A máj és a hasnyálmirigy beteg

Rosszindulatú daganatok keletkezhetnek a májban (elsődleges májrák), de többnyire más szervekről terjednek át a májra. A májsejtrák a leggyakoribb elsődleges májrák. Oka főleg az idült alkoholizmusból eredő májzsugor, de növeli a kockázatot a B- vagy C-típusú hepatitisz is. Tünetei: májnagyobbodás, hasi fájdalom, testsúlycsökkenés, láz. Áttétes májdaganatokat leggyakrabban a tüdő-, az emlő-, a vastagbél-, a gyomor- és a hasnyálmirigyrák képez, de a vérképzőszervi folyamatok is beszűrődhetnek a májba. Tünetei: étvágytalanság, fogyás, megnagyobbodott, kemény máj, láz, hasvízkór, súlyosbodó sárgaság.

Májgyulladás (hepatitisz)

Májgyulladást okozhatnak vírusok, baktériumok, paraziták, gyógyszerek de az is előfordulhat, hogy az ok ismeretlen marad. A vírus által okozott hepatitisz fertőző betegség, melyet a májsejtek kisebb vagy nagyobb mértékű károsodása jellemez. Két alapvető fajtáját különböztetjük meg: az A-hepatitiszt (vagy fertőző májgyulladást) és a B-hepatitiszt (vagy szérumos, azaz a vér közvetítésével terjedő májgyulladást). A két leggyakoribb vírusfajta mellett még számon tartják a C, D és E betűkkel jelölt hepatitiszvírusokat is.

Mint ahogy neve is mutatja, a Hepatitis-A fertőzéssel terjed egyik emberről a másikra. A vírus főként fiatalokat támad meg, és alapvetően nyállal, valamint fertőzött étel és ital fogyasztása révén jut be a szervezetbe. A betegséget okozó vírus igen ellenálló a hőkezeléssel és az általános fertőtlenítőszerekkel szemben. A B-vírus több ponton is különbözik az -A-tól: például a terjedés módjában, itt ugyanis a vírus a vérpályán keresztül fertőzi meg a beteget (pl. vérátömlesztéskor v agy fertőzött fecskendő használata során); a vírus ellenálló-képességében (sem forralással, sem 70 százalékos alkohollal, sem ultraibolya sugárzással nem lehet elpusztítani); valamint a betegség súlyosságában (a Hepatitis-B okozta májgyulladás ugyanis a betegség súlyos, nehezen kezelhető fajtája).

Bizonyos esetekben a májgyulladást nem kíséri sárgaság, ami megnehezíti és késlelteti a helyes diagnózis felállítását. A lappangási idő az A-hepatitisz esetében 6–52 nap, a B-hepatitisz esetében pedig fél évig is terjedhet.

A megelőzés az A-hepatitisz esetében elsősorban az evéssel, ivással kapcsolatos higiénés szabályok betartásán és a rendszeres tisztálkodáson múlik. A B-hepatitisz ellen hatásos védőoltás létezik. A heveny májgyulladás magától is meggyógyulhat azoknál a betegeknél, akik emellett nem szenvednek májcirrózisban és nincs epekövük. Pihenni kell, amíg a beteg lázas, és amíg az orvos biztosan meg nem állapítja a vérértékek javulását. Az esetek 90%-ában a májgyulladás 3–4 hónap alatt teljesen meggyógyul, az A-hepatitisz szinte kivétel nélkül. A vérértékeket azonban a teljes normalizálódásig ellenőrizni kell.

Görcsös hasi fájdalom

A rohamokban jelentkező hasi görcs, népnyelvi kifejezéssel májkólika vagy hascsikarás néhány órán vagy pár napon keresztül tart, és szabálytalan időközönként ismétlődik. Ez a hasi görcs az epekőbetegség (lithiasis biliaris) legismertebb és legjellemzőbb tünete). A görcsös rohamot a kő vándorlása váltja ki. Az epehólyag összehúzódik, hogy eltávozzék belőle a kő, ami az összehúzódások révén előrehalad az epevezetékben a belek felé. Ez – a kő eltávolítására irányuló törekvés – azonban ritkán jár sikerrel, legtöbbször a kő visszahull a hólyagba, vagy rosszabb esetben megreked az epevezetékben. A roham szinte mindig bőséges, zsíros étkezést követően jelentkezik, előbb tompa fájdalom formájában, ami aztán rövid idő alatt elviselhetetlenné fokozódik. A fájdalom a máj alatti területet érinti és kisugárzik a mellkas, a hát, a jobb váll és a nyak irányába. A görcsöket hányás, vagy legalábbis émelygés kíséri, de verejtékezéssel, szédüléssel, gyakran lázzal és hidegrázással is együtt járhatnak. A rohamok ismétlődése, krónikus jellege az általános fizikai és lelki állapot romlásához (pl. ingerlékenységhez) vezet.

A kezelés alapvető eleme a szigorú diéta. Ehhez gyógyszeres terápia is kapcsolódhat. Bizonyos esetekben a kő műtéti eltávolítására is sor kerülhet, ez azonban csak az epehólyag eltávolítása árán valósítható meg. Vannak olyan gyógyszerek, amelyeknek segítségével bizonyos típusú kövek feloldhatók, ezek hatékonyságát azonban a kő mérete és kémiai öszszetétele erősen befolyásolja. A kőzúzás sem alkalmazható általánosan: bizonyos esetekben lökéshullámmal összetörhetők a kövek az epehólyagban, de az epeutakban és az epehólyag-vezetékben levő köveknél a módszer csak ritkán jöhet szóba.

Forrás: Család és egészség