Akinek kisugárzása van...

Szavakkal nehezen leírható az a bizonyos valami, ami néhány embert utánozhatatlanná tesz: azonnal észreveszik őket, a figyelem középpontjába kerülve meghódítják és magukkal ragadják a körülöttük lévőket, holott nem tesznek ezért semmi különöset. Vajon mi az, amivel rendelkeznek? Karizma, sárm vagy valami sajátos kisugárzás?

A kisugárzás, aminek a személyes varázs tulajdonítható, nem más, mint lelki sajátosság. Tágabb értelemben az ember páratlanságát, megismételhetetlenségét jelenti, hiszen nincs két egyforma egyéniség. A kisugárzásból táplálkozik a karizma és a sárm, de a kettő között nagy különbség van. Karizmával ugyanis csak nagyon kevés ember bír, ők azok, akik vonzzák és magukkal ragadják a többieket, megjelenésükkel tiszteletet ébresztenek anélkül, hogy bármit mondanának vagy tennének. Aztán vannak az aranyos, bűbájos, kedves, sármos emberek, akikkel naponta találkozhatunk, és akikben szintén van valami megfoghatatlan. De ez nem nevezhető különleges képességnek, és nem keverendő össze a karizmával. Kisugárzása pedig mindenkinek van, hiszen ez születési adottság, csak amikor lefoglalnak bennünket a gondok, akkor a kisugárzásunk is halványul.

A rejtett kincs

Sármosnak nevezzük azokat az embereket, akikre öröm nézni, akiknek a tekintetében, mozgásában van valami különleges. Közelükben valóságos felüdülést érzünk, s általuk a környezetük is kiegyensúlyozott lesz. A sárm belső, rejtett kincs, amelynek segítségével valaki képes felhívni magára a figyelmet. A sármos emberek titka egyszerűbb, mint ahogy azt először bárki is gondolná.

Fejlessze önbizalmát!

Szellemi és a lelki kiegyensúlyozottságunk azonban mit sem ér, ha hiányzik belőlünk a testi elégedettség. Csak úgy válhatunk sugárzó személyiséggé, ha nem úgy tekintünk a fizikumunkra, mint a megváltoztathatatlan végzetre. Ne ostorozzuk örökkön-örökké az adottságainkat, fogadjuk el tökéletlenségeinket, és vállaljuk önmagunkat. Merjük megélni az érzéseinket, és tartsuk tiszteletben a hibáinkat, beleértve a testi és a kozmetikai tökéletlenségeket is. Éppen az ilyen hiányosságok tesznek utánozhatatlanná, egyedivé, s csak akkor válhatnak igazán hibákká, ha annak tekintjük őket. A kisugárzásnak például semmi köze sincs a tökéletes alakhoz. Legjobban ez a manökenek esetében látható, hiszen a bemutatott ruha sikere csak 10 százalékban múlik a modell alakján, 90 százalékban pedig a hölgy kisugárzásán, mellyel a ruhának stílust kölcsönöz. A kisugárzás tehát az önbizalmon alapul, minél jobban táplálja valaki, annál jobban fejlődik, és szépséget sugároz szét. Ráadásul a hiányosságok elfogadásával rengeteg energia megtakarítható, és erényt kovácsolva belőle – gondoljunk csak Barbra Streisand orrára – a külső és a belső harmónia megteremtésének is esély adható. Aki képes vállalni önmagát, akinek teste, lelke és szelleme harmóniában van, arra a külvilág előbb-utóbb biztos, hogy csodálattal fog tekinteni.

A kivételes adottság

A karizma görög szó, régebben vallási fogalomként azokat a nem mindennapi tulajdonságokat illette, amelyek Isten adományaként jelentkeztek bizonyos emberekben. Ők voltak a csodatevő vagy gyógyító hatalommal, a jövendölés képességével, a nyelvek tudásával rendelkező bölcsek.

Napjainkra módosult a karizma értelmezése. E rendkívüli képesség ma már a kimagasló személyiségek jelzőjévé alakult át, így használjuk és ismerjük a köztudatban. A karizmatikus ember magabiztossága abban rejlik, hogy könnyedén és nyíltan képes megosztani másokkal gondolatait. Mindig önmagát adja, mert nem fél a megítéléstől. Állandóan a jelenben él, nem rágódik a múlt történésein, és nem aggódik a jövő miatt. Ez az energiatöltet belső harmóniából, egyensúlyból és erőből táplálkozik. A karizmatikus egyéniségnek mindig pontosan meghatározott célja van, és egy adott területen belül ér el kimagasló eredményeket. A karizmatikus emberre a rendkívüli szerénység jellemző, mert tudja, hogy mindaz, aminek birtokában van, még mindig milyen kevés ahhoz, mint amit elérhet. Távol áll tőle a harácsolás, tudása, képességeinek áruba bocsátása. Karitatív tevékenységet végez, mely az idők folyamán önfeláldozássá alakul. Korunk kimagasló, karizmatikus személyisége volt Teréz anya, II. János Pál pápa, valamint a dalai láma.

Hogy legyünk sármosak?

Az első és legfontosabb feladat az önismeret, melyre nagyon sok időt és energiát kell fordítanunk.

Időnkénti befelé fordulásra van szükség ahhoz, hogy tisztában legyünk az érzéseinkkel, megismerjük az erősségeinket, és szembe merjünk nézni a gyengeségeinkkel.

Meg kell tanulnunk ezeket az erősségeket a megfelelő helyen és időben használni, a gyengeségeket pedig pozitívummá alakítani.

HOGYAN ERŐSĺTHETI KISUGÁRZÁSÁT?

Jógával: egyesíti a testet, lelket, szellemet.

Légzőgyakorlatokkal: a figyelem a benső felé irányul, ezáltal a sokat emlegetett belső szépség testileg is megmutatkozik. Az eredmény: remek tartás, egyenletes járás, belső harmónia, külső elégedettség.

Hanggal: a személyiség tükre, ezért ügyeljen arra, hogy ne legyen kifejezéstelen. Használja tudatosan a hangját, mert a helyes hanghordozás nem más, mint tanulás és gyakorlás kérdése. A hang – a járás és a testtartás után – azért is fontos, mert befolyásolja a szimpátia és az antipátia érzését.

Pozitív gondolkodással: a magabiztossághoz és a kisugárzáshoz hinni kell önmagunkban, nem pedig szenvedni. Ne akarjunk erőszakosan megfelelni az éppen uralkodó szépségideálnak, ne akarjunk senkit utánozni. Minél görcsösebben akarunk utánozni valakit, annál inkább háttérbe szorítjuk az egyéniségünket.