A légzés folyamata – I.

A tüdő (pulmo) a légzés életfontosságú szerve, sima felszínű, szivacsos szerkezetű, két félből álló képlet. A jobb és a bal tüdőfél között középen a gátor (mediastinum) található. A két tüdőfél egymásnak nem pontos tükörképe: a jobb mindig súlyosabb, mint a bal, mivel az előbbi 3, míg utóbbi csak 2 lebenyből áll. Felnőttek esetében a jobb tüdőfél kb. 700 g súlyú, a bal pedig kg. 600 g. A bal tüdő elülső részén található bemélyedésben helyezkedik el a szív.

A tüdő szürkés-vörhenyes (újszülötteknél fakóvörhenyes) színű, rugalmas tapintatú szerv. Alacsony fajsúlya miatt darabkái a víz felszínén maradnak, kivéve, ha a tüdő vízzel telt (vízbefúlás esetén), vagy más kóros esetekben (pl. tüdőgyulladás).

Mindkét tüdő alsó felszíne a rekeszizmon nyugszik, itt található a tüdőkapu. A tüdők külső felszíne a bordák felé tekint. A tüdőcsúcs lekerekített, és pontosan a kulcscsont magasságáig terjed. A lebenyek közti barázdák a külső felszínen élesen láthatók.

A mellhártya

A mellhártya (pleura) saját magára visszahajló, kettős falú, hártyavékony lemez. Ez a csúszós hártya teszi lehetővé, hogy a tüdő a légvételek alkalmával könnyen mozoghasson. A mellhártya egy fali és egy zsigeri lemezből áll, a zsigeri lemez a tüdőket borítja, a fali lemez pedig a mellkas belfelületéhez nőtt. A kettő között egy hajszálvékony rés található, ez a mellhártyaűr. A két lemez között lévő mellhártyafolyadék hihetetlenül vékony rétegben biztosítja a „kenésüket”. Az egész rendszer légmentesen zárt egységet képez a mellüregben, ami a légzés előfeltétele.

A hörgők

A légcső (trachea) alsó végén két rövid, vastag csőre ágazik el, két főhörgőre, melyek a tüdőbe vezetik a levegőt. A főhörgők egyre kisebb hörgőkre ágaznak el (első-, másod- és harmadrendű hörgők), melyek a faágakhoz hasonlóan fokozatosan elvékonyodnak. A nagyobb hörgőket porcos merevítők tartják nyitva, melyek lefelé egyre ritkábbá válnak, majd a légcső utáni körülbelül huszadik elágazástól teljesen eltűnnek. A legkisebb hörgők átmérője kevesebb, mint egy milliméter, szerkezeti szilárdságukat az őket körülvevő izomrostok adják.

A kisebb hörgők apró lebenykékhez vezetnek, melyeket lobulusnak nevez az orvosi nyelv. Ezek a tüdő legkisebb, szabad szemmel még látható egységei. A lebenykék piramis alakúak, és magasságuk körülbelül 25 milliméter, térfogatuk pedig 500-600 köbmilliméter.

Mindegyik lebenykében található hörgő, amely a hörgőfából ered, és végső bronchiolussá, azaz hajszálhörgővé vékonyodik.

Minden hajszálhörgő egy apró légzsákokból, azaz alveolusokból (léghólyagocskák), álló fürtben végződik. Az egész rendszer célja a légzőfelület megnövelése.

Az alveolusok a tüdő – szó szoros értelmében vett – légzőegységei, több mint nyolcszázmillió apró egységben történik a gázcsere. Az alveolusokat szoros hajszálérhálózat veszi körül. A hajszálerek visszeres részében felhalmozódó szén-dioxid átdiffundál az alveolusok vékony falán (körülbelül 2–3 ezred milliméter vastag), ugyanakkor a levegő oxigénje a kapillárisok üregébe jut. A vér oxigénhordozói a korong alakú vörösvértestek. Az oxigénmolekulák kémiai kötéssel a hemoglobinhoz (a vér vörös színű pigmentje) kapcsolódnak. Az oxigénmolekulák a hemoglobinhoz kapcsolódva, azt élénkpiros oxihemoglobinná alakítják, így a sötét vöröseskék, oxigénszegény vér élénkvörös oxigenizált (oxigéndús) vérré alakul. Az oxigén egy kisebb mennyisége a plazmában (a vér nem sejtes, folyékony része) oldódik fel, és oldatban távozik.

(Forrás: Család és egészség)

Belégzés

Miért van az, hogy inkább az orrunkon keresztül veszünk levegőt, és nem a szájon át? Való igaz, hogy a légvétel legtöbbször az orrnyílásokon keresztül történik, és nem a szájon át. Ennek az az oka, hogy az orrnak mint légbevezetőnek rengeteg előnye van a szájjal szemben, az orrból bejutó levegő jobban megfelel a tüdő viszonyainak. Először is az orrnyílásokban lévő szőrszálak és az orrüreget bélelő ragadós, nyálkás bevonat kiszűri a belélegzett levegőben található port és más szennyező anyagokat, koromszemcséket. Másodszor, az orrlyukak és az orrüreg bőséges vérellátásának köszönhetően hőt ad át a belélegzett levegőnek, vagyis felmelegíti azt. Harmadszor pedig az orr nyálkás bevonata párolgásával nedvesíti a levegőt.