Gyakorta találkozunk történetekkel, amelyek arról szólnak, hogy a skizofrén emberek különféle belső hangok hatására követnek el bűncselekményeket, nem ritkán még gyilkosságot is.
Érzékelési zavarok: először csak különféle zsibbadások, bizsergések jelentkeznek, melyek később mindenféle téveszmékkel párosulnak. Ilyen lehet például a vér áramlásának érzékelése az erekben, égő érzés az agyban stb.
Illúziók: a beteg a valós dolgokat kissé másképp érzékeli, eltorzítja, természetesen nem amiatt, hogy látása, hallása vagy más érzékszerve megbetegedne. Sokszor „látászavarok” formájában jelentkeznek az illúziók: például a beteg úgy látja, hogy a tárgyak, személyek megváltoztatják alakjukat, más esetben ismerős emberek hasonmásait véli felismerni idegen emberekben.
Hallucinációk: olyan érzékcsalódások, melyeknek az illúziókkal ellentétben nincs semmiféle valóságalapja. Talán a legismertebb és egyben a leggyakrabban előforduló hallucináció a különféle hangok vélt hallása. Ezek a hangok beszélgethetnek egymással, megjegyzéseket tehetnek a beteg viselkedésére. Más esetben különféle dolgok elvégzésére utasíthatják a beteget. Nem ritkán ilyen hangok hatására a szkizofrén beteg megöli családját, esetleg magával is végez. Egyik formája a hallucinációnak a Seglas-féle hallucináció, amikor a beteg azt gondolja, hogy valaki más képes beszélni az ő szájával.
Gondolkodászavarok: a beteg gondolkodása lelassul, csapongóvá válik. Hírtelen, minden átmenet nélkül vált témát a beszélgetés során. Gyakran panaszkodik arra, hogy gondolatai megakadnak. A betegben az a téveszme alakul ki, hogy telepatikus képességekkel rendelkezik, rosszabb esetben azt hiszi, hogy mások figyelik őt.
Érzelmi változások: A skizofrénia gyakran társul depresszióval, szorongással, de előfordulhat emelkedett hangulat vagy éppen lehangoltság, érzelmi tompultság.
Téveszmék: Régebben gyakoribbak voltak a vallási téveszmék, amikor a beteg meg volt győződve saját rendkívüli, természetfeletti szerepéről. Manapság a téveszmék egyik legismertebb formája az üldöztetéses téveszme, amikor a beteg váltig állítja, hogy földöntúli lények, esetleg a különféle titkosszolgálatok vagy a maffia üldözi őt. További nagyon gyakori téveszme a kóros féltékenység. Az ilyen beteg minden ok nélkül gyanúsítja partnerét.
Katatóniás tünetek: Skizofrén betegeknél gyakran találkozhatunk mozgászavarokkal. A beteg lehet nyugtalan, izgő-mozgó, de előfordulhat kifejezett lelassultság is. Ritka esetben előfordul, hogy a beteg furcsa testhelyzetet vesz fel: pl. keresztre feszített helyzet, fekvéskor a fejét a párna fölött tartja.
Erőszakos magatartás: Az akut skizofréniás állapotokban tapasztalható az erőszakkal való fenyegetés, kisebb agresszív kitörések, valamint veszélyes viselkedés, amikor a beteg szót fogad a hallott parancsnak.
Nem tipikus tünetek: A skizofrén beteg gyakran extravagáns öltözködésű, vagy épp ellenkezőleg, rendetlen, piszkos, toprongyos. Nem törődik magával, nem mosakszik.
Hogyan ismerjük fel a betegséget?
Fontos: minél előbb ismerjük fel, hogy minél hamarabb el lehessen kezdeni a kezelést.
Figyeljünk fel a következő tünetekre:
a viselkedés indokolatlan megváltozása
túlérzékenység
túlzott feledékenység
hangulati labilitás, gyorsan változó hangulat, hirtelen dühkitörések, érzelmi elsivárosodás
bezárkózás, az emberek kerülése, az érdeklődés és kezdeményezőképesség csökkenése
a társadalmi kapcsolatok beszűkülése
a szexuális érdeklődés hanyatlása
a különféle hangok vélt hallása
Ha ezeket a tüneteket észleljük magunkon, másokon, ajánlatos mihamarabb orvoshoz fordulni, hogy még a betegség kezdetén sikerüljön megállapítani a pontos diagnózist.
Hogy kezeljük a szkizofréniát?
A skizofrén betegek gyógyítása világszerte az egyik legsúlyosabb egészségügyi problémák közé tartozik. A gyógyszeres kezelés legeredményesebb „fegyverét” a neuroleptikumok alkotják. A régebbi készítményeknek sok mellékhatásuk volt: remegés, (mely a Parkinson-kórra emlékeztet), izommerevség, nyugtalanág, szorongás. A legsúlyosabb mellékhatás (mely szerencsére csak nagyon ritkán fordul elő) az eszméletvesztés, magas láz, a vérnyomás emelkedése, izomtónus fokozódása, fokozott verejtékezés ill. nyálfolyás, szívritmuszavarok, tehát ez a mellékhatás akár halálos kimenetelű is lehet. A gyógyszeres kezelés mellett elengedhetetlen a pszichoterápia, ahol a beteggel és a hozzátartozókkal folytatott beszélgetések csökkentik a betegség okozta feszültséget, a reménytelenséget, segítséget nyújtanak a munkahelyi és a személyes konfliktusokból eredő problémák megoldásában. Ugyanilyen fontos a foglalkoztatási terápia, amely segít a társadalmi beilleszkedésben, javítja a beteg szociális jártasságát. A skizofréniánál fellépő depresszió kezelése szintén nagy feladatot ró a kezelőorvosra, mivel a skizofréniás betegek öngyilkossági kockázata 38-szorosa az országos átlagnak. Még megfelelő kezelés mellett is a skizofrén betegek kb. 10%-a vet véget önkezével az életének. A kezelést sok esetben nehezíti, hogy nem érzi magát betegnek, így nem hajlandó kezeltetni magát. Sokszor a család „kényszeríti” arra, hogy forduljon orvoshoz, nem ritkán pedig a rendőrség kíséri pszichiáterhez, mivel viselkedése veszélyes önmagára, illetve környezetére. Ilyenkor szükséges a zárt osztályon történő kezelés, amely kizárólag a beteg, az orvos és a család együttműködésével lehet eredményes.
A szerző ideggyógyász
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.