A légzés folyamata – III.

A légzőmozgások automatikusak, a légzést általában az agyi légzőközpont szabályozza. Persze akaratunkat kiterjeszthetjük a légzőmozgásokra is, ritmusát megváltoztathatjuk például akkor, amikor szavalunk.

Fiatal felnőtt esetében, nyugalmi helyzetben percenként 14–16 légvétel történik, míg gyermekeknél 24–30, az újszülötteknél pedig 40–50. A kor előrehaladtával a légvételek száma újra megemelkedik.

Kétféle légzést különböztetünk meg: az egyik döntően mellkasi, a másik pedig főként hasi légzés.

Az ásítás (mély belégzés), a csuklás (a rekeszizom rövid, görcsös összehúzódásai), a köhögés, a tüsszentés és a nevetés a normális kilégzés egyéb változatai.

A mellkas kitágulásának nem egyedüli feladata a tüdőbe áramló levegő szabályozása. A keringés szerveire gyakorolt hatás révén (szívóhatás) belégzéskor a vénás vér könnyebben áramlik a szív felé, így fokozódik a májkapuvéna (vena portae) keringése. Kilégzéskor a mellűri nyomás növekedése a vénás keringés ellen hat, de ugyanakkor javítja az artériás keringést.

Az alveoláris ventiláció

Alveoláris ventiláción az alveolusok levegőcseréjét értjük. Elméletileg minden belégzés során az alveolusokban található levegő 17 százaléka cserélődik le. Valójában az alveolusokban mindig marad a frissen belélegzett levegőből, aminek mennyiségét mintegy 335 milliméterre becsülik. A rendszer tökéletes működése a légzőizmok, a légutak, a légzés szabályozásában részt vevő idegi központok épségétől függ. Tanulmányozásukra különböző vizsgálati eljárások (röntgen, spirográfia) állnak a rendelkezésünkre.

A légzés szabályozása

A légzést a vázizomzat biztosítja. A harántcsíkolt izomzat beidegzését a központi idegrendszer látja el (még akkor is, ha a vegetatív idegrendszer szintén részt vesz a működésében), ellentétben az erek simaizomzatával vagy a szívizomzattal.

A koponya- és gerincagy a különböző magasságból eredő mozgatóidegeken keresztül szabályozzák a légzést. Emellett a két rekeszideg a rekeszizmot látja el. A két ideg a negyedik nyakcsigolya magasságában ered, és közvetlenül a gerincoszlop két oldala mellett fut le, majd a rekeszkupolában végződik.

A hörgők falának simaizom rétegét az erekhez hasonlóan szimpatikus vagy paraszimpatikus neurovegetatív idegrostok látják el. A légzést szabályozó idegi központokat a koponyaagyban oszlopszerűen egymás alatt elhelyezkedő szürke magvak, illetve diffúzan elhelyezkedő idegsejtek alkotják, amelyek a középagyhoz tartozó ikertestekből a nyúltvelő-gerincvelő határáig terjednek. Utóbbit formatio venticularisnak (hálózati képződmény) nevezik, felülről lefelé egy nyúltvelői kilégző és egy nyúltvelői belégző központot alkotnak, utóbbi állandó tónusos aktivitással bír, amelyet bizonyos mértékig a bolygóideg (vagus) szabályoz.

A légzést szabályozó mechanizmusokat a bolygóideg biztosítja. Gátló rostjai lassítják és leállítják a légzőmozgásokat. Izgató rostjai ellentétes hatásúak: tüdő hiperventiláció (intenzív, erőteljes belégzés) következik be. Egyébként a tüdő feszülésére (tágulás) és elernyedésére (öszszeesés) vonatkozó információkat szállító rostok is a vagusban futnak.

(Forrás: Család és egészség)

Surfactant

A surfactant az alveoláris sejtek által termelt, a tüdőhólyagocskákban lévő természetes felületaktív anyag (detergens). Ez a bonyolult kémiai összetételű anyag létfontosságú szerepet játszik a csecsemők első légvételekor, majd később, az egész élet folyamán jelen van a tüdőben. Amikor a tüdőhólyagocskák a kilégzés során összezsugorodnak, a surfactant molekulái, csökkentve a felületi feszültséget, jobban összetömörülnek. Ezzel tulajdonképpen megakadályozzák a tüdőhólyagocskák teljes összeesését. A surfactant molekulái eltávolodnak, amikor belégzéskor az alveolusok kitágulnak, így csökkentve azt az erőt, ami a tüdőhólyagocskák összeeséséhez vezetne. A súlyos légzési zavarral születő csecsemők többségénél a problémát a surfactant hiánya okozza, ugyanis ilyenkor a felületi feszültség megnő a léghólyagocskákban, és emiatt a tüdő nem képes megfelelően ellátni a feladatát.