Egyszerűen kezelhető

A Yale Egyetem orvoscsoportjának 1977-ben jelent meg a járványos ízületi gyulladások helyi halmozódásáról szóló közleménye. Az új betegséget, a leírás helyéről (Lyme észak-amerikai kisváros, Connecticut államban) Lyme-kórnak nevezték el, amely a parányi, pókszabású ízeltlábú élősködő, a kullancs által terjesztett bakteriális fertőzés következménye, ezért antibiotikumokkal gyógyítható.

A kullancsok parányi, pókszabású ízeltlábúak, amelyek súlyos betegségeket terjeszthetnek. Lágy részeikben olyan vírusok és baktériumok élősködhetnek, amelyek vérszívás közben átjutnak az emberre vagy más állatra. A vírus az agyhártya, és az agyvelőgyulladást, míg a baktérium a sokkal gyakoribb Lyme-kórt okozza. A kullancs csípése fájdalommentes, így a fertőzés hosszú ideig észrevétlen maradhat. Ezért az általa terjesztett betegségek elleni védekezés legbiztosabb módja a megelőzés, vagyis a kullancscsípés elkerülése. Például a kirándulás előtt a bőrre fújt kémiai szerekkel és hasonlókkal. A kullancsok a füves, bokros, hűvös, nedves, árnyékos területeken élnek, mert sem a fényt, sem a szárazságot, sem a meleget nem kedvelik. Az erdőn és a legelőn az úton járjunk, a mezőn pihenéshez terítsünk a földre pokrócot!

Minden elővigyázatosság ellenére a kullancs belefúródhat a bőrbe. Fejrésze bekerül a bőr alá, bőrön kívül maradó potrohát mielőbb el kell onnan távolítani. A kullancs potrohát ujjunkkal vagy csipesszel megfogjuk, és óvatosan megcsavarjuk, míg le nem szakad a bőrbe fúrt fejrészről. A sebet ezután többször is fertőtleníteni kell, aznap és másnap is. Az állat feji része csak kitinből áll, nincs benne lágy rész, így kórokozót sem tartalmaz, ezért a bőrben maradva nem jelent nagyobb veszélyt, mint egy szálka, amely néhány nap múlva magától kilökődik. A kullancsot a háziállatokból is bátran kiszedhetjük, nincs fertőzésveszély.

A Lyme-kórt az egész szervezet betegségének nevezik, amelynek tünetei („nyári influenza”, fejfájás, izom- és ízületi fájdalmak, torokfájdalmak, láz stb.) a kullancs-csípés után pár nappal már jelentkezhetnek, de el is maradhatnak. Előrehaladott állapotban a szív vagy az idegrendszer károsodását is okozhatja. A betegség egyetlen, más betegségektől diagnosztikusan jól elkülöníthető jele az úgynevezett Lyme-folt, amely egy körkörösen terjedő kokárdaszerű bőrgyulladás, közepén egy kis csomóval (göbcse), amelynek ritkán kísérője lehet égő érzés, fájdalom vagy viszketés is. Ezt veszi körül egy épnek látszó bőrsáv, majd egy vékony, alig észrevehető), ám később folyamatosan növekvő bőrgyulladás. A bőrpír átlagosan akkora, mint egy gyermek tenyere, de idővel átmérője ennek a sokszorosa is lehet, s a gyulladás jól láthatóvá lesz például a meleg vizes fürdés során, amikor hőhatásra a gyulladt bőrfelület vérellátása megnő. A gyulladás rendszerint körkörösen szimmetrikusan terjed, amely ha többszörös nagyságúvá válik, azt jelzi, hogy a betegség kiterjedt az egész szervezetre. Ilyenkor a kezelést határozottabban és hosszabb ideig kell végezni. A félelmetes tünetegyüttes ellenére súlyos betegségforma csak ritkán alakul ki. A fertőzött egyén hosszú ideig teljesen egészségesnek látszik, a kezdődő panaszok is enyhék, miközben van idő a pontos diagnosztizálásra és a gyógykezelésre. Ma már laboratóriumi vizsgálattal a betegség pontosan és cáfolhatatlanul kimutatható. A gyógyítás két hétig tartó, radikális antibiotikumos kezeléssel csaknem minden esetben eredményes. Az első gyanús jelek észlelése után azonnal szakorvoshoz kell menni.