helyi torna vagy túraklub, ha azt a gyerek egyedül el tudja érni. (M. M.)