Az élet alapja

Hogy a folyókból és víztározókból származó víz megfeleljen a higiéniai előírásoknak, igényes mechanikai, fizikális-kémiai és biológiai tisztításon kell átmennie. Először a szennyeződéseket távolítják el belőle, majd különböző fertőtlenítő, semlegesítő anyagokat adnak hozzá. Ennek ellenére maradnak benne nehézfém- és sómaradványok. Az ilyen víz kis adagban nem ártalmas, de hosszú évek alatt károkat okozhat.

Ahhoz, hogy a közönséges víz p-vízzé váljon, minden szennyeződéstől meg kell fosztani, ki kell szűrni a különféle illatokat. Csak ezután lehet megváltoztatni a molekuláris szerkezetet és ezután tudja felvenni azt az energiát, amely p-vízzé változtatja, olyan vízzé, amely a legjobban az élő sejt vizéhez hasonlít. Ha a sejtnek megfelelő folyadék áll rendelkezésére, növekedését, szaporodását nem zavarja semmi, ellenáll mindenféle külső negatív hatásnak. Ha a sejtnek nincs elegendő energiája, az egyensúly megbomlik, a szervezet állapota romlik, zavarok léphetnek fel. Ha a stresszben élő szervezet nem tudja előállítani a megfelelő energiamennyiséget, segíteni kell neki. Ezt a szerepet tölti be a p-víz, amely fizikális és vegyi tulajdonságaival különbözik az egyszerű víztől. A p-víz a sejt számára az az élő víz, amely nélkül elpusztul. Azt már rég felismerték, hogy a hegyi forrásvíz más, mint a patak vize, mert tele van energiával. A vele kezelt sebek és betegségek gyorsabban gyógyultak. A p-víz energiával látja el a szervezetet, s megtisztítja az élelemmel bevitt szenynyeződésektől. Az első korty után még nem érezhető a hatása, de egy-két hónap elteltével már igen. A szervezet ellenállóbb a betegségekkel és a környezet negatív hatásaival szemben, ugyanakkor gyorsan regenerálódik. A tökéletesen tiszta p-vízben az ásványi anyagok aránya optimális, a víz struktúrája rendezett. (ki-pr)