Természetesen, minden párnak saját döntése, jelen legyen-e az apa a szülésnél. Egy amerikai pszichiáter most felhívja a figyelmet az apás szülés lehetséges veszélyeire is. Két táborra oszlanak a nők és a férfiak: az egyik csoport akarja, a másik tiltakozik ellene. Ám arra nem árt gondolni, hogy azokban az izgalmas, meghatározó pillanatokban néha minden egészen másképpen alakul, mint ahogyan azt a pár eltervezte.
Apás szülés: igen vagy nem?
A pszichiáter szerint a legtöbben nem szenvednek mélyreható lelki sérülést. Vannak azonban, akik igen. Előre nem lehet megjósolni, melyik férfi sérülékeny, ugyanis olyan társadalomban élünk, ahol a férfiak nem merik bevallani, hogy vonakodnak jelen lenni a szülésnél, nehogy elmaradottaknak bélyegezzék őket. Jó lenne, ha a nők meggondolnák, meghívják-e partnerüket a szülőszobára. Lehet, hogy a párt összekötő szenvedély éppen akkor fog kihunyni. ĺme néhány vélemény az apás szülésről:
„Friss levegőre” volt szüksége
Pontosan az orvos által meghatározott napon furcsa fájdalmat éreztem. Később vaklármának tartottam, de 20 perc múlva megismétlődött. Be akartam fejezni a takarítást, és el akartam készíteni a férjemnek az ételt arra a néhány napra, amíg kórházban leszek, de erre már nem jutott idő. Alig tudtam magamhoz venni a táskát, már indultunk is a kórházba. Az orvos azt mondta, menetrend szerint jött a szülés. A férjem is velem volt, mert már korábban megbeszéltük, hogy jelen lesz első gyermekünk születésénél. Egyszer csak közölte velem, hogy valamit otthon felejtett, és falfehéren kiszaladt. Gondoltam, talán friss levegőre van szüksége, és bátorságot akar meríteni. Soha nem vetném ezt a szemére, én magam is elszaladnék, pedig akkor nagyon hiányzott. Egyedül voltam különös helyzetemben, és vártam, mi lesz. Még jó, hogy a szülés rövid ideg tartott. Három órával az első fájás után magamhoz ölelhettem a világ legszebb kisbabáját. Valahonnan a távolból hallani véltem: Gyorsan jöjjön, fia született. Aztán vettem észre, hogy a férjem mégis visszajött. A szülést ugyan lekéste, de a kicsi ellátásánál már jelen volt. Amikor a kisfiamat ölbe vette, és ránéztem a férjemre, arra gondoltam, a világ két legnagyobb kincse van mellettem. Veronika
Meggondoltam, doktor úr
A férjem nem nagyon szeretett volna jelen lenni a szülésnél, hat hónapig tartott, amíg „megdolgoztam”. A fájások egyre erősödtek, infúziót is kaptam. A doktor úr úgy döntött, már jöhet a férjem. Azt hittem, viccel. Azt sem tudtam, fogok-e tudni vele kommunikálni. Aztán hirtelen döntöttem, és a doktor úrnak a következőket mondtam: „Meggondoltam magam, doktor úr, nem akarom, hogy a férjem lássa a vajúdásomat.” A szülés viszonylag gyors és problémamentes volt. A varrásnál még egyszer megkérdezte az orvos, nem akarom-e, hogy a férjem mégis ott legyen mellettem. Szegény otthon ült, és várta a hívásomat. Amikor már mindent rendbe tettek, felhívtam, jöjjön, nézze meg a lányát. Csodálatos érzés volt mindkettőjüket magam mellett tudni. A férjem mindenen nevetett, amit a kicsi csinált, én pedig rajta nevettem. Zsuzsanna
Inkább egyedül
Én személy szerint nem szeretném, hogy a férjem jelen legyen a szülésnél. Valószínűleg csak idegesítene szüléskor. Szerencsére mindkét szülésem nagyon gyors és problémamentes volt. Luca (nyt-ki)
Várjuk vallomásaikat
Kedves szülők, írják meg jó vagy rossz élményeiket a szülésről, arról, hogy az apa jelen volt-e a szülésnél. Ha igen, miért, ha nem, miért nem. Különösen azoknak az apáknak a beszámolóit várjuk, akik látták gyermekük világra jövetelét. A borítékra írják rá: Apás szülés
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.