Viccek Szlovákiából az Eurovíziós élő közvetítés során: normálisak vagytok? Barlangban éltek?

Ha az Eurovíziós Dalfesztivál győzteséről csak a nézők döntenének, akkor a híres versenyt a szlovák Tublatanka és a cseh Kabát keveréke, a horvát Baby Lasagna nyerte volna, aki a sörrel átitatott Rim Tim Tagi Dim című dalával lett második. A Balkán bizonyára alapjaiban rengett meg szombat este, de a szlovákokat ez nem érdekelte.

A svéd Malmö, ahol idén a nagyszabású tévéműsor zajlott, néhány napra Európa fővárosává vált. Harminchét ország, köztük Csehország isküldött versenyzőt.

A szlovákok sem a saját, sem más versenyzőt nem látták a köztévében. Az RTVS 2013 óta nem közvetíti az Eurovíziót, és csak a Rádio FM közvetítette élőben. Az ok? Nincs pénz. Ez valószínűleg azt jelenti, hogy szegényebbek vagyunk, mint sokkal kisebb országok, vagy takarékosabbak, mint San Marino, Izland, Málta, Szlovénia, Észtország Lettországgal és Litvániával, vagy éppen Moldova.

Szlovákiában az elköltött pénz és a közönség érdeklődésének aránya állítólag annyira negatív lenne, hogy nem érdemes foglalkozni az Eurovízióval. Ez rendben is lenne, a nézők, pláne a szlovák nézőkbe nem lehet semmit sulykolni. Csak azon csodálkozunk, hogy már nem egy lakatlan szigeten élünk valahol Tahitin, ahová M. R. Štefánik a monarchia összeomlása után tervezte, hogy átköltöztet minket.

Az Eurovízió nem garancia a zenei minőségre, és akik ellenzik az idegesítő diszkópopot vagy a túlzó színházi előadásokat, borzonganak tőle, de azért van benne valami. Az északi országok igyekeznek kihasználni a lehetőséget, a Balkánon enyhe őrületet okoz, a balti államok és más posztszovjet országok rendszeresen megpróbálnak érvényesülni, és Ausztráliát is elvarázsolta már az Eurovízió. A holland döntős idei kizárása annyira felkavarta honfitársai idegeit, hogy sértődött műsorszolgáltatójuk ezt követően nem volt hajlandó élőben mutatni nemzeti zsűrijük pontszámait.

Szlovákia is kijutott az Eurovízióra. Már az első elődöntőben egy szarkasztikus moderátor viccének tárgyává vált, aki egyébként sem magát, sem a vendég Svédországot nem kímélte.

„Az évek során hihetetlen 1721 dalt láthattunk, a legrövidebb egy perc 27 másodperc volt, a leghosszabb 9 perc 44 másodperc. Legalábbis érzelmileg. Nagy rajongója vagyok ennek a versenynek, és nagyon komolyan veszem a munkámat. Minden dalt megtanultam. Mondd meg az országot és az évet. És eléneklem neked” - büszkélkedett Petra Mede svéd komikus, miközben egyenesen a nézőtérre vonult. „Szlovákia 98” - válaszolta egy látszólag véletlenszerű néző, mire Petra szünetet tartott: „Oké, próbáljuk meg újra.”

Az Eurovízió persze nélkülünk is boldogult. Több mint kilencven országból érkeztek nézők az arénába. „És rájöttem, hogy rengeteg olyan ember van, aki még soha nem látta az Eurovíziót, és most nézi először” - csodálkozott a másik műsorvezető, a svéd származású kanadai színésznő és énekesnő, Malin Akerman. „Tényleg?! Te normális vagy?! Valahol egy barlangban éltél? Ez a világ legjobb tévéműsora.”

A 68. Eurovíziós Dalfesztivál győztese a 24 éves svájci Nemo lett, aki annyira boldog volt, hogy a színpadon sikerült összetörnie a kristálytrófeát, és közben megsérült az ujja. A sokoldalúan tehetséges fiú hegedülni, zongorázni és dobolni is tud, valamint saját dalokat ír és készít. Nem bináris személynek tartja magát, azaz nem azonosítja magát sem férfiként, sem nőként, és „ők”-ként kell megszólítani.

Az Eurovízióban nincs semmi újdonság, elvégre a múltban a transzszexuális izraeli énekesnő, Dana International (1998) vagy a szakállas Conchita Wurst (2014) is nyert már.

Joost Klein holland énekesnő sokkal nagyobb figyelmet keltett. Néhány órával a döntő előtt kizárták a versenyből, ami az Eurovízió történetében először fordult elő. Az úszó-rapper a csütörtöki elődöntő után a hírek szerint agresszívan viselkedett, verbálisan bántalmazta a stáb egyik női tagját, aki filmezte őt.

„A svéd rendőrség vizsgálja a produkciós stáb egyik tagja által a csütörtöki elődöntőn való fellépését követő incidenssel kapcsolatban tett feljelentést” - közölte az Eurovíziót szervező Európai Műsorszolgáltatók Szövetsége (EBU). Hozzátették, hogy „nem lenne helyénvaló”, ha az énekes addig folytatná a versenyt, amíg jogi eljárás folyik ellene.

Az EBU reakciója összefüggésben lehet Klein sajtótájékoztatókon tanúsított magatartásával is. A döntőbe jutás után többször is eltakarta az arcát a holland zászlóval az újságírók előtt, látszólag jelezve, hogy nem tetszik neki, hogy az izraeli versenyző, Eden Golan mellett ül.

Az EBU-nak sem volt könnyű dolga vele, először betiltották az eredeti dalát, amely politikai üzeneteket tartalmazott, így egy új dallal és extra biztonsági intézkedésekkel kellett Malmőbe repülnie. A próbák alatt az izraeli Eden csapata szándékosan fütyült az arénában, hogy megszokják, hátha tényleg megtörténik, magának az énekesnőnek pedig arra tanácsolták a szervezők, hogy ne hagyja el feleslegesen a szállodai szobáját.

Még Kleinnel sem volt könnyű. Amikor megkérdezték tőle, hogy az ő dala teljesíti-e az Eurovízió szlogenjét, és összehozza-e az embereket, azzal provokálta a sajtót, hogy „azt hiszem, erről az EBU-t kell megkérdezni”. Az EBU pedig válaszolt neki.

A csapatuk egyik tagjával való előadás után már nem vitatkoztak vele. „Zéró toleranciát alkalmazunk a nem megfelelő viselkedéssel szemben a rendezvényünkön, és elkötelezettek vagyunk amellett, hogy biztonságos munkakörnyezetet biztosítsunk a versenyszemélyzet minden tagja számára. Joost Klein viselkedését egy csapattaggal szemben a versenyszabályok megsértésének tekintjük” - áll a hivatalos közleményben.