A méhbevaló előnyei a fogamzásgátló tablettával szemben

Egy fiatalasszony nem kis nehézségek árán szülte meg második gyermekét. Több terhességre nem kívántak vállalkozni, és kérte tanácsom a fogamzásgátlást illetően. Neki sem mondtam mást, mint amit itt körvonalaztam. Vagyis, ha valaki már elérte a kívánt gyermekszámot, leghelyesebb, ha a méhbe helyezhető eszközök használatával próbálkozik. S akkor a kedves, főiskolai végzettséggel rendelkező aszszony így válaszolt: „Tudja, ha arra gondolok, hogy belém tesznek egy ilyen izét, akkor frászt kapok.“ Próbáltam meggyőzni, hogy egy szövetbarát műanyagból, gondos kísérletek alapján előállított orvosi eszközről van szó, de nem tudtam ellenszenvét eloszlatni. Látva, hogy ő is, mint a legtöbb asszony, fülbevalót, nyakláncot, karkötőt, gyűrűt hord, megkérdeztem: „Ezeket az »idegen testeket« tudja hordani?” A válasz rövid volt: „Igen, ezeket szeretem.” Akkor, tanácstalanságomban fogalmazódott meg bennem a következő javaslat. El kellene nevezni a méhbe helyezhető fogamzásgátló eszközöket a fülbevaló mintájára méhbevalónak, és ez talán csökkentené a nők szubjektív ellenszenvét. Tulajdonképpen ezt a nyelvújító javaslatot komolyan gondolom. A helyes, „méhbe helyezhető fogamzásgátló eszköz” kifejezés túl hosszú és tudálékos. A kezdőbetűkből álló rövidítést a magyar nyelvben ritkán használjuk. A nők általában spirálról vagy hurokról beszélnek, de sokszor éppen nem a spirál vagy hurok alakú eszközről van szó. Az orvosok méhpesszáriumot is szeretnek emlegetni, ez viszont összekeverhető a valódi, a hüvelyi pesszáriummal. ĺgy, ha a múlt századbeli nyelvújítóknak jó volt a fülbevaló, akkor miért ne lehetne jó most nekünk a méhbevaló?

A nők egészségének védelme érdekében fontos lenne a méhbevalókat népszerűsítenünk. Igaz, a tablettáknak van két komoly előnye. Egyfelől biztosabbak. A nem kívánt terhességek aránya száz nő között évente még az egyet sem éri el. Ezzel szemben a méhbevaló biztonsága alacsonyabb. Típustól és a használat idejétől függően változik a nem kívánt terhességek aránya. ĺgy például a Lippes-hurok használata esetében száz nő közül évente kb. hárman esnek teherbe. Az újabb rézborításos vagy hormontartalmú méhbevalóknál (például Multiload) a hatásfok jobb, közelít az egyhez. A tabletták másik előnyét a nők úgy szokták kifejezni: „elegánsabb”. Az orvosnak „csak fel kell írni”, és ők otthon beszedik. Ezzel szemben a nőgyógyász által feltett méhbevalók kezdetben csaknem mindenkinél bizonyos kellemetlenségekkel járnak. A felhelyezés után egy ideig méhgörcsök jelentkezhetnek, a nők mintegy 10%-ában a görcsök „sikeresek” is, vagyis kilökik az eszközt. A havivérzések néhány hónapig erősebbek, nem ritkák a havivérzések közötti „közti” vérzések. Nagy ritkán kismedencei gyulladást idézhetnek elő. Nem szabad azonban feledni a méhbevalók két jelentős előnyét a tablettákkal szemben. Az egyik a mellékhatások súlyosságában levő különbség. Míg a tablettákat szájon keresztül szedik be, így azok lebomlanak a szervezetben, és a vér útján mindenhova eljuthatnak, tehát általános a hatásuk, addig a méhbevalók csak a méhben „rendetlenkedhetnek”. A tabletták nagy ritkán a hajlamosokban trombózist okozhatnak, és ennek következményei végzetesek is lehetnek. A világon már kétezernél több halálesetet tartanak nyilván. Ezzel szemben a méhbevalók csak a méhben és közvetlen környezetében okozhatnak betegséget. Ez elsősorban gyulladásban nyilvánulhat meg. évente 10 000 nő közül egynek van komolyabb petefészek- és/vagy méhfüggelék-gyulladása. A méhbevalót használóknál ez egy nagyságrenddel, tehát tízszer gyakoribb, de ez is csak egy asszonyt érint ezer közül. Mindezek azt igazolják, hogy a méhbevaló miatt csak kivételesen szerencsétlen körülmények között alakulhat ki súlyos szövődmény. A gyulladásos tünetek jelentkezése ugyanis könynyen felismerhető, és akkor akár a méhbevaló eltávolítása után mód van a hatékony kezelésre. A fogamzásgátló tabletták ritka súlyos szövődményei gyakorta váratlanul jelentkeznek, és az orvosi beavatkozás hatékonysága a trombózis kezelésében korlátozottabb. A lényeg tehát az, hogy míg a tabletta nagyon ritkán, de súlyos és nehezen befolyásolható mellékhatásokkal járhat, addig a méhbevaló csak helyi és általában jól kezelhető problémákat okozhat alkalmazóinál.

Az Egyesült Királyságban a fogamzásgátlással kapcsolatos súlyos szövődményeket így a halálozásokat is pontosan nyilvántartják, 1973 és 1983 között, tehát 10 év alatt 10 méhbevaló okozta halálozást észleltek mintegy 500 000 használóban. ĺgy az éves gyakoriságot 5 millió nőre kell számolni, tehát félmillió használóra esett egy halálozás. Hárman méhen kívüli terhességben haltak meg. A méhbevaló ugyanis látszólag növeli a méhen kívüli terhességek gyakoriságát. A magyarázat egyszerű: elsősorban a méhen belül beágyazódó fogamzásokkal szemben jelent védelmet, hiszen a méhbevaló a méhen belül van. Ha különben is méhen kívüli terhesség következne be, a méhbe helyezett fogamzásgátló eszköz ezzel szemben csak ritkán képes védelmet biztosítani. Emiatt a méhbevalót alkalmazók közt látszólag megemelkedik a méhen kívüli terhességek aránya. A méhen kívüli terhességek aránya egyébként alacsonyabb a fogamzásgátlást nem alkalmazó nőkhöz viszonyítva! A nemzetközi tapasztalatok szerint a méhbevaló mellett bekövetkező terhességek mintegy 5%-a méhen kívüli. (A méhen kívüli terhesség egyébként az összes terhességen belül jóval 1% alatt van.) Éppen ezért fontos orvosi szabály: a méhbevaló alkalmazásakor bekövetkező terhességeket mindaddig méhen kívülieknek kell tartani, amíg egyértelműen nem igazolható a méhen belüli terhesség. A probléma felismerése segített a későbbi estek megelőzésében is, ugyanis mind a három említett halálozás 1973 és 1975 között történt. Azóta szerencsére hasonló esetről nem számoltak be.

Részletek dr. Czeizel Endre Az egészséges utódokért című munkájából