A gyomorégés ellenszerei

A mellkast a hasüregtől a rekeszizom választja el. A nyelőcső izomzata és a rekeszizom közösen gondoskodnak a gyomor bezárásáról, ami nem engedi a gyomortartalmat visszajutni a nyelőcsőbe. Ha mégis megtörténne a visszaáramlás (reflux), a savas gyomortartalom irritálja a nyelőcső nyálkahártyáját, ami – ellentétben a gyomorfallal – nincs védve a gyomorsav ellen. Ekkor jelentkezik a jellegzetes égő érzet. Az orvosi szaknyelvben azt a jelenséget az angol GERD mozaikszóval rövidítik (Gastro-Esophageal Reflux Disease). A gyomorégés kialakulása két feltételhez kötött: a gyomor és nyelőcső közötti záróizom nem megfelelően működik, és a gyomortartalom savas. Létezik néhány tényező, amely ezeket a feltételeket befolyásolja:

a túlsúly hatására a hasi zsír felfelé nyomja a gyomrot,

az alkohol, a dohányzás és a zsíros ételek hatására a gyomorszáj záróizmai nem zárnak rendesen,

a kávé, a cukor és az alkohol, valamint a csípős fűszerek fokozzák a gyomor savtermelését.

Ezek ismerete egyúttal megmutatja a kivezető utat is. A tartósan fennálló panaszok esetén érdemes orvoshoz fordulni. Alapvető szabály: minél gyengébb a záróizom és minél alacsonyabb a gyomortartalom pH-értéke (tehát minél savasabb kémhatású), annál erősebbek a panaszok. Azonban hasonló szimptómák léphetnek fel főként idősebb embereknél gyomorsavhiány esetében is, amit gyakran a gyomornyálkahártya gyulladása kísér. Ilyenkor tehát kifejezetten helytelen lenne savkötőket szedni.

És ami még rosszabb: a szívkoszorúerek betegsége (angina pectoris) gyakran összetéveszthető a gyomorégéssel, de olykor a zajló infarktust is összetévesztik a gyomorpanaszokkal. A szegycsont mögötti égő fájdalom ugyanis jellegzetes tünete a szívizmokban fellépő oxigénhiánynak. Kétséges esetben érdemes tehát terheléses EKG-t, illetve egyéb kardiológiai vizsgálatokat végezni a differenciáldiagnózis érdekében, különösen, ha az égő fájdalom fizikai terhelés közben vagy azt követően lép fel.

A gyomorégést általában nem tartják komoly problémának. Nagyjából ez igaz is. Azonban a nyelőcső nyálkahártyájának folyamatos, savas irritációja gyulladást okozhat (reflux-oesophagitis). Ha ez súlyos, a nyelőcső hegesedhet, ami szűkületet okoz.

A krónikus nyelőcsőgyulladás hosszú távon nyelőcsőrák kialakulásával fenyeget, bár ez jóval ritkábban alakul ki, mint azt korábban feltételezték. Leegyszerűsítve: ma az ún. 10%-os szabály érvényes: a GERD-ben szenvedők mindössze 10%-ánál alakul ki refluxeredetű nyelőcsőgyulladás. Ezek közül is 10%-nák alakul ki a nyálkahártyán olyan elváltozás (metaplázia), amely a rák előstádiuma. A metapláziásoknak is mindössze 10%-a lesz rákos. Ez azt jelenti, hogy 1000 refluxos betegből 1-nél alakul ki nyelőcsőrák.

A visszaáramlás asztmát okozhat

A fentieken túlmenően az is kiderült, hogy sokaknak, akik asztmára, krónikus hörghurutra, torokgyulladásra panaszkodnak, valójában refluxban szenvednek: a gyomorsav éjszaka felfelé áramlik és összemarja a garatot, olykor lejut a légcsőbe is, tüdőpanaszokat okozva. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy akinek ilyen panaszai vannak, az automatikusan refluxos, azonban mindenképp gondolni kell rá – különösen, ha a panaszok kora reggel erősebbek és a nap folyamán javulnak. Ha tehát a gyomorégés hátterében GERD-et gyanítunk, gyomortükrözést végzünk, amellyel tisztázzuk a panasz okát. Az orvos megvizsgálja a nyelőcső és a gyomor nyálkahártyáját, és gyulladásra utaló jeleket keres.

Gyógyszerek: segítenek, de sokkal ritkábban szükségesek, mint gondolnánk!

Szükség esetén a tükrözés keretében apró szövetmintát is lehet venni (biopszia), hogy kimutassák a helicobacter pylori nevű baktérium jelenlétét. Ez a kórokozó a felelős a krónikus gyomornyálkahártya-gyulladásért, a fekélyek többségéért és hosszú távon a gyomorrák kialakulásáért.

Az akadémikus orvoslás alapvetően kétféle módon kezeli a refluxbetegséget:

A gyomorsavtermelés gyógyszeres csökkentése: A betegek ezt általában vénymentesen kapható savkötőkkel kísérlik meg (amelyek általában csak 30 percig hatásosak), vagy savtermelődést blokkoló gyógyhatásosak.

A raffolásnak is nevezett műtéti eljárás (fundoplikáció), amelynek lényege, hogy műtéti úton szűkebbre zárják a gyomorszájat: Ezt a beavatkozást azonban csak az érintettek kis hányadánál lehet elvégezni (legfeljebb 10%), ha a gyógyszeres kezelés hatástalannak bizonyul, ugyanakkor a panaszok nagyon erősek.

Sokan azonban életstílusuk megváltoztatásával, orvosi segítség nélkül is képesek segíteni magukon. A táplálkozási szokások megváltoztatása bizonyítottan hatásos. A természetgyógyászat egyik alappillére a „rendterápia” messzemenően egybevág az akadémikus orvoslás ajánlásaival. Másképpen mondva: a hivatalos orvoslás egyet-mást átvett a természetgyógyászatból.

Mi köze a gyomorsavnak az elsavasodáshoz?

Ha szervezetünkben túl sok a sav, akkor igyekszik semlegesíteni, lekötni azt. Ha sikerül szervezetünket „lúgosítani”, akkor az anyagcsere folytán keletkező savaktól testünk a veséken és a tüdőn keresztül szabadul meg. Ha csökken a savtermelődés, enyhül a gyomorégés és a reflux.

Reggel szervezetünk sok savat választ ki a vizelettel, ilyenkor vizeletünk savas kémhatású (pH 5,5 elfogadható), étkezés után emelkedik a pH-érték, ugyanis amikor a gyomorsav keveredik a táplálékkal, a vérbe lúgos kémhatású anyagok jutnak, tehát a vizelet is bázikus kémhatásúvá válik. Ha a vizelet pH-ja egész nap nem emelkedik 6,5 fölé, közepes mértékű elsavasodással állunk szemben. Változtassuk meg táplálkozási szokásainkat! Főként a magas fehérjetartalmú ételeket (hús, felvágottak, húskészítmények, sajt, tojás), a cukrot, a koffeintartalmú italokat és az alkoholt, valamint a nikotint kell kerülnünk, mert ezek savasítanak. Szükség esetén igyunk lúgosító hatású étrendi kiegészítőket.