A betegség okai – 1. rész

A betegségek egy része megelőzhető. Ehhez azonban meg kell ismerkednünk a betegségeket kiváltó ingerhatásokkal, és meg kell tanulnunk megfelelő módon védekezni ellenük. A betegségek kialakulásában külső (exogén) és belső (endogén) okok egyaránt szerepet játszhatnak.

Külső okok

Exogénnek neveznek minden olyan káros tényezőt, amely a környezetből származik. A külső ok lehet fizikai, vegyi, baktérium és vírus okozta vagy parazita jellegű. A betegségek fizikai okai között a hőhatás vezet: komoly rosszullétet idéz elő, ha a környezet hőmérséklete néhány fokkal meghaladja a test normális hőmérsékletét. A magas hőmérsékletnek a szervezetre gyakorolt hatása nagyfokú vízvesztéssel (kiszáradással) és eszméletvesztéssel járhat. Ez a hőguta. Ismert tény, hogy a tűz, a magas hőmérsékletű tárgyakkal való érintkezés égési sérülést okoz. Ritka esetben a láz a kisgyerekeknél görcsöket idézhet elő, ami néha veszélyes szövődményekkel járhat. A hideg könnyebben legyőzhető (meleg ruha, fűtés), de helyi fagyásokat okozhat. A szövetek szerkezeti elváltozásai hideg hatására az égés során kialakuló szövetkárosodásokkal egyenértékűek. A nagyfokú és általános lehűlés az életfunkciókat veszélyezteti. A hőmérséklet szerepe a fertőző megbetegedések előidézésében bizonyos szezonális járványok (pl. influenza) gyakorisága ellenére is vitatott. A nedvesség bizonyítottan kedvez a reuma kialakulásának, és elősegíti a légúti megbetegedéseket.

A betegségek kiváltó okai közül gyakran előforduló másik fizikai ok a fény. Köztudott, hogy a napfény nélkülözhetetlen az élő szervezetek fejlődéséhez, és a napozás kiváló gyógymód pl. a csontlágyulás (rachitis) kezelésére. Az ultraibolya sugarak D-vitamin termelésére serkentik a szervezetet (bőrt), amely elengedhetetlen az egészséges növekedéséhez. A túl sok fény azonnal káros lehet: a sugarak szaruhártya-gyulladást, fájdalmas leégést okozhatnak, gyorsítják a bőr öregedését (elveszti rugalmasságát, kiszárad). A napsugárzás elősegítheti egyes rosszindulatú bőrdaganatok kialakulását is. A sugárzás különösen veszélyes a hegyekben, ahol a levegő tisztább, ezért kevésbé szűri meg az ultraibolya sugarakat, melyek hatása még fokozódik a hóról és a jégről visszatükröződve. A légköri nyomás szintén kihat az egészségi állapotra. ĺgy például a túlságosan gyors emelkedés miatti igen alacsony légnyomás ún. hegyi betegséget (nagytengerszint feletti magasságon, oxigénhiány miatt kialakuló állapot) okozhat. Tünetei: légszomj, fejfájás, hányinger, fáradékonyság, végtagok duzzanata, retinavérzés, súlyos esetben tüdő- és agyvizenyő.

A búvárok vagy nagy mélységben dolgozó bányászok keszonbetegséget kaphatnak, ha túl gyorsan térnek vissza a felszínre. A keszonbetegség az az állapot, amikor a vérben és a szövetekben oldott gázok felszabadulnak és buborékokat képezve elzárják a vérútját. Nagy nyomású helyen történő légzés közben több oxigént, nitrogént és egyéb gázokat veszünk fel, mint a felszínen. A nitrogén és más gázok - az oxigénnel ellentétben - oldódnak a vérben és a szövetekben, és ott fel is halmozódnak. Eltávolítani ezeket csak a tüdőn keresztül, kilégzéssel lehetséges. Bizonyos fizikai kórokozó tényezőket az emberi tevékenység idéz elő. Ilyen pl. az elektromosság, amely sok háztartási balesetet okozhat: áramütést, égést, izomgörcsöket, sőt halált. Feltételezik, hogy a magasfeszültségű vezetékek közelében élők körében gyakrabban fordul elő a leukémia (fehérvérűség).

A zaj valóságos istencsapás a modern világban. A városlakók feszült idegállapota részben a zajártalomra vezethető vissza. Az erős, ismétlődő zajok siketséget okozhatnak. A siketség gyakori foglalkozási ártalom. A közkedvelt „sétálómagnó”, a walkman is sok fiatal halláscsökkenéséért okolható.

Forrás: Család és Egészség

Melyek a szervezetünkre káros környezeti hatások?

A bennünket körülvevő külső környezeti hatások:

a hőség, a hideg, a fény (napsugárzás), a légköri nyomás.Az emberi tevékenység következményei:

az elektromosság, a zajártalom, a radioaktív anyagok, a röntgensugarak.