Az ellazulás művészete

A stressz feszültség, megterhelés, egyoldalú célzott nyomás, olyan feszült állapot, amely külső vagy belső inger (stresszor) alapján a testet vészreakcióba helyezi. Ez a feszültségi helyzet tudatosan vagy anélkül, nyíltan vagy lappangva, egyszeri alkalommal vagy tartósan rendkívüli helyzetnek vagy veszélynek teszi ki a testet. Tulajdonképpen minden, amit teszünk, bizonyos fokig stresszt okoz, és ez természetes is. Gondolatok, érzések, testi tevékenység, táplálkozás, környezeti viszonyok – bármelyik stresszorként viselkedhet.

Ha tartós, megbetegít

A tartós stressz azonban természetellenes. Az élet természetes folyása ismétlődő ciklusnak felel meg, amit így élünk meg:

inger - feszültség - ellazulás - inger - feszültség - ellazulás - inger …

A természetellenes stressz a következőképp működik:

inger - feszültség - ellazulás - inger - feszültség - inger - feszültség - ellazulás - inger - feszültség - ellazulás - inger - feszültség - inger - feszültség - inger, s egyre ritkul az ellazulások előfordulása.

Ha csökken az ellazulási fázisok száma, felépül a tartós stressz. Ha a feszültség elér egy bizonyos pontot, ennek szintje (személyenként változó), a testi funkciók lassan felmondják a szolgálatot.

Vészhelyzetben

A stressz azt jelenti, hogy a test vészhelyzetbe kerül. A stresszt ritkán érezzük meg, mert hiányzik a figyelmeztető rendszerünk, illetve, mert nem eléggé fejlesztettük ki. Ebből következik, hogy gyakrabban vagyunk stresszesek, mint gondolnánk! Már egy negatív gondolat és minden rossz érzés stresszt gerjeszt.

Kétféle stresszt különböztetünk meg: a negatív stresszt (di-stressz) és a pozitív stresszt (eu-stressz). Mindkét fajtánál majdnem azonos testi reakció keletkezik, és hasonlóan károsak.

A stressz következményei többnyire csak évek múlva jelentkeznek. Testünknek ugyanis egy idő után a feszültség következményeiből elege lesz. Ahogyan a természetet, mint ökoszisztémát, legyengítik a hosszú időn át tartó káros behatások, végül pedig felmondja a szolgálatot, testünkkel is ugyanez történik. A számlát később nyújtják be ugyan, de mindenképpen megkapjuk.

A stressz ellentéte az ellazulás. A helyes ellazulás a legmagasabb gondolati tevékenység, koncentráció, tanulási képesség, munkaképesség és az egészség optimális állapota.

Milyen az igazi ellazulás?

A kifejezés jelentése nagyon sokrétű, és sokan nem a valódi jelentésben alkalmazzák. A jobb megértés kedvéért ismernünk kell az ellazulás különböző állapotait, melyek ezek, miként lépnek föl, hogyan hatnak, és hogyan érhetjük el.

A legegyszerűbb, ha összehasonlítjuk az egyensúly fizikai állapotával. Ahogyan az iskolában tanultuk, különböző egyensúlyi állapotok léteznek: stabil, indifferens és labilis.

Ezeken kívül van még egy állapot, amit általában flow-nak (áramlatnak) neveznek.

Stabil ellazulás

Az alvás egyes fázisaiban, vagy nappali álmodozás során érjük el ezt az állapotot. Ilyenkor az agy a normális éber fázisok között egészen kicsi periódusokra feltankol. A legtöbb ember észre se veszi. Az ellazulás e módja a szükséges fizikai és mentális fittséghez és figyelemhez juttatja hozzá az agyat. Ezt leginkább a totális fizikai és mentális tunyaság állapotával tudnánk leírni, nagyfokú lustaság jellemzi. Ennek az állapotnak a tudatos felvétele nagyon nehéz, ám kikerülni is nehéz, ha a testnek és szellemnek a pihenés ilyen módjára van szüksége.

Tehát a stabil ellazulás állapota olyan természetes, akár a levegővétel. Jó mentális és testi egészségnél mindig akkor lép fel stabil ellazulás, ha teljes nyugalmi állapotban vagyunk. Az állapot eléréséhez speciális gyakorlatok nem feltétlen szükségesek. Vannak esetek, amikor nehéz vagy lehetetlen a stabil ellazulás állapotába kerülni, eredménye álmatlanság vagy stressz lesz. Speciális ellazulási gyakorlatok, meditáció vagy más relaxálómódszer ekkor nem segít. Sokkal inkább azokat a viselkedési struktúrákat kell feltörni, amelyek viszszatartják a pácienst attól, hogy ezt az állapotot elérje. A tudatformálás (a szorongás, félelmek oldódása) elősegíti az egyensúly visszabillenését és az otalie ellazulást.

Indiferens ellazulás

Ekkor a test és szellem a környezet ingereit már nem érzékeli, sem a testi, sem a szellemi képességek nem aktívak, csak a túlélőreflexek működnek (amelyek az érzékelést kikapcsolják addig, ameddig nincs semmi veszély). Gyakrabban veszszük fel ezt a tudatállapotot (pl. TV-zéskor, alkohol fogyasztásakor), mint hinnénk! Ezt nevezik a legtöbben „ellazult állapotnak”. Ám a négy ellazulási állapot közül ez a legkevésbé kívánatos.

Eléréséhez nincsen szükség különösebb gyakorlatokra, mert ehhez a vegetáló „növényi állapothoz” elegendő egy üveg sörrel, egy zacskó rágcsálnivalóval beülni egy fotelba, bekapcsolni egy kis könynyűzenét – feltenni egy kazettát vagy CD-t, amit éppen erre a célra komponálnak –, vagy benyomni a tévét.

Sokan rendkívül kellemesnek tartják ezt a vegetáló állapotot, bár nem ez az igazán kívánatos ellazulás. Minél gyakrabban élvezzük ezt az állapotot, annál inkább belecsúszunk a növényi, vegetáló ellazulási módba, amely néha nagyon élvezetes, de nem érdemes rendszeresen gyakorolni.

Labilis ellazulás vagy dinamikus egyensúly

Ezt a fajta ellazulást a legnehezebb elérni, és ha már elértük, állandó erőfeszítésünkbe, figyelmünkbe kerül, hogy fenntartsuk. Pedig ez a legkívánatosabb ellazulási állapot az összes közül. Olyan állapot ez, amelyben az összes képesség (testi, szellemi) egy pontban összpontosul. A világot és saját lényünket összességében érzékeljük, egységként tapasztaljuk meg. Nagy szavak ezek - a szellem azon állapotát jelentik, amelyet valamennyi mentális tréning célként tűz ki (meditáció vagy más technikák). Ebben a kiüresedett állapotban a teljes emberi potenciál, teljesítőképesség aktiválódik, ezért nevezzük egyszerre „labilis ellazulásnak” és „dinamikus egyensúlynak”. A dinamikus egyensúly a test és a szellem éber, tudatos állapota, úgyszólván a legtudatosabb állapot, amit valaha is elérhetünk. Ha formalizált tréninggel vagy segédeszközzel akarjuk elérni, akkor (ebben a sorrendben) átmegyünk az indifferens ellazulás és a stabil ellazulás állapotán. Sokak számára ez a megkülönböztetés nem ismert, és leragadnak az első két állomásnál anélkül, hogy tudnák, hol van az a pont, ahol gyakorlatukban sikeresen továbbjuthatnának. ĺgy a meditációt tanulóknak kb. a 98%-a egy éven belül feladja a gyakorlást, mert a kívánt célt nem érte el.

A flow

A flow (áramlat) állapota a dinamikus egyensúly meghaladása. Ha a test és szellem különleges megerőltetése nélkül sikeresen elérjük, és szokásunkká válik, benne tudunk maradni, akkor olyan állapotot érünk el, amelyet számos meditáció és mentális tréningrendszer céljaként írnak le. Ez az a tudatállapot, amelyről számos meditációs mester tudósít, mint „megvilágosodott” állapotról.

A flow-ban minden emberi lehetőség realizálható, ezért olyan értékes! Azt nem tudni, pontosan mennyien érték el eddig, lehetséges-e hosszabb ideig maradni ebben az állapotban, vagy egyáltalán hogyan kell megközelíteni. Ha már csak a dinamikus egyensúly állapotába kerülnénk, amelyet sok ember elérhet, akkor a dolgok sokkal egyszerűbbek lennének, vagy lehetővé válnának olyanok, amelyek máskülönben nehezen elérhetők vagy lehetetlenek voltak. A rendszeresen ismételt dinamikus egyensúly kedvez a flow kialakulásának.

A jó ellazulás a teljesítmény alapja

Az ellazult ember több mint félmilliárd szívverést takaríthat meg a feszült, ideges emberekkel összehasonlítva. Nyugodt, lassúbb pulzus esetében magasabbak az életkilátások, mert kisebb a fizikai kopás, az elhasználódás!

A nyereség

a szív terhelése csökken

a szív többet pihenhet és hatékonyabban dolgozhat

az élettartam megnyúlik

az agy teljesítőképessége nő

nyugodtak és eredményesebbek leszünk.

JÓ TUDNI!z emberi szív két ütés közt piheni ki magát. Ha egy ellazulási tréning következtében pulzusfrenkvenciánkat percenként 20 ütéssel csökkenteni tudjuk, és így 100 helyett 80-as lesz a pulzusunk, a következőket takaríthatjuk meg:

20x60 min/óra = 1200 ütés/óra

x24 h/nap = 28 800 ütés/nap

x30 nap/hó = 864 000 ütés/hónap

x12 hó/év = 10 368 000 ütés/év

x10 év = 10 368 0000 ütés/10 év

x5 = 518 400 000 ütés 50 év alatt

Tipikus stresszsorok

Mai világunk tipikus stresszhelyzetei:

zaj, nem természetes fény (neon)

levegőszennyezés (kipufogógázok)

extrém hőmérsékletingadozás

alvászavar: (zaj vagy éjszakai műszak stb. miatt)

népsűrűségből adódó stressz (túl sokan laknak együtt)

természetellenes körülmények között végzett munka (természetes fény hiánya, klímaberendezés stb.)

kémiai anyagok: ólom, konzerválószerek, mérgek, műtrágyák stb.

túlterhelés: időzavar, több műszakos vagy túl hosszú munka, az adott tevékenységhez szükséges képességek és készségek hiánya stb.

lelki hatások: csalódás, kudarc, kritika, nyomás döntéshelyzetben

szociális hatások: konfliktusok emberek között, markáns életmódváltozás, közeli hozzátartozó elvesztése.

JÓ TANÁCSOK

Belső élete kibontakoztatása a legnagyobb minden siker közül. Lelki békével, életörömmel és szellemi világossággal ajándékoz meg. ĺgy az akadályok maguktól leomlanak és a nehézségek egyszerű szakaszokká alakulnak, melyek a haladásodhoz szükségesek.

Hagyja el egymással szokásait, automatizmusait, rossz hangulatait, melyek a szellemet megosztják és beárnyékolják.

Önmaga világos tudatosságával élje meg a szórakozás, a lelkesedés érzését. Adjon minden cselekvésnek, tapasztalatnak, harcnak új értelmet. ĺgy megismeri a győztes örömét, belső erejét, mely mint az iránytű hegye az elérendő célra összpontosít.

Nem találkoztam olyan emberrel, aki ne zárt, kulcsot vagy kaput keresett volna a nyíltság helyett.

Gyakran nem az az érdekes, ami érdeklődésre tart számot, és ritkán az a maradandó.

Arról beszélünk, írunk többnyire feleslegesen, hogy hányféleképpen lehet megnyugodni, kikapcsolni a napi stresszt. Érdemes lenne arról írni, hogy hányféleképpen lehet izgulni, feszültséget teremteni. Például Az izgalom titoktalan tárgyai címen.