Elmezavar az élet alkonyán...

A fejlett Svédországban az idősek több mint 90%-a szociális intézményben vagy betegotthonban hal meg. Az átlagéletkor megnövekedése igazi érték azonban csak akkor lesz, ha a betegségektől mentes szakasz hosszabbodik meg. Maga az öregedés nem betegség. Az általános teljesítmény lassú, fokozatos csökkenése jellemzi. A szellemi hanyatlás minden esetben bekövetkezik, de nem minden esetben vezet szellemi leépüléshez. Emiatt gyakori az a nézet, hogy az idős kor „második gyerekkor”.

Jellegzetes időskori panasz: „nem tudok semmit se megjegyezni, minden kiesik a fejemből”, illetve „nem fog az agyam, semmire sem emlékszem”. Ezt az állapotot a szakirodalom korfüggő feledékenységként ismeri, melynek fő jellemzője, hogy 50 éves kor felett alakul ki, nem jár egyéb betegségekkel és persze intellektushanyatlással sem. Fő oka az agyműködés lelassulása, főként az emlékképek felidézése válik lassúbbá. Ezeket a panaszokat a beteg bőséges élettapasztalataival ellensúlyozni tudja.

A szellemi hanyatlás azonban olyan nagymértékű is lehet, hogy időskori elbutuláshoz – demenciához vezet. Ezeknek a panaszoknak sokféle oka lehet. Legjellemzőbb a manapság oly sokat emlegetett Alzheimer-kór, valamint az agyi érelmeszesedés miatt bekövetkező elbutulás. Az elbutulás a legtöbb esetben lassan kezdődik, és fokozatosan rosszabbodik. Kezdetben az új dolgok megjegyzése válik egyre nehezebbé, míg a régi dolgokra jól emlékszik. Ennek a leggyakoribb példája az, hogy a beteg képes elmondani pl. ifjúkori háborús élményeit, gyermekkorának fontos eseményeit stb., de azt már képtelen megmondani, mit ebédelt előző nap. A betegség előrehaladtával egyre több dolgot felejt el, a betegség akár odáig fajulhat, hogy az illető már a családtagjait sem ismeri fel. Sajnos nemcsak súlyos memóriazavarok jellemzik az elbutulást, hanem különböző súlyosságú pszichés zavarok is. A leggyakoribb pszichés zavarok:

Paranoid téveszmék

Meglopásos téveszme: A beteg úgy elteszi pénzét, értékeit, hogy később képtelen megtalálni. Az a téveszme alakul ki nála, hogy betörtek hozzá és kirabolták őt.

„A házam nem a saját otthonom” téveszme: A beteg gyakran kéri, hogy vigyék haza, miközben otthon van. Más esetben családtagjait utasítja ki, hogy menjenek haza.

„Elhagyatás” téveszméje: A beteg meg van róla győződve, hogy hozzátartozói intézetbe, illetve kórházba akarják őt vinni.

Egyéb paranoid ötletek: pl. idegenek laknak a lakásban, meghalt családtagok élnek, idegenek akarnak ártani a betegnek stb.

Hallucinációk

gyakran a beteg a lakásban betolakodókat, meghalt rokonokat lát,

más esetben különféle szagokat, illatokat érez, pl. gázszag hallucinációja, befújtak valamit a lakásába stb.

Aktivitászavarok

Elkóborlás: a beteg kimegy a lakásból, és céltalanul kóborolni kezd az utcán. Természetesen eltéved, nem talál haza. Télen ez azért veszélyes, mert megfagyhat az utcán.

u Céltalan aktivitás, mely nagyon sokféle lehet. Gyakran a beteg céltalanul pakolászik szekrényében, fiókjában, hozzátartozóját követi a lakásban. Végezhet bármilyen céltalan tevékenységet is: gyűjtögethet különféle dolgokat, de akár szemetet is. Ez főleg egyedül élő embereknél okoz nagy gondot, mivel a felhalmozott szemét miatt a lakásban különféle élősködők, rágcsálók jelenhetnek meg, melyek a szomszédok életét is pokollá tehetik.

Az alvás-ébrenlét zavarai

Érelmeszesedéses embereknél gyakori panasz, hogy napközben szunyókálnak, míg éjjel ébren vannak. Gyakran a különféle téveszmék és hallucinációik miatt nem hagyják aludni hozzátartozóikat. Agresszivitás

A tünetek jelentkezhetnek enyhébb formában is, pl. a beteg dobog a lábával, nem tud nyugodtan ülni, állandóan izeg-mozog. Sajnos gyakran a helyzet rosszabbodik, a beteg sikoltozni, kiabálni kezd, drasztikusan szidalmazhatja környezetét. Akár tettlegességig fajulhat a dolog: a beteg üt, rúg, karmol, harap, köpköd, de az is előfordulhat, hogy különféle tárgyakat hajít a körülötte levőkhöz.

Az időskori elbutulás mellett a másik, nem kevésbé ritka betegség időskorban a depresszió. A szakirodalom szerint az idős emberek 10%-a szenved depresszióban. Kialakulásának gyakori oka lehet a családtag elvesztése, krónikus, illetve súlyos betegségek megjelenése, máskor viszont az váltja ki a depressziós panaszokat, hogy a nyugdíjba menéskor megváltozik az idős ember élete: nem találja a helyét, hiányzik az eddig végzett munkája, a munkatársak stb. Rádöbben arra, hogy barátai sorban meghaltak. Az agyi érelmeszesedés szintén oka lehet az időskori depresszió megjelenésének. Sokszor a beteg fel sem tételezi, hogy depressziós, mivel sok esetben hiányzik a depressziós hangulat, a szomorkodás. Ilyenkor a depresszió fáradékonysággal, memóriazavarokkal, különféle testi panaszokkal jelentkezik. Fokozott az öngyilkossági hajlam is, főként az egyedül élő idős embereknél, illetve a súlyos betegeknél. Fontos, hogy a beteg felkeresse orvosát, akinek ma már igen sokféle gyógyszer áll rendelkezésére. Komoly támaszt jelenthet a jó családi háttér, bár a hozzátartozók részéről nem kis önuralmat igényel egy ilyen beteg ápolása. Tudatosítanunk kell azonban, hogy idős betegünk nem szándékosan dühít minket, még akkor sem, ha egyértelműen rosszindulatú játéknak tűnik a viselkedése. Türelmünkkel sokat segíthetünk betegünk állapotán.

A szerző ideggyógyász