A kórháznak még a szagát se bírom!

Az év elején ránk ijesztett, agyérröggel került kórházba. Közben kinn járt a németországi labdarúgó-világbajnokságon, reméltük, minden a legnagyobb rendben van, de igazából nem nyugtatott meg bennünket: „Meg kellene műteni, ki kellene cserélni az ütőeret, el van meszesedve és gyenge az agy vérellátása. #gy szinte állandóan fáj a fejem, a vérnyomásom vészesen ugrál úgy, hogy egyik óráról a másikra 130-ról 180-ra szökik. Nekem évtizedekig 120/80 volt a vérnyomásom. Ha az ember mozog, a vérnyomás emelkedik, minthogy a pulzus is, de ez természetes. Most már nem az. Be kellene mennem a kórházba, de én nem szeretem, még a szagát se bírom. Tavasszal a Kútvölgyiben feküdtem, hajszál választott el az agyvérzéstől.”

Az 1956 utáni kihallgatások és atrocitások, amelyekről készülő könyvében vall majd, megviselték. Ezért is áldás a 80 év... „Mozgáslehetőségem mindig volt. Legtöbbször hosszú sétákat teszek itt a környéken, ezt nem hagyom ki. Egyedül járok az erdőbe, mert a nejemmel vagy korábban kell leülni, vagy később, s mindkettő rossz. Egy jó nagy kört teszek itt, meg reggelente felkelés után is megmozgatom magam. Nem olyan ez, mint annak idején – most már csak egy kis karkörzés, térdhajlítás, guggolás, de azért az egész testet megmozgatom. Valamikor nincs kedvem meg hangulatom, akkor nem csinálom, ha meg van, akkor hosszabb ideig tornázok.”

Le-lejárnak a családdal a Balatonra, van ott egy vityillójuk. Ennek ellenére nem vízbarát. ,,Ha a víz 28 fokos, akkor bemegyek. Ha annál hidegebb, akkor eresztek a kádba forró vizet és beleülök.”

A találkozás tiszteletére rendelt vilmoskörtétől megrázkódik. „Nem igen szoktam töményet inni, inkább egy-egy pohár sört.” Valamikor dohányzott is. „Amikor edző voltam, a vége felé már két doboz cigarettát is elszívtam egy nap. A nyolcvanas évek közepén úgy szoktam le a dohányzásról, hogy eloltottam a cigarettát, s többé soha nem gyújtottam rá. Azóta sem dohányzok.”

Odafigyel a volt élsportoló arra, hogy egészségesen éljen? „Én nem tettem” – ismeri be töredelmesen. Akkor sem ijedt meg, amikor a játékostársak, az egykori aranycsapat nagyjai egymás után távoztak? Már csak hárman vannak az egykori híres labdarúgók közül, Grosicson kívül Buzánszky és Puskás, az utóbbi Alzheimer- és Parkinson-kórtól meggyötörve inkább vegetál. „Az öregség ellen nincs gyógyszer. Csak ösztönösen annyit tehetek, hogy ha megfáztam, lázas vagyok, akkor jobban vigyázok, hogy ne súlyosbítsam a dolgot.” A táplálkozásra soha nem kellett ügyelnie? „Hála istennek, nem. Örököltem, édesapám volt ilyen szikár. Pedig szeretek főzni, jó magyaros ételeket. Nem számolom, hogy ennyi meg annyi kalória – jót nevet. – Ha zsíros, akkor én megeszem, a nejem nem. Én mindig mondom neki, hogy én nem neked főzök, hanem magamnak.”

(Urbán Klára)