A meztelencsiga ház nélküli, fekete, barna vagy piros csiga. Nagyon falánk, bármilyen növényt elpusztít. A kert minden részében megtalálható kártevő. Az alábbiakban az ellene való védekezés lehetőségeit vázoljuk fel.
Egész évben károsíthatnak
A szántóföldi házatlan csiga
(Deroceras agreste) a leggyakoribb fajta régiónkban. A kifejlett állat 3–3,5 cm hosszú, színe változó, leggyakrabban hússzínű, teste apró fekete foltokkal és csíkokkal tarkított. A legkedveltebb kerti tápnövényei közé tartozik a saláta, kelkáposzta, zöldpaprika, karfiol és a szamóca. A szántóföldi növények közül különösen az őszi búzát, rozst, vörös herét, lucernát, borsót, burgonyát, répát és a mákot fogyasztja. Főként a mélyfekvésű konyhakertekben károsít. A salátát néha teljesen elpusztítja, ám a sárgarépában is érzékeny károkat okozhat.
A csigák nappal a talajrögök vagy a növényi levelek között húzódnak meg. Táplálkozás céljából csak estefelé másznak fel a növényre, amikor a levegő már párásabb. Főleg éjjel táplálkoznak, napkeltekor ismét a rejtekhelyükre bújnak. Amikor a hőmérséklet 4 C fok alá süllyed, abbahagyják táplálkozásukat.
A nagy házatlan csiga
(Limax maximum) hossza akár 10–20 cm is lehet. Alapszíne a sárgásszürkétől a sötétszürkéig változhat. Testén fekete foltok láthatók. Raktári kártevőnek is tartják, ugyanis előszeretettel károsítja a raktározott gyümölcsöt és zöldséget. Azonkívül a legkülönfélébb szántóföldi és üvegházi növényeket is fogyasztja. Árulkodó jele a jellegzetes reszelőszerű rágásfelület és a nyálkaváladék, amely megszáradva ezüstösen fénylik.
A pincelakó házatlancsiga
(Limax flavus) csak 0,8–1,1 cm hosszú, világos vagy sötétsárga, apró sötét foltokkal. Érintésre narancssárga nyálkával veszi magát körül.
Tápnövénye elsősorban a raktározott burgonya, sárgarépa, hagyma, káposzta, csiperkegomba, ám nem veti meg a kenyeret, vajat vagy a zsírt sem. A pincelakó házatlancsiga szabálytalan lyukakat rág a termésbe, amelyeket néha teljesen kiodvasít.
Természetes ellenségei
A házatlancsiga legfőbb természetes ellenségei a futóbogarak, mindenekelőtt a bábrabló fajok. A kétéltűek közül leginkább a zöld és a barna varangyos béka fogyasztja a meztelencsigákat, a gerincesek közül a vakond és a cickány. Egyes források szerint a fogoly és a fácán is táplálkozik még a csigákkal.
Házikertekben eredményesen védekezhetünk a meztelencsigák ellen, ha mesterséges búvóhelyet, például nedves rongydarabokat, deszkákat, esetleg rothadó gyümölcsöt helyezünk ki. Reggel az alattuk megbújó csigákat összegyűjthetjük és megsemmisíthetjük.
Bevált a vízelvonó anyagok kiszórása is, ilyen például a fahamu vagy a mész. A csigák ezekkel érintkezve ismételt nyálkiválasztásra kényszerülnek, minek következtében végül elpusztulnak. A csalogatás módszerei a házikertekben főleg a termesztés idején használhatók. Az egyik ilyen lehetőség a pohárcsapda. A poharakat a növénysorok közé, a talajszint mélységéig kell besüllyeszteni, majd félig sörrel tölteni. A sör a csigákat nagy területről összecsalogatja. Azok a poharakba belemásznak, a sörtől elbódulnak, majd elpusztulnak.
A leghatékonyabbnak azonban a speciális csigaölő készítményekkel védekezhetünk a kártevő ellen. Nálunk erre a célra a következő vegyszereket engedélyezték: Mesurol Alimax (1 gr/m2) vagy a Mesurol Schneckenkorn (0,5 gr/ m2).
Raktárakban, pincékben a ládákat, rekeszeket az említett anyagokkal is körül lehet szórni. A mérgezett csalétket kupacokban vagy sávokban kell kihelyezni, és pontosan be kell tartani a csomagoláson feltüntetett használati utasítást. Az eredményes védekezés legfontosabb alapszabálya az, hogy a területet gyommentesen kell tartani, a növénymaradványokat és a búvóhelyeket meg kell szüntetni.
A szerző növényvédelmi szaktanácsadó
Alternatív védekezési módszerek
Egyes források szerint a csigák a petrezselyem és a sarkantyúka illatát nem szeretik. Hatásos csigariasztónak tartják az elpusztult csigákból készült trágyalevet is, amely az edényben összegyűjtött egyedek több napon át történő erjesztésével készül. Ezt a kellemetlen szagú oldatot kell a növények alá öntözni. Nem szívesen másznak a csigák a száraz fenyőtűből, fahamuból vagy kőporból készített gáton keresztül. Ez utóbbi hátránya, hogy minden eső után újra ki kell szórni. (Kerti lexikon)
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.