„A vállammal volt a legtöbb bajom”

„Ez nem nevezhető mozgatásnak, edzésnek meg pláne nem – figyelmeztet. – Még akkor se, ha néha elmegyek futni. Az idő nagy részét ugyanis nem sportolással töltöm. Míg mások mozgás közben pihennek, mi, élsportolók épp a sporttól pihenünk meg. Ilyenkor arra törekszem, hogy kikapcsoljak, kiiktassak mindent, amivel egész éven át foglalkozom: az edzést, a versenyeket.”

Testben vagy lélekben fáradtabb egy sportoló a versenyidőszak után? „Nem is tudnám megmondani. Lélekben talán nehezebb megpihenni, ugyanis még a versenyidény kezdete előtt nagyon jól fel kell készülni, ami pedig azt jelenti, hogy minden tréningre alaposan oda kell figyelni, az egyhónapos szünet kivételével egész évben maximális a koncentráció. Nem tudom, ez okozza-e, de én mindig nehezebben evickélek ki a pszichikai fáradtságból, mint a fizikaiból. Tapasztaltam, hogy az idény után, ha már nagyon fáradt vagyok, egy-két hét alatt megpihennek az izmok, nagyon kemény versenyidőszak után egy hónapig is eltart, amíg a fejemben helyreáll a rend. Receptem nincs, teszem, ami épp eszembe jut – moziba megyek, vagy könyvet olvasok, esetleg sétálok egy jó nagyot, ez mind jót tesz, kikapcsolódom.”

A sportoló a tétversenyeken óriási stresszben él. Sok kiválóságról tudjuk, hogy minél jobb formában van, annál fogékonyabb a szervezete a betegségekre. Hogyan lehet kivédni, hogy ne a legrosszabbkor essen valaki ágynak? „Ahhoz, hogy az ember formába hozza magát, sikeres tudjon lenni, hatalmas munkát kell végeznie. S ezt csak úgy lehet, ha valaki teljesen egészséges. Nekem is van fizioterapeutám, hozzá járok egész évben. Ha valamelyik izmot túlságosan megterheltem, azonnal észreveszi, és orvosolja a bajt. Azt pedig már mondtam, mennyire fontos, hogy lélekben is kompenzálja az ember a fáradtságot, hogy valami teljesen mással foglalja el magát a tréning után.”

Télen, nyáron, tavasszal, ősszel, esőben, szélben kinn van a vadvízi kajakos. „Szélsőséges feltételek közepette még fontosabb, hogy az izmok terhelése kiegyensúlyozott legyen. Ha erről megfeledkezünk – legalábbis ez az én sokéves tapasztalatom – akkor nagyon könnyen megsérül az ember. Nekem a vállammal volt a legtöbb bajom, s a hátam is sokszor fájt. Öt éve az egész idényt ki kellett hagynom, mert kificamodott a vállam, ez egy évvel az athéni olimpia előtt volt. Rendbe kellett hoznom magam, hogy egyáltalán folytathassam a versenyzést. Előbb az operáció okozta sebet kellett begyógyítani, utána kezdhettem csak az utókezelést, ügyelhettem arra, hogy a vállamat ugyanúgy tudjam mozgatni, mint a műtét előtt. Hónapokig tartott, míg ezt elértem, s bár a következő idényben féltem, hogy mi lesz, nem jelentkeztek újra a problémák, ebben rengeteget segített a masszőröm. Rendszeresen járok orvosi ellenőrzésre, vérvizsgára is, ennek alapján derül ki, hogy a szervezetemnek mikor milyen vitaminra vagy ásványi anyagra van szüksége.”

A kajakosok rendre meghűléssel küszködnek. „Hála istennek, nagyon jó az ellenállóképességem. Kiskorom óta így van, nem voltam beteges gyermek, másrészt igaz, hogy vigyázok is magamra, a téli hónapokban kerülöm azokat a helyeket – a villamost, a mozit, a restiket – ahol elkaphatnék valamit. Persze, kinn a vizen is könnyen meghűlhet az ember, öt fokig ajánlják a kinti edzést. Mivel én gyerekként már kijártam a vízre, sokkal elenállóbb a szervezetem. Ha mégis elkap valami, akkor inkább vírusos eredetű a baj.”