Az első sziámi ikrek bizarr története

Chang és Eng Bunker 1811-ben születtek kínai szülőktől az akkori Sziámban, a mai Thaiföldön. Az ikrek a bordakosár közepén összenőtt testtel jöttek a világra, de ezt csak születésükkor fedezték fel. Édesanyjuk a fiúk születése előtt már négy egészséges gyermeket szült, és úgy tűnt, ez a terhesség sem okozott problémát. Az ikreket később sziámiaknak nevezték el, amely kifejezés azóta minden országban elterjedt. A rendellenesség ellenére úgy nevelték őket, hogy a lehető legnormálisabb életet éljék, és fokozatosan megtanultak például futni és úszni is. Az ikrek kacsatojások eladásában segítkeztek, hogy a családot eltartsák, de a sors végül teljesen máshová sodorta őket.

Miután 1824-ben Robert Hunter skót kereskedő felfedezte őket, öt évébe telt, míg sikerült kijuttatnia a fiúkat Sziámból. Így az akkor 17 éves ikrek Ázsiából Amerikába utaztak, ahol szaltóikkal, illetve egyéb mutatványokkal kezdték szórakoztatni a közönséget. A testvérek gondosan félretették a pénzt a napi több órás fellépések után. Később előadásokat tartottak Nagy-Britanniában is, ahol felkeltették a kíváncsi tudósok figyelmét. A kutatók különböző vizsgálatokat hajtottak végre az ikreken, és arról kezdtek vitatkozni, hogy vajon egy szétválasztó eljárás esetén túlélnék-e a dolgot. A legendás brit sebész, Cooper azonban azt mondta, hogy jelenlegi állapotukban sokkal több pénzt keresnének, mintha külön élnének, és szerinte így is tökéletesen boldogok lennének.

A fiúk később függetlenítették magukat, de miután megunták ezt a nomád életmódot, úgy döntöttek, hogy Észak-Karolinában telepednek le. Amerikai állampolgárok lettek, és 200 hektár földet vásároltak. Szokatlan külsejük ellenére nagyon szerették a csinos nőket. Egy 31 éves korukban Hunterhez írt levelükben azt írták, hogy élvezték a szerelmi életüket, és amint szép feleségeket találnak, újra jelentkeznek. Hamarosan feleségül vették egy szomszédos farmer lányait, a nővérek az ágy mindkét oldalán aludtak. Adelaide-del és Sarah Yates-szel összesen 21 utódot nemzettek, Chang tíz, Eng pedig tizenegy gyermek apja volt. Érdekes volt az is, hogy az utódaik mindössze néhány nap különbséggel születtek, mintha a testvérek a megtermékenyítésben is összehangoltan működtek volna együtt. Miután a két nővel egy fedél alatt való együttélésük kezdett ellenérzéseket kiváltani, úgy döntöttek, hogy két házba költöznek. Az ikrek így felváltva töltötték az időt mindkét házban. Mivel rabszolgákat tartottak, akik közül sokan hétévesnél fiatalabbak voltak, helyzetük a polgárháború után jelentősen romlott. Elvesztették rabszolgáikat, ezért visszatértek a fellépésekhez. 

Chang, miután már korábban átesett egy agyvérzésen, 1874-ben, pontosan 150 évvel ezelőtt, 62 évesen meghalt. Ikertestvére, Eng alig két órával később követte őt a túlvilágra. A halotti anyakönyv szerint az első testvér mellkasi vérrögben halt meg, míg a második testvér a megdöbbenéstől halt meg, amikor felfedezte az első testvér halálát. Ennek ellenére a világ leghosszabb ideig élő sziámi ikreiként kerültek be a rekordok könyvébe, amíg Ronnie és Donnie Gaylon le nem előzte őket, akik 68 éves korukig éltek.

(1.pluska)